Fantasztikus látvány, mikor egy autó keresztben csúszva halad. Ízlés kérdése, hogy az erőből, vagy tempóból úszó autókat kedveli valaki jobban. A 90-es évek közepén tudtuk, hogy mi az a drift. Pontosabban, akkor úgy tudtuk, hogy drift szög a tempós haladás egyik eszköze. A drift szög evolúciójáról (Evolution des Driftwinkels, Evolution of Drift Angle) Helmut Deimel készített egy fantasztikus egészestés filmet. Igen, akkor még nem tudtuk, hogy néhány év múlva kialakulnak majd olyan szakágak, ahol nem nem időre versenyeznek, hanem a látványt pontozzák. Lelkük rajta. Mielőtt nekem esne bárki: nem mondom, hogy nem csodálom a drifterek mutatványait, sőt, szívesen megnézek néhány jobban sikerült videót. Csak nem az én világom. Én konzervatív vagyok ebben, és azt szeretem, ha az autóverseny bírája az óra. Ráadásul naiv is vagyok, mert elhiszem, hogy az autósport csúcsa hozzájárul a jobb - jobban vezethető, biztonságosabb stb. - utcai autók születéséhez. A driftautók nem igazán hétköznapi tömegarányaikról híresek. Az is igaz, hogy nem is kimondottan szoktak sietni. (Mondjuk a színesített-illatosított gumifüstöt a büdös életben nem fogom megérteni.)
Üzemszerű működés, időre (a kép pedig innen)
1994-ben, még a WRC korszak, a joystick váltó, intelligens hajtások előtt, volt egy portugál VB futam, amelynek a Super Special-jának tévéközvetítése akadt a kezembe. És hangosan üvöltöttem miközben néztem. Nem hiszem el! NEM HISZEM EL! Neeeeeeeeee! Ilyen nincs. Ááááááááá! Ja és volt még húúúúúúb is.
Ha valaki siet, tekerjen a harmadik videóhoz, ott olyant lát, amitől behubesza, és még a legnagyobb drifterek sem tudják utánuk csinálni: McRae és Sainz nem egyszerűen szinkronban driftelnek, de meg Sainz meg is nyeri a gyorsaságit!
Egyrészt olyan pilóták olyan autókkal mentek, akikre és amikre sokan nem is nagyon emlékszünk. Pontosabban a ralifanek igen, de az átlagos autószerető ember nem.
François Delecour és Massimo "Miki" Biasion Ford Escort Cosworth
Delecour 18 éven keresztül vébézett, a Ford, a Peugeot és a Mitsubishi gyári pilótája volt. Négy futamgyőzelme mellett csaknem húsz alkalommal állt a dobogón. A kétszeres világbajnok Mikinek ez volt az utolsó szezonja. (Az álmoskönyv szerint sok jót ne reméljünk, ha rekordfizetésért leszerződik valaki egy gyári csapathoz, majd leszarozza az autót.) Az is az igazsághoz tartozik, hogy Mikinek igaza volt. Delecour alatt is megállt a technika, és Ranga Laci is csak Ford Escort Rosszvoltnak hívta.
Előbb Juha Kankkunen Andrea Aghini ellen, majd Auriol Thiry ellen
Juha 1979 és 2002 között volt a VB résztvevője Toyota, Peugeot, Lancia, Ford, Subaru, Hyundai gyári versenyzőként. Ekkor még senki sem gondolta, hogy bárki olyan karriert futhat majd be a raliban, mint ő: 1986-ban Peugeot-val, 1987-ben és 91-ben Lancia-val, és 93-ban pedig Toyota Celicával nyert. Utóbbiban Nicky Grist, McRae későbbi navigátora is besegített. Egyébként ezt a versenyt is ők nyerték. A körben az ellenfele Andrea Aghini volt, aki öt évvel később olasz bajnok lett. Privát versenyzőként szép eredményt ért el, rendszeresen oda-odaért a dobogóra. A videón egy Grifone-s Celicával megy, amilyennel (vagy amelyikkel) 1995-ben ifj. Tóth János magyar bajnok lett. A második két páros sem rossz: Didier Auriol, az egykori mentőautó-sofőr, aki Austin Rover, Ford, Lancia, Toyota, Subaru, Mitsubishi, SEAT, Peugeot, és Škoda gyári versenyző volt, húsz futamgyőzelmet és - éppen a videó készítésének az évében - egy VB címet szerzett. Két évvel azután, hogy elkezdett versenyezni, már egy Gr. B-s Metro 6R4-ben ült. Pályafutása vége felé aszfaltmenő volt Marcus Grönholm mellett, és majd 2003-tól a Fabia WRC fejlesztésén dolgozott a Skodánál. A belga Bruno Thiry hetvenkét VB futamon indult, 1994-ben összetettben az ötödik lett, de 2003-ban mintegy mellékesen rali EB-t nyert.
