vargagixxxer ezúttal nem csak videót, hanem képes beszámolót is készített.
Az idei, a sorban a 18. Miskolc Rallye nem sokban kötődött a borsodi megyeszékhelyhez. A szervízpark Encsen volt, a pályák pedig a Zempléni-hegység csodaszép tájain. Pénteken, a hagyományos prológgal kezdődött a program a Borsod Volán Speedway Arénában, azaz a salakmotoros pályán. A versenyzők megmutathatták magukat, és lehetőségeikhez mérten látványos keresztbecsúszásokkal örvendeztették meg a nagyszámú közönséget. Már az első két páros egy-egy tagja kiesett, vezetői és műszaki okokból, ami nem volt jó ómen a következő, igen hosszú és kemény versenyre nézve. Valahol igazunk is lett, de ne szaladjunk ennyire előre.
A fordított sorrendben történő rajtolásnak köszönhetően a mezőny "eleje" a végén jött, mikorra már kezdett besötétedni. Így a lángcsóvák szerelmesei sem maradtak kielégületlenek, szépen mutattak a szürkületben a kicsapó lángnyelvek. Elsőként Botka Dávid tudott egy percnél rövidebb idő alatt célba érni, de Kazár Miki egy szenzációs 59 mp-es eredménnyel maga mögé utasította, amit már senki nem tudott megjavítani. Asi fért még be egy perc alá, igaz 59,9-el, ami a harmadik helyhez volt elég. Természetesen a verseny eredményébe ez nem számított bele, csak presztízsértéke van, illetve kupát kaptak a legjobbak.
A szombati, egyetlen versenynap már igen korán elkezdődött, hiszen közel 150 versenykilométer várt a párosokra, három szekcióban öt-öt gyorsaságit kellett teljesíteniük, a másodosztály viszont csak kétszer ment végig a pályákon. A "nagyok" kora reggel, kicsivel 6 óra után rajtoltak az első gyorsaságin, melynek célja előtt foglaltuk el a helyünket. A felkelő nap fénye, és az igazi tavaszi színekbe borult táj különösen széppé varázsolta a látottakat, még az sem szegte kedvünket, hogy igen foghíjas volt az amúgy sem túl népes mezőny. Néhányan ugyan megsederintették kicsit a hátulját, de láthatóan óvatosak voltak a nem épp autópálya simaságú úton, hiszen be kell osztani a technikát, leginkább a futómű van hosszú és erős igénybevételnek kitéve a zempléni kátyúrengetegben. Persze lassúnak semmiképp nem neveznénk őket, csak a fizika határait jobban tiszteletben tartották.
Az első osztályt és a Historicot követően autóba pattantunk, és nekiiramodtunk, mert egy szűk óránk volt átérni Fonyra, és elfoglalni a helyünket, így beelőztük az ORB mezőnyét. Kár volt a nagy sietségért, mert eddig ismeretlen okokból az előfutók után csak igen sokára indult el a mezőny, fél órát már csúsztunk az eredeti időtervhez képest. A Fony - Regéc - Óhuta gyorsasági a sorban a negyedik volt, de szomorúan tapasztaltuk, hogy a köztes két gyors is megszedte áldozatait, újabb hiányzók voltak. A tempó itt sem volt különösebben lassú, de még messze volt az őrületestől, bár ezen a pályán is csak először mentek még, az itinerük sem biztos, hogy a legtökéletesebb még ekkor, illetve a verseny vége továbbra is nagyon messze volt. Ezen a gyorson aránylag közel több jó nézői pont volt megtalálható, így azt terveztük, hogy csak sétálgatunk, és itt nézzük végig az egész versenynapot. Az első osztály és a veterán mezőny után új helyet kerestünk, ahol a hihetetlenül megcsappant másodosztály küzdelmeit követhettük végig. Majd egy hosszabb szünet következett, alapból több, mint két óra lazítás várt a nézőkre, ami valahol érthető volt, hiszen ballagási napon muszáj a helyi civil autósokat is felengedni a pályára, amíg nincs verseny, illetve eltart egy darabig, mire a mezőny is körbeér. Sajnos a bő két órából majdnem három lett a végére, de ilyenkor lehet barátkozni, pihenni, táplálkozni, vagy épp műthető állapotúra alkoholizálódni, kinek épp mire van igénye. Örültünk, hogy ez utóbbiak tábora jóval kisebb volt az egri versenyen látottaknál, de szerencsére a viccesség és az undorítóság határmezsgyéjét is csak kevesen lépték át, így a hangulat nem lett rosszabb általuk.
