Az előző posztunkban a versenyautó vásárlás napos oldala mellett az árnyoldalakról is bőségesen esett szó. Kommentelőink, edeleny beres és deak.atti hozzászólásaikban kidomborították a versenyautó építés nehézségeit. Bevallom, nem vagyok lelkes híve az "építsünkotthonversenyautót" mozgalomnak, így könnyen lehet, hogy nem lesz olyan kiegyensúlyozott mint az előző, vagy a következő (bérlésről szóló) poszt.

Ha az autóépítés ötletét az adta, hogy egy versenyen láttunk egy autót, ami tetszett/aminél szebbet szeretnél/aminél gyorsabban tudnál menni, vagy csak egyszerűen van otthon valami, hát sok jóval nem kecsegtetlek. Először is kell lőni egy jó donort. Gyakran már ez sem egyszerű feladat, tévedés azt gondolni, hogy bármilyen rom alkalmas alap. Ha már megtaláltuk az átépítendő vasat, aludjunk rá még egyet mielőtt megvesszük, és vegyük számba a feladatokat. Hogy csinálják a nagyok?

Vitán felül áll, hogy az építés általában nem kíván egyszerre akkora anyagi ráfordítást, mint a vásárlás, és szemben a bérléssel a sztori végén nem csak a kárszámla és az élmény marad a miénk. A menetrend egyszerű: ha van egy kis pénzünk, veszünk egy donort, ha lesz még, akkor meg készül a bódé, kerül bele cső is, majd ülés, övek, futómű, fékek, sperr, váltó, és a motort is el lehet kezdeni valamikor "simogatni", majd faragni. (Itt azért közbevetném, hogy a többi elemet lehet ugyan fejleszteni, a bódén és a csövön később forradalmiakat csak kivételesen változtathatunk, ezért az elején tisztában kell lennünk vele, hogy mit szeretnénk. Vagy megy a cső a kukába, és olyan, mintha előről kezdenénk.) Nam hajt a tatár, források ütemében haladunk, vagy sokszor inkább csak haladgatunk. További előnye, hogy ismerjük majd az autót, sőt: nálunk jobban senki sem ismeri majd, ezért a legapróbb nyűgére is tudunk majd gyógyírt nyújtani. A többi építés mellett szóló érv - mivel saját vasunk lesz - gyakorlatilag megegyezik a vételnél elmondottakkal.

Mindazonáltal megfelelő anyagi, infrastrukturális és szakmai háttér nélkül én nem állnék neki. Hogy teljesen őszinte legyek: attól tartok nekem soha sem lesz mindhárom. Az pedig szinte kizárt, hogy egyszerre legyen. (Jelentős pályakorrekcióról nem is szólva.)

Ha nem csak zárt pályás versenyeken használható autót szeretnénk, akkor bizony a hatósági ügyintézés bugyraiba is alá kell szállnunk. Összeépítési, vagy átalakítási engedélyt kell szereznünk. Ha még soha nem csináltunk ilyent (vagy csak a hatósági útvesztőkben nem vagyunk erősek), ez sem egyszerű menet. 

Sajnos általában már nem igaz, amit Ferjáncz Attila az Autóversenyzők című filmben mondott: három jókezű gyerek nem tud egy törött autóból puszta kézzel pár hónap alatt versenyautót faragni. Ha nem autós szakmánk van (és még nem láttunk autóépítést közelről), és emellett nincs egy kiválóan felszerelt műhelyünk, akkor jobb, ha nem építünk, hanem építtetünk. Ne gondoljuk, hogy ez egyszerű! A legjobbakhoz is be lehet toppani az utcáról, de sokat segíthet a megfelelő ajánlás. Emellett nyugodtan felkészülhetünk számos bosszúságra is: előfordulhat, hogy - és most mindegy, hogy okkal, vagy ok nélkül - valami nem úgy, nem akkor, vagy akár nem annyiért készül el, mint amennyit szántunk volna/amennyiben megegyeztünk. Sajnos, vannak olyan mesterek, akik az adott műfajban megkerülhetetlenek (ill. szabad sokszoros áron külföldről a hasonlót beszerezni), náluk nem ritka a több hónapos várólista sem. Könyörgöm, a mászókát ne a szomszéd gázszerelő haverral hajtogattassuk bele, a biztonságon ne spóroljunk! (Egyébként egy jó cső több, mint egyszerű biztonsági eszköz: olyan merevséget ad az autónknak, amit korábban nem tudtunk volna elképzelni.) 

Ha tele vagyunk lével (és nem egy kész autót akarunk), akkor könnyebb helyzetben vagyunk: megvesszük az egyik, vagy másik gyári sportos alkatrészcsomagot. Már "csak" össze kell szerelni. Hiába adnak a kithez megfelelő, képekkel és ábrákkal illusztrált útmutatót, a teremgarázs sarkában nem legózható össze, igen jó műhely-háttérre lesz szükség.

Kellő anyagi háttér nélkül, háztáji módszerekkel viszont a legritkább esetekben sikerülhet rendszerszemlélettel, kompromisszummentesen dolgozni, ezért csaknem elkerülhetetlen, hogy evolúciós zsákutcákba jussunk. Sokszor ugyanazokat a hibákat követjük el, mint mások, mert vagy nem kérdezünk (nincs kitől, nem tudjuk, hogy mit is kellene kérdeznünk stb.), vagy nem kapunk rá választ (rosszul, vagy rossz embertől kérdeztünk, nem ismernek minket stb.). A zsákutca viszont mindig nagyon sokba kerül: kidobott pénz és elfecsérelt idő. Esetleg úgy elvernek egy jólsikerült antituning miatt, hogy a kedvünk is elmegy az egésztől. A pénz elfogyását sokszor a lelkesedés elfogyása is követi, így tele a net félkész (bódé, esetleg csővel, talán alkatrészekkel is) autókkal. Legyen ez számunkra intő jel!

(A videón 10 nap alatt építenek autót. Látható, hogy nem egészen házilagos módszerrel, gyanús, hogy nem először, és az esetleges zsákutcákat az előző autóiknál megjárták. Az autót, vagy annak a testvérét, ugyanilyen dizájnnal nemrég még árulták a mobilepontdée-n 10.000,- euróért. Jó példa a mérlegelendő érvekre.)

Mindezek alapján az építés a vételnek - amellett, hogy a saját autóval járó összes örömet és még több nyűgöt is éppúgy hozza - szerintem a legritkább esetben lehet alternatívája. 

Persze, ha van pénz, műhely, tapasztalat, akkor vegyük meg álmaink autójának kitjét, és építsünk belőle versenyautót. De ekkor már könnyen annyinál tarthatunk, amiért vehetnénk egy ugyanolyant készen! (A két gyári sportos oldalon kiderül, hogy kapható készre épített autó) Ezen kívül még két esetet tudok elképzelni, amikor jó, sőt a legjobb döntés az építés: 1. amikor valaki egy helyi amatőr sorozatban szeretne indulni, és a koszt- és pelenkapénzből megspórolt gombokból, diákmunkából, de adj Isten diákhitelből építkezik. 2. Ha egy megfelelő hátterű sporttárs ritka típusból szeretne ütős historic autót.

Építettél már versenyautót? Győzzetek meg, hogy miért jó, ha építünk egy versenyautót!