Egy teljesen sztenderd kiinduló helyzetet feltételezve, amikor is minden egyéb feltételünk adott (engedélyek, papírok, versenyfelszerelés, illetve némi gyakorlati tapasztalat, egyszóval már csak a paripa hiányzik) azonnal ott az égető kérdés: vásárolni vagy bérelni, esetleg építeni? Egyik örökös dilemmája ez a versenyezni kívánó polgárnak.

Mindhárom verzió tartalmaz előnyös elemeket, de számolni kell a hátrányokkal, bármelyiket válasszuk is. Hozzáteszem, döntésünk nagyban befolyásolja a megcélozni kívánt kategória, mert a „kupás Swift” és a S2000-es Fiesta között árban azért mutatkozik némi differencia. Előbbit simán meg kell venni, míg az utóbbi árát - a szélességi és hosszúsági fokok azon metszéspontjában, ahonnan e sorokat írom – normális esetben nehezen köhögjük ki. Az egyszerűség kedvéért az alábbiakban egy középkategóriás használt versenyautóról álmodozunk.

 (sokunk kedves emléke e típus: A Suzuki Swift MK2 Gti)

Mondjuk akkor, hogy vásárolunk! Felkutattuk, megnéztük, kipróbáltuk, majd pedig hazavittük az új családtagot. A tény, hogy otthon a garázsban versenyautó áll már önmagában fílinges dolog. Lehet simogatni, szeretgetni, lehet büszkélkedni vele. Lehet néha-néha kikanyarodni vele az utcára és lámpától lámpáig „tesztelni a rajtprogramot és fejleszteni a rajtkészséget”.

Pár jótanács a vásárláshoz: a versenyautót a kipróbálás után vagy elhozzuk, vagy vissza sem nézünk. Ha kell az autó, akkor a kipróbálás után a parc fermé szabályai élnek: Csak mi nyúlhatunk hozzá. Az sem rossz megoldás, ha egy versenyen tetszett a kiszemelt autó, parc ferméből már mi állunk ki vele. (Állítólag előfordult már olyan a történelemben, hogy a teszt és az üzlet nyélbeütése között, meglepően rövid idő alatt "elbutult" a vas.)

Praktikus módon állandóan és azonnal rendelkezésre áll - akár a pénztárcánk engedte tesztmennyiségre, akár a versenyeken kívül esetlegesen felmerülő támogatói igények (pl. támogatói rendezvényeken való felvonulás) kielégítésére. Egyértelműen követhető minden szervizperiódus, illetve dokumentálható az összes (erősen pénzfüggő) fejlesztés is. Eleve olyanra fejleszthetjük, amilyenre csak akarjuk, vagy amennyit a financiális lehetőségeink engednek.

Mivel mindent mi intézünk, így egészen pontosan tudhatjuk, hogy mibe ülünk, mennyit bír, mennyit vállalhatunk el vele a gyorsasági szakaszokon. Ranga Laci nyilatkozta egyszer valahol, hogy "vagy az autót ismered, vagy a pályát". Nos, ha saját autónk van, akkor annak minden porcikáját a legapróbb részletekig megismerhetjük. Megtanulhatjuk, mikor és hova kell nyúlnunk egy-egy hiba gyors és hatékony kijavításáért. Természetesen okolni is csak magunkat okolhatjuk egy-egy megválaszolatlan kérdés miatt.

Summa summarum, a magunk urai vagyunk. Minden döntés a miénk, így szélsőséges esetben akár bérbe is adhatjuk kisebb-nagyobb, a mi karrierünket nem keresztező futamokra, visszatermelve némi pénzecskét a büdzsébe.

A problémák persze elő is jönnek azonnal.

Egy raliautó megvásárlásával jó adag gond is érkezik. Eleve szembesülünk a ténnyel, miszerint még akkor is képtelenség rajtkész állapotú autót vásárolni, ha minden hirdetés ettől hangos. A szezon előtti nagyszerviz gondja tehát ugyancsak minket terhel. És ez csak a kezdet.

Fontos, hogy a megvásárolt autó később "előjövő" hibái miatt "garanciát" érvényesíteni nemigen lehet. A versenyautó máshogy fogy, üzemeltetési hibáit sokkal durvábban torolja meg. Az pedig végképp felejtős, hogy fél évvel, és több versennyel a vétel után úgy hivatkozunk egy hibára, hogy a motort szétfűztük, és csak utzána hívjuk az eladót. (Más kérdés, ha kiderül, hogy a papírokkal nincs rendben valami, ott nincs mellébeszélés.)

