Ma reggel beszéltem Barnával, így ismét vannak friss - és exkluzív - híreink a Rallye Monte Carlo Historique-on versenyző magyar párosról.
A legfontosabb, hogy versenyben vannak, az autó műszaki hiba nélkül megy, és eddig kalandjuk (megforgás, túlcsúszás) sem volt. Az éles rali Trabant nem kimondottan ideális erre a versenyre. A különpróbákon felfelében csak "egyedik" és néha "kettedik" fokozatban mennek - üveghangon. Így persze a rázkódó, és kényelmetlen autóban meg lehet veszni a hangzavartól.
Felfelé menetben nem kell belülről kaparni a jeget. A fűtetlenség oka csak az, hogy a hegyekben befagyott a karbi, ezért a fűtéscsövet rákötötték. A húsz ló nagyon kevés, ezért amit felfelé menet az átlagsebességből elvesztegetnek, lefelé kell behozni. Ez viszont komoly kihívás egy fel nem írt pályán, ezért "ralivébés" módra (easy left és társai) navigálva, de szemre közlekednek - ahol lehet lapjával. A küzdéssel persze többeket belehajtottak már a hülyeségbe, mert azt gondolták, hogy nekik is menni fog úgy, ahogy Barnuséknak.
"Etapon" (a két átlagtartós különpróba szakasz között) a keverék elszegényedésének megelőzése érdekében végig szívatóval, és legfeljebb hetvennel tudnak menni, ami meglehetősen sovány, ezért ott mindenki megelőzi őket. Így legalább van idejük nézelődni. Azt mesélték, hogy kimondhatatlanul szép helyeken járnak, és nehéz betelni a látvánnyal.
Az átlagtartás nehézségét fokozza, hogy térképből és órával mennek, de az autóban nincs kilométeróra, méterszámláló, vagy bármilyen technikai eszköz, ami megkönnyítené a dolgukat. Ma a hagyományos montés gyorsasági szakaszokon kijelölt különpróba szakaszok jönnek, amit nagyon várnak a srácok. A mára előirányzott 45 km/h átlagsebesség csaknem ideális, mert ezt tudja a Trabi, de valószínűleg szükség lesz a vezetéstechnikai tudásra.
Eddig 1400 kilométert tettek meg, 315 induló közül a 225. helyen állnak. Soha ennyire brutális versenyen nem voltak még, ahol a tiszteletre méltó mezőnyben arcátlanul fiatalok és legalább ennyire csórók. Versenyzőtársaik többsége nagyobb élettapasztalattal, sokkal kényelmesebb autókkal (egy Citroen DS itt is hajóként ringatózik) vágott neki. A hideg, rázós, és hangos autóban a srácok molekulákra hullottak, pedig roppant messze van még a vége.
Barna először hosszan ecsetelte, hogy a cél a célba érés, a verseny erről szól, és 4000 kilométeres össztávot megtenni önmagában is komoly kihívás. Miután megtudta, hogy sokkal jobban állnak, mint gondolta, a mai montés pályák előtt visszatért a régi jelszóhoz: halál, vagy győzelem!
