A ralisport főszereplőit bemutató sorozatunk folytatódik. Ma egy a ralifannél is fanatikusabb embertípusról lesz szó.

A szerelő az untermannja a történetnek. Nagy terhek pihennek a vállán, és ezek a terhek nem látszanak a szemében. Lehet, hogy az autósport szerelmese, de az is lehet, hogy csak az autókat szeretni, vagy csak valakit a csapatból, esetleg már ő sem tudja, hogyan került oda, de az biztos: nélküle nem csak értelme nincs a versenyzésnek, de sem autó, sem verseny nincs.

Pihenés és ebéd

Sorolhatnám, hogy a jó szerelő ismeri az autót, mestere a szakmájának, de ez közhely. A jó szerelő, aki azzal kel és fekszik (és gyakran azzal álmodik), hogy neked, versenyzőnek jó autót tegyen a feneke alá. Vagy azt a romot, amivel letaláltál a szervizparkba összetákolja annyira, hogy célba lehessen vele érni.

Minden srácra név szerint emlékszem, aki nekünk szerelt. Amikor saját autóval mentünk, Dezső, Potyka és Bedő Gabi (sajnos ő már az égi bajnokságban szerel) gyerekkori barátok dolgoztak az autón, sok lelkesedéssel, kevés versenyszerviz-tapasztalattal, de hatalmas szívvel és elszántsággal. Tíz óra meló után még egy 8-10-et rádobtak, amikor a rommá tört autót két hét alatt össze kellett rakni.

Dezső, Potyka és Bedő Gabi

Ott volt a nagy csapatoknál is megfordult Dodó (a bögrével a nyakában grasszáló, kopasz, tetovált mókamester), aki pusziért beugrott egy hegyiversenyre, és utána eljött velünk még egy R2-es futamra is, mert jól érezte magát velünk. Abdul, aki a motort és a váltót csinálta és Dodóhoz hasonlóan profi és vicces volt.

Ennyi volt a fizetség - meg egy meleg kézfogás (A fotót Csatos lőtte)

Ja, és persze Kasi és Lackó peugeot-s korszakunkban, akikkel kaland volt minden perc. És ne feledkezzünk meg Gazsi szerelőiről sem, akik hangtalanul, de annál gyorsabban tették rendbe a Ringen elhasznált vasat.

Nem lehet sem leírni, sem megfizetni azt, ahogyan a raliszerelő fekszik az autó alatt a szakadó esőben, és folyik át alatta a víz és műt. Időnként megszólal, és szerszámot kér, illetve kiad. Dráma, amikor a rövid szerviz miatt nincs idő megvárni, hogy kihűljön az egyik, vagy a másik forró alkatrész, és mivel máshogy nem fér a javítandó alkatrészhez, hát megégeti magát. Majd később - miután az emberei elmentek - még az is lehet, hogy üvölteni fog.

És persze a szerelő legfőbb kincse a kerativitás. Bálna mondta egyszer nekem, hogy a kreativitást a szocialista hiánygazdaságban lehetett igazán megtanulni, most pedig, amikor mindent meg lehet venni, sokkal nehezebb. Nem tudom, hogy igaza van-e, mert elég elmenni egy szervizparkba, és látunk kreatív megoldásokat szép számmal. (Nem mondom, hogy McGyver-stílusban működik, de WD40, széles szalag, nagykalapács, tej, tojás, kóla és rágógumi sok célbaérést hozott már.)

A rengeteg felejthetetlen emlék közül egyet mindenképpen kiemelnék: a 2007-es Mecsek Ralin történt az eset, mikor is a verseny hevében valahogy elfáradt és leszakadt a motor és a váltó tartókonzolja, így minden gázadásnál csavarodott egyet a motor, a váltó pedig azonnal elkezdte teljesen váratlan és kiszámíthatatlan szituációkban (pl. Árpádtetőn majd' minden féktávon...) kidobni magát üresbe. Én totális apátiába kezdtem süllyedni, készültek feltámadni a szuicid hajlamaim is. Volt még hátra egy szakaszunk a szervizig. Etapról telefon a szervizbe, nyugtattak, óvatosan guruljunk át, és érjünk be, megoldják, bár ilyen alkatrész éppen nincs a furgonban. Nos, mire odaértünk a szervizparkba, kedves szerelőnk az autószállító tréler oldalpereméből flexelt ki egy megfelelő méretű darabot, amit aztán kis átalakítás után be is szereltek időn belül, így mi folytathattuk a vívást. Az alkalmat kihasználva Laci Papa mellett mindenképpen megemlékeznék a felejthetetlen Tüdőről, illetve Andriskáról és Norbiról, a Rali 2-es időkből pedig a bodajki fiúkról is. Mindegyiküktől rengeteg bizalmat, vállveregetést, odaadást kaptam és hihetetlenül meghatározó szerepük volt abban, hogy működhessen a rali-dolog! Köszönet nekik! zrcSzemrehányást pedig csak azért kapsz, ha előtte szólt, hogy vigyázz valamire, és mégis elszúrod, vagy csak egyszerűen szarul mész.

Fizetés? Csak a nagyoknál van olyan. (Bár szerintem megfizetni sem lehet.) Ugyanaz a szállás, ugyanaz a kaja, vagy a szerviznek jobb, mert megérdemlik. Rivalda? Ugyan már, csak, ha a céldobogón megpezsgőznek, és valaki lefényképezi. Névtelen katonák ők, pedig sokszor igazi hősök. Tedd a kezed a szívedre, hány magyar bajnokot tudsz felsorolni? És a versenyszerelőik közül?

Szóval fiúk, nélkületek nem megy, köszönet mindenért! Ha versenyző vagy, becsüld meg a szervized, mert nélkülük nem vagy senki.