Ma induló sorozatunkban a rali nevű társasjáték szereplőit mutatjuk be, fontossági sorrendben. Egyszer talán a pilótákig is eljutunk...
Azt hiszem, sokan meg fognak rám haragudni, ha azt mondom, hogy a ralisport legfontosabb szereplője a néző. És ez nem is fedi a valóságot. Ha viszont azt mondom, hogy a főszereplő a ralifan - vagy ahogyan régen hívták, komálós - akkor már nem járok messze a valóságtól.
(Ászáron, a következő autóra várava. Egy ilyen nap után komplett vályogházakat lehet köpni.
Foto: Capelluti Gran Turismo)
Ralifan nélkül ugyanis nincs értelme az egésznek. Gyengébb autóval, rosszabb körülmények között lehet versenyezni, rajongók nélkül viszont teljesen értelmetlen. (Az adrenalin akkor is folyik a fülünkből, ha mindenféle közönség nélkül megyünk egy rohadtat Árpád-tetőn, Parádon, esetleg a Pilisben, de az finoman szólva sem lesz ugyanaz az élmény. Legalábbis biztos, hogy nem olyan lesz, mint a régi portugál VB futamok, ahol - életveszélyesen! - a nézők fala között ment a küzdés...)
(Engem Nicky Grist higgadtsága nyűgöz le ebben a videóban igazán)
Közgazdasági szempontból pedig előbb-utóbb lehetetlen is. A ralifan viselkedése végletekig racionális, de ez nem a hétköznapi racionalitás, hanem a rajongóé: követi a versenyeket, és a maga módján mindent megtesz, hogy valahogy részese legyen minden versenyző sikerének. Ismerek olyanokat (na jó, én is ilyen vagyok), akik csak olyan kúton tankoltak amelyik színeit a kedvenc vitte, sőt más kútnál meg sem álltak, csak hogy ezzel is segítsék a favoritjukat. Önmagában már ezért tisztelet járna.
(Tömeg valahol a tavalyi Wales Rally második napján. Fotó innen)
Az igazi ok, amiért viszont tisztelni és becsülni kell a ralifanokat az példátlan kitartásuk. Évente több ezer kilométert utaznak, tíz- és százezreket költenek, csak hogy ott lehessenek a gyorsasági szakaszon, állnak a porban, a tűző napon, az esőben, gyalogolnak sárban, fáznak hóban és szurkolnak. Mindenkinek. És visszaborítanak, tolnak, kötelet hoznak, hogy kihúzhassanak, lapátot, hogy a hóból kiásnak. Ez pedig megfizethetetlen! Minden másra ott a maszterkárd!
Az pedig ugyancsak extra, és máshoz nemigen hasonlítható élmény, amikor meglátsz egy Neked, és csak Neked készített lepedőt.
(Kiss Ferit és Balatonyi Árpit vártuk a Mecsek Rallyen - Foto: Capelluti Gran Turismo)
Amellett, hogy mi öcsémmel annyira megörültünk az első zászlónak, hogy tolatás lett a vége, általában megvadítja a versenyzőt. "Rallye fan" korunkban 2x3 m-es zászlókat vittünk, és mutattuk kedvenceinknek, akik szívvel-lélekkel hálálták meg. (Volt, hogy a nagy igyekezetben majdnem beestek. Ugye, Gerőfi tesók?) A szurkolás során pedig egy kétcsövű kamionos légkürtöt - hozzávalók: légkürt, palack, reduktor, pisztoly, gyorscsatlakozós teflonos flexicső - is bevetettünk, hogy mindenkinek kijusson a biztatásból. (Ennek a továbbfejlesztett változatával járt egy szombathelyi csapat: nagypalack, kiskocsi a palackhoz) Azt hiszem világosan látható: a ralifan kreatív, és elkötelezett!
Nem véletlen a ladakilincs a pólókon: gyalog is kilinccsel előre! (Foto: Capelluti Gran Turismo)
Ugyan túlzásnak tartom a Csak a nézőknek! feliratokat az autókon - mert azért az eredményesség sem egészen elhanyagolható - Azt azonban mindenképp el kell ismerni, hogy a néző nem maradhat kielégítetlen. Ha ugyanis nem kapja meg amiért jött, legközelebb majd otthon marad. (Egyébként, ha a közönség unatkozik, elfoglalja magát, és ez pedig könnyen veszélyes lehet...) Ez nem azt jelenti, hogy csak lapjával lehet közlekedni, hanem azt, hogy küzdelemnek kell lennie. A komálós azért jön, mert - amellett, hogy szereti a színes, gyors kocsikat - gladiátorokat akar látni. Ha nincs libabőr egy féktáv, egy kanyartempó, egy cikisebb helyzet kezelése után, akkor sajnos nem biztos, hogy a következő alkalommal is csápolni fog. (Korábban a Gr.B-s, WRC, és A/8-as vasak önmagukban, hangjukban-szagukban-látványukban adtak annyi pluszt, hogy sokaknak ennyi is elég volt.)
Ezt a videót csak azért tettem be, hogy bebizonyítsam: nem csak Gr.B. és WRC képes megőrjíteni a fanokat, akik több ezer kilométert utaztak, hogy a Col de Turinin szurkolhassanak. Mint látható: min-den-ki-nek! (A helyszín a Gr.B.-s videóban is feltűnik, nem hiszem, hogy huszonöt éve nagyobb lett volna a szurkolás.)
A magunk nevében csak annyit ígérhetek: ing, gatya rohad majd, rajtunk nem fog múlni, sietni fogunk, de egy kis biztatás majd nekünk is jól esne ;)
Ugye, Te is ralifan vagy?