A kilencedik gyorsasági tehát már 50 perces csúszással kezdődött, és minden elfogultság nélkül is igen sajnáltuk, hogy az egyes rajtszám birtokosa is a kiesők táborát gyarapította, hiszen a regnáló bajnok, Asi száguldott el előttünk elsőként. A tempó jelen esetben sem volt rossz, de nem nagyon láttuk, hogy gyorsultak volna. Bár az igazat megvallva egy akkora kátyúnál vártuk őket, amiben egy vaddisznócsalád vígan eléldegélt volna. A tovább fogyatkozó mezőny láttán arra jutottunk, hogy a következő "nagyszünetben" átlátogatunk a 20 km-re lévő Abaújvár - Hollóháza gyorsaságira, és ha nem lesz plusz csúszás a programban, akkor még vissza is tudunk érni, és mégegyszer láthatjuk őket. Az odaúttal nem kellett sietni, így a rally2 mezőnyét is szemügyre vehettük, persze biztos ami biztos alapon a rajt utáni első kanyarban vártuk őket. Már-már nevetségesen kevesen voltak, az A csoportban 15 nevezőből mindösszesen 6-an maradtak talpon, de az F csoportban is jóval kevesebben képviseltették magukat, mint az előző körben. Hamar lement a kislétszámú mezőny, így kényelmesen átértünk Abaújvárra, ahol még bő háromnegyed órát vártunk Asiékra.
Egy elég tempós részt néztünk ki, lejtős, dobálós féktávval, látványos kanyarkombinációval. Nem panaszkodhattunk, szem nem maradt szárazon, főleg a második-harmadik hely környékén dúlt ádáz csata, amit a talpon maradt super2000-es versenyautók vezetői ostromoltak. Herczig, Kakuszi, és Janika sebességén volt mit nézni, zavarbaejtő precizitással fűzték át magukat a kanyarokon, de a mezőny további részének tempójára sem lehetett panasz, siettek nagyon. Szegény Spici nem tudott sietni, műszaki hibával állt félre az előttünk lévő kanyarban, valami nem jó azzal a tízes Evóval. Két futamból kétszer kellett feladnia a technika rakoncátlankodása miatt, pedig ez egy vadonatúj autó! A végefelé viszont már nekünk is sietnünk kellett, a Historicot a személygépjárművem elérhető közelségéből néztük meg, aztán irány-surány, szűk félóránk volt visszaérni Fonyra, ami a kátyúkat kerülgetve nem egy rettentő sok idő. Göncöt elhagyva a versenyzők etap-útvonalán haladtunk, mikor rámelőzött Bodolai, az egyik előfutó. Ekkor kicsit még sietősebbre vettem, ugye nem akartam lemaradni semmiről, így mentem utána.
Nagy megkönnyebbülésünkre időben odaértünk, de nem kellett keresztrejtvényt fejteni, mire elindultak. Jóformán csak lepakoltunk, és már indult is a 000-ás rajtszámú autó. Az első osztály mezőnye már 40-nél is kevesebb párost számlált, így aránylag hamar lement, de a végére már igencsak besötétedett, így többen tették fel a lámpasort, mint ahányan a megspórolt kilókat tartották szem előtt. A versenyzők gyorsultak, legalábbis mi így láttuk. Többen centikre pontosan kihasználták az utat, szemernyit sem láttunk spórolást. Asi ekkor már tetemes előnyének tudatában lazíthatott volna, de ő is egy gyönyörű keresztbecsúszós kanyarvétellel örvendeztette meg a nagyérdeműt. Az őt követő versenyautók tempójára sem lehetett panasz, cseppet sem látszottak fáradtnak, motiválatlannak, keményen támadták a jobbos visszafordítót.
Az Asi - Pikó párostól már nem lehetett elnyerni a győzelmet, maximum ők dobhatták volna el maguktól, ha hibáznak, de nem tették, így közel fél perc előnnyel vezették be a Mitsubishi Lancert a célba, megnyerve ezzel az idei Miskolc Rallye-t. Az utolsó körben elért szakaszgyőzelmeinek köszönhetően Herczig Norbi feljött a második helyre a Skoda Fábiával, letaszítva ezzel a Ford Fiestával serénykedő Kakusziékat a dobogó legalsó fokára. A Peugeot 207-es versenyautót kormányzó ifj. Tóth János, azaz Janika ezúttal lemaradt a dobogóról, de az egri fiaskó után a negyedik helyért járó pontok is igen értékesek számára. Hadik Andris megismételte az előző futam eredményét, ugyancsak az ötödik leggyorsabb volt, igaz ezúttal hazai pályán. Kazár Miki viszont nem tudta hozni az idénynyitón bemutatott eredményét, ezúttal csak hatodikként ért célba, ami a mögötte lévő neveket olvasva igen szép eredmény, hiszen Elek, Matics, Osváth és Pethő fért még be a top10-be.
A célceremónia már igen későn kezdődött, egy sötét külvárosi udvaron, nem is akartuk megnézni, de az odavezető úton utolértük Asiékat (ők voltak lassúak :) ), így már muszáj volt. Hát mély nyomot nem hagyott bennünk, az biztos, a szpíker sem állt a helyzet magaslatán, a versenyzők sem voltak már a legfittebbek, ráadásul a minket addig szerencsére elkerülő eső is elkezdett cseperegni, így elég hamar hazaindultunk.
Összességében nem volt rossz verseny, de sajnos a vb futamokat idéző napi versenytáv leszervezése hatalmas kihívás, és mint olyan, sok hibalehetőséggel kecsegtet szervezőt és versenyzőt egyaránt. Reméljük népesebb mezőnnyel találkozhatunk majd legközelebb, 5 hét múlva, Bükfürdőn!
Várunk Titeket is!
Jutalmul pedig itt a beígért videó:
