- a mikrofonnál Fekete Kálmán, igen az a Fekete Kálmán, és a poszt végén vargagixxxer új, egy órás videója -
… hogy miről beszélek?
Nos, a 40 éves Zsiguli-érzésről…
Megfigyeltétek-e már magatokon, hogy a rali szó hallatán általában az első és önkéntelen szó, ami a szátokra jön ez – Lada?
Én helyesbíteném egy kicsit, nekem a – Zsiguli!
Ha valaki ma beüti a google.com-ba a Zsiguli szót, a totalcaron máris olvashatja a Lada-kalendárium-ot, sokat megtudhat e legendás járgány történetéről. Az Interneten pedig se szeri, se száma a Lada kluboknak, rajongói oldalaknak, tuning tippeknek.
Hideg Jani és a "Szárnyas Fifi"
Kisvaszar – 1983, Mecsek Rali, BBK-futam
A sors kegyéből abban a szerencsében részesültem, hogy szinte együtt nőttem föl eme egyre inkább halhatatlannak, örökéletűnek nevezhető járgánnyal. Sőt, az 1980-as évek elején, egy amúgy kitűnő Skodáról átnyergelve rali- és hegyiversenyeken vezethettem is egy teljesen széria Zsigulit, 1983-ban, a Mecsek Ralin, Kisvaszaron pedig csúnyán össze is törhettem…
Fekete Kálmán - Nyitray Béla 1983-ban, a Volán Rallyen
Lenin-szobor megy, Zsiguli marad…
A négy évtizedre visszatekintésben halomra rakódnak bennem emlékek és döbbenetek.
A rendszerváltáskor hazaküldött, fél évszázadig „ideiglenesen itt állomásozó” szovjet hadsereg távozott ugyan, ám akarva-akaratlanul mégis itt hagyott pár dolgot. Néhány évig még országszerte álltak a Lenin-szobrok, a különböző hősi emlékművek, csak egyvalami élte túl a történelmi váltást: nem harci eszköz, nem is emlékmű, hanem egy autó, amely 40 éve lankadatlan és aktív résztvevője a hazai autósportnak: a Zsiguli.
Amit az első évek után gyártói, nyilván üzleti szempontból – hogy a kapitalista piacon is ki tudják ejteni a nevét – átkereszteltek Ladára. A mai fiatalok, az újkori hazai ralik tinédzser rajongói már ez utóbbi néven ismerik és rajongják.
Hogy is van ez? Egy 40 éve, Fiat licencből koppintott, szovjet mérnökök által továbbfejlesztett szalonautó ma a magyar ralik elsőszámú kedvence?
Igen, kérem! Mutassanak még egy autómárkát a világon, amely képes ezt a hihetetlen bravúrt felmutatni!
Dani fiam kedvence
Csodaszerű és megkönnyeztető öröm számomra, hogy a most 18 éves Dani fiam szobájának fala ralis Zsiguli/Lada poszterekkel van kitapétázva. Tizenhárom évesen amatőr futamokon már ő is vezethette saját Zsiguliját, (egyik bátyja, Géza, noha legutóbb már Skoda Favorittal versenyzett, egykoron szintén Zsigulival kezdte), amivel három éve az első „sikeres” bukását is átélhette…
És álmai között első helyen nem az űrtechnikát képviselő WRC, nem is egy EVO akárhányas, de még csak nem is egy IRC modell áll – bár nyilván nem vetné meg egyiket sem… –, hanem… egy Lada!
Lada kultusz
Az is örvendetes, srácok, amikor Lada pólókban virítotok a versenyeken, Lada feliratú zászlókat, molinókat lobogtattok, és vásárokban, interneten, különböző hirdetésekben vadásszátok ezt a négykerekű veteránparipát. Ne is szokjatok le erről, őrizzétek e márka hírnevét!
Ismeritek a mondást? The blues never die...
Nyugodtan átalakíthatjuk és magyaríthatjuk így is: a Lada sosem hal meg!
De vajon tudjátok-e, srácok, hogy…
- 1972-73 körül jelent meg a hazai autósportban az első Zsiguli, még csupán 1200-as motorral?
- Hogy az akkori Volán Autósport Szakosztályok élversenyzői kaphattak ezekből úgynevezett „vállalati versenyautót”?
- Hogy 35-40 éve egy-egy magyar bajnoki futamon általában 40-50 Zsiguli is indult a széria kategóriában!
- Hogy városomban működött az ország benzingőzös fellegvára: a Pécsi Volán Autósport Szakosztály, amelynek zsigulisait – Bálint Árpád, Simor Gyula, Donáczi György, Mahler József, Mischl György, Valcsics László, Tóth László, Kákonyi Attila, Szuhanyik László, később Ranga László, hogy csak párat említsek közülük – úgy félték az ellenfelek, mint hajdanán Európa a magyarok nyilait?
- Hogy olyan ellenfelekkel csaptak össze, mint Klink János, Hideg János („bácsi”), Dudás „Kokó” Gyula, Gündisch Gusztáv, Gyabronka, Karg Feri? (és még hosszan sorolhatnám, ha mindenkire emlékeznék így, 60 éves fejjel…)
- Hogy a 70-es években e szovjet járgány lett Magyarországon az autós álmok csúcsa, és a versenyzők talán jobban örültek akkoriban egy új, a Merkúr telepről származó Zsigulinak, mint ma egy WRC-nek?
- Hogy az átlagembernek, a „szocializmust építő” munkásnak (legyen volt az bár értelmiségi) előfizetéses rendszerben átlag 6-8 évet kellett várnia, mire megkaphatta álmai Zsiguliját?
- Hogy a Zsiguli a „gulyáskommunizmus” jómód jelképe, a lakosság körében rang és státuszszimbólum, és a későbbi 1500-as modell irigyelt luxusautó – „a Cigány Merci” –volt?
- Hogy a fentiek miatt ma féltve őrzött kincsnek számít egy „gyári orosz” Lada-kombi difi, féltengely vagy hengerfej, hát még egy Togliattiból megmaradt vezérműtengely?
- Hogy az országos etalonnak számító mecseki Kemping-Árpádtető gyorsaságin mindmáig a Zsigulik egykori idejét veszik etalonnak?
Csapatás…
Bármelyik mai rali versenyre kimegyünk, szinte visszatérően hallani ezt a mondatot: „A Ladákat még megvárjuk, aztán megyünk…”
Vajon, miért?
Mivel vívta ki ezt a hihetetlen csodálatot és tiszteletet ez az alapjában orrnehéz, ormótlan, férfierővel kormányozható, utasterében szinte „kötelezően” benzinszagú jármű?
Persze, tudjuk a választ: – Mert „csapatni” lehet vele – mondják a mai fiatalok…
Pedig ennél jóval többről van szó.
Nem túlzás, ha azt állítom, a magyar autósportban a Lada lett a „Mennyei próféciák” technikai megtestesülése…
Fékút..?
A Ladánál igazából se 40 éve, se ma nem lehet fékút-ról beszélni, mert a minden képzeletet felülmúló fantasztikus technikai fejlődés ellenére, és a legzseniálisabb sufni tuning dacára mai viszonyításban a Ladákon ma „sincs fék”.
A Ladához PILÓTA kell, akik érzi és bevállalja a kanyart.
40 éve bizonyos szint, rang fölött álló versenyzőnek nem volt illendő egy Zsigulival fékezni, hanem csakis lendületből és lapjával, komplett őrült módjára becsúsztatni. Fékezés helyett megtette…
1000 tó rali - 1978
Gumikérdés...?
Az meg mi? Tudjátok-e srácok, hogy a Zsiguli-hőskorszakban nem volt divat az elbénázott gyorsasági szakasz után magyarázkodni, mint ma, hogy ki hol, s miért „gumizta el magát”, mert a Zsigulin – az első években! – a mai értelemben „nem voltak gumik”! Csak kőkemény, egyfajta szovjet gyártmányú diagonál abroncsok, amikkel egy-egy mai, ilyen-olyan számozású EVO-kba született gyermek a garázsból se tudna kiállni, mert azt hinné, fakeréken gurul…
Orosz Tél Rali - erről Ranga Laci is mesélt
Később, midőn megjelentek a különböző gyártmányú „fantasztikus” radiál abroncsok, akadt egy-két mágus – pl. „öreg” Hideg Jani bá’ –, akik esküdtek az Y-mintás lengyel Stomil gumikra, és abszolútot nyertek.
Az első Zsigulikon még csigaorsós, rásegítés nélküli KORMÁNY volt, amit erős férfikézzel és sebes karcsapásokkal kellett forgatni, oda-vissza, s a futam után mérhetően megnőtt a bicepsz átmérője…
Zsigulival az utolsó helyen is rang volt célba érni
Az evolúció hulláma
A szovjet autót is hamar utolérte a feljavítási őrület, a 80-as években már turbót (Kincses István, Kiss-testvérek) és injektort (Rasch Henrik, Klink János), Homan Tibor-féle „Mona Lisa”, és pályaversenyzésre alkalmas motorokat (Gulyás Imre, Gaál Pál) kapott néhány Zsiguli, hogy csak párat említsek a megszállott és egykoron igen jó nevű konstruktőrök közül. Ma pedig az egyik legismertebb a Havassy Motor, de ég vagy tucatnyit fölsorolhatnék.
Vilnius Fabrik Tuning Sport
A 70-es évek alkonyán Staszisz Brundza irányításával Vilniuszban megszületett a VFTS, Prágában a Metalex Lada, történelmi fordulópontot jelentve a márka életében. A magyar ralisportban a Renault egyeduralmát letörte a Lada VFTS, és Ranga László évekig abszolút győzelemre vezette ezt az autót.
De hová lett a varázslat?
Az évek óta technikai cunamiként hömpölygő, megállíthatatlannak tűnő technikai fejlődés, a tuningolási őrület mára kikezdte a Lada-varázsát: látni már különböző VW-motoros, BMW-hátsó hidas, ilyen-olyan futóművel megspékelt hibrideket, megszokott az amerikai dugattyú, és se szeri, se száma a jó nevű tuning műhelyeknek (egy részüket bemutattam a Lada VFTS varázslók I és II. kötetemben)
Nem ez vargagixxxer videója, ez még a "Szojúzban" készült
Kétségtelenül fantasztikus mérnöki, szakmai és mechanikai bravúr, amit kihoznak ezekből a vasakból – legutóbb már szekvenciális váltóval is felszereltek egyet (vagy többet?) –, ám a technikai csodák zabolátlan átvételével arányosan csökken a Ladák eredeti jellege…
Komputer helyett csavarhúzó…
A Zsigulihoz nem kellett mérnök, mert sosem volt benne komputer – akkoriban azt se tudtuk, mi az –, ellenben pl. idősebb Béres József ezt az autót egy darab csavarhúzóval is be tudja hangolni, manapság is, ahogy azt 2010-ben, szemünk láttára meg is mutatta, amikor Debrőn jártunk a műhelyükben…
A Zsiguli, az Zsiguli!
Rá egy hétre fiával együtt meghívtuk őket a Pécsi Rally Clubba, és a másnapi bemutató autózáson, a Baranya Ring Gokartcentrumban ifjabb Béres „Dodi” a pécsi „Szaki” barátunk BMW-jével tartott szájtátós bemutatót, majd pár körre átült Geiger Máté Ladájába. Alig tett vele két kört – nem kevésbé látványosan, mint a BMW-vel –, hirtelen lefékezett, kiugrott és feltartott kézzel így kiáltott a népes közönség felé ízes felvidéki magyarsággal: „Ázé’ á Zsiguli áz Zsiguli!”
És hol marad a látvány?
Az utóbbi években már alig érkeznek lapjával – sprint versenyeken, akár éppen Pécsett, Kálmánczi, Emődi, „Rocker”, Geiger, és még páran megörvendeztetnek minket (bocsi, fiúk, ha kihagytam párotokat)–, mert bár a méregdrága pályagumik számszakilag növelték a tempót, de közben megölték a látványt…
Lassan felmerül a kérdés: végül ezek már csak Lada álruhába bújtatott öszvérek lesznek?
Szuhanyik - Hóman
2011 év elején távozott köreinkből a Pécsi Volán egykori fenoménja, Szuhanyik László. Életében tett óhajára most a kedvenc gyorsaságiján, Árpádtetőn szórták szét hamvait, az urnát egykori navigátora, Hóman Tibor tartotta az ablakhoz, a volánnál pedig Emődi Balázs ült, az autó pedig természetesen egy Lada volt…
Minap elment Klink Jani („bácsi”) is, még egy neves veterán a hőskorszak úttörői közül…
Az a 60 lóerő…
Végül ennyit: számomra széria Zsiguli marad az etalon, s aki beül nem kevesebbet vállal, mint fejet hajtani a „Királynő” előtt, aki megköveteli az alázatot…