Feltételezve, hogy igyekeztünk a lehető legnagyobb alkatrészcsomaggal együtt elhozni a vasat, egyből lett is egy kis kezdőkészletünk, melyet szakértő szemmel figyelmesen átvizsgálva, szelektálva a felét azonnal ki is dobjuk, mert vagy használhatatlan, vagy nem frankó (nem homológ).

(Gyári "kit" a Ford Fiesta R2-hez)

A maradék fölött ülve elgondolkodunk, mi vár ránk ezután. Az eredményes versenyzéshez szükséges alkatrészeket, felniket, miazmást mostantól saját hatáskörben kell megvennünk, illetve azok beszerzési útvonalait magunknak kell felderítenünk. Sok időbe és rengeteg tanulópénzbe kerül mire a legjobb cuccot, a legjobb áron, a legjobb helyről sikerül beszerezni. Kompromisszumok nincsenek - magunknak építünk.

(A megjelenésre is mindig komoly hangsúlyt kell fektetni!)

A versenyeken való őszinte részvétel pedig újabb feladatokat támaszt. Egyből megtanuljuk a logisztika minden csínját-bínját. Kerítenünk kell kiszolgáló furgon(oka)t, trélert, meg embert aki húzhatja a trélert, különben lábon megyünk versenyezni. (Itt nem működik feltétlenül a kölcsönkért céges kisteher, mert azzal csak akkor tudunk vontatni, ha van tachográf is benne, az pedig nem szériatartozék.) Vásárolhatunk is, kérhetünk kölcsön is, de ezek üzemeltetése (üzemanyag, autópályamatricák, stb.) mindenképpen a mi költségvetésünket terheli. Természetesen az üzemanyag, a gumik, az alkatrészek szállítása, tárolása is mind-mind komoly kihívás. Muszáj legalább két lelkes szerelőt is szerződtetni, akik a szervizparkban állítják talpra megfáradt gépünk. Őket illik etetni, itatni, altatni - nagyon fontos részük van a dologban. (Hamarosan lesz egy poszt kifejezetten a szervizesekről is!)

Persze meg lehet próbálni szervizcsapat nélkül a versenyzést. 2002 Gödöllő Rallyen Gajdos Tamás műsorvezető egy kupás Swifttel állt rajthoz. Már a gépátvétel előtt kiderült, hogy nincs szervizese, és a biztonsági öv rögzítő szemét méret és menetkülönbség miatt nem tudták betekerni, ezért menetfúrót és értő segítséget kértek volna. Mivel szerszámmal erre nem voltunk felkészülve, csak a széttártuk a kezünket. Valahogy végül csak megoldotta, mert másnap elrajtolhatott. Azt, hogy a versenyen hogy oldották meg a szervizelést, nem tudom, akkor az a pletyka járta, hogy másnap simán "megkértek" egy szervizcsapatot (=beálltak a ponyvára)... [Ebben a posztban van celeb és Suzuki, de mivel mi szexualitással a blogon nem foglalkozunk, attól tartok, hogy nem sikerül elegyíteni az abszolút sikeres poszt Winkler szerinti három alapvető összetevőjét. Természetesen a jövőben is tartózkodunk attól, hogy a szakmai tartalom rovására menjen a bulvár témák említése.] - B. Capelluti

Szóval szervezés szervezés hátán, ami nemes, de annál embert próbálóbb feladat. Ha nincs eleve kapacitásunk, vagy műszaki vénánk, akkor a szervizelési részt kiadhatjuk egy versenyistállónak, akik komoly terhet vesznek le így a vállunkról - persze egy szerény, de nem kimondottan sértő összeg fejében.

Ha a megvásárláskor nem voltunk eléggé előrelátók, akkor küzdelmes éveink alatt raligépünk szép lassan "kimehet a divatból". A homológizációja egy idő után lejár, így szemünk fénye - benne a rengeteg hittel és a folyamatosan beleinvesztált kisebb vagyonnal - csak egyre alacsonyabb bajnoki sorozatokba nevezhető, piaci értéke az eredeti vételár töredékévé olvad, és túladni rajta ugyancsak egyre nehezebb lesz.

Nos, akkor mi lehet a jó megoldás? Esetleg béreljünk? (folyt. köv. remélhetőleg már hétfőn: Építsünk versenyautót?)

Vettél, vagy eladtál versenyautót, vagy csak szerettél volna? Gyere mesélj!