McRae vs. Sainz, na ezért nem volt itt igény a driftre
Ettől kicsordultak a könnyeim. Milyen szinkronban tolják koppkeresztben? Kinek kellene a 90-es évek három legmeghatározóbb versenyzőjéből ezt a kettőt bemutatni. Sainz 1990 és 92 világbajnoka, csapattársa és e körben ellenfele a majd csak a következő szezont megnyerő Colin McRae (akinek skót földije, Derek Ringer navigál). Sainz ezen a futamon negyedik lett, McRae autója viszont kigyulladt, így ő kiesett.
Tommi Makinen a Nissannal de Mevius ellen, de van benne Bin Sulayem is.
Nekem valahogy kiesett, hogy Tommi Makinen Nissan Sunny GTI-vel is versenyzett. A kis F2-es (akkor így hívták a 2000 köbcentinél kisebb, elsőkerekes autók kategóriáját) autóval isteni szépen közlekedik. Két évvel később pedig egy olyan szériát kezdett el, amit csak Loebnek sikerült utána csinálni, majd meghaladni: 1996-1999 között zsinórban lett négyszeres világbajnok. Gregoire de Mevius N-csoportos kupát nyert (ez gyakorlatilag az N-es VB) 1991-ben és 1992-ben. Portugáliában mindketten kiestek, De Mevius a 20. gyorsaságin váltóhibával, Makinen pedig a 27.-en motorproblémák miatt. A videóban feltűnik még az arab multimilliárdos ("csilliárdos"), autómániás Mohammed bin Sulayem, aki 14 alkalommal nyerte meg az FIA Közel-keleti Bajnokságát. Rendszeresen indult VB futamokon, és előfordult, hogy az N-csoportot megnyerte. Ha jól emlékszem neki volt olyan születésnapi partija, hogy az M-Sport az összes mozdítható Focus WRC-t elvitte, hogy a vendégsereg tudjon mivel játszani. Ellenfele António Coutinho egy helyi srác, sokat nem tudok róla, csak azt, hogy mindketten N-es Fordot terelgettek, és mindketten kiestek. Az megvan, hogy bin Sulayem milyen keményen tolja át a bukkan-on? Látszik, hogy nem hozza zavarba egy kis költség.
Evo-k az Audi Coupe S2 és a Sierra Cosworth ellen
Ebben a két körben is érdekes arcokkal találkozhatunk. Előbb az argentin Jorge Recalde egy Mitsubishi Lancer EVO (így szám nélkül!) nyergében küzd a későbbi négyszeres osztrák bajnok Raphael Sperrer ellen, aki egy Audival közlekedik. Később többen is versenyeztek ilyennek itthon: Tóth Gili, vagy Fülöp Rajmund. A második körben Ford Sierra RS Cosworth 4x4-gyel egy helyi menő, kétszeres portugál N-csoportos bajnok, és 1995 N-csoportos világbajnoka, Rui Madeira ellen a Mitsubishi csajcsapata küzdött. A német Isolde Holderied-nek a svéd Tina Thörner diktált. A verseny végén Rui a második, Isolde pedig a harmadik helynek örülhetett kategóriájukban.
Elég 4:20-tól: Sibera és Triner Favoritokkal
Na jó, nem elég! Ott megy előttük Jesus Puras, aki nem csak ezen a versenyen nyerte az N-csoportot, hanem ebben az évben ő lett az N-csoportos világbajnok. Különben nyolcszoros spanyol bajnok. Ellenfele a nem különösebben ismert Giuseppe Bertolini volt. De a lényeg mégiscsak a két skodás: Emil Triner és Pavel Sibera. És amit ez a két ember a frontos Skodákkal művelt, maga volt a csoda. Abszolút 12. és 10. helyre értek be, egy rakás összkerekes autót vertek bucira. Bravó!
Kövezzetek halálra, de szerintem csak a keresztben menésnek csak így van értelme. A drift, meg a Gymkhana csak pótlék. Látványosak, de csak pótlékok. Olyan ez nekem, mint a lóverseny és a pusztahetes közötti különbség: mindkettőt szívesen nézem, de a lóverseny izgalmasabb. Igaz, hogy tökös legény a csikós aki hét lóval is elbír, de mutatványának a lótenyésztésben nem sok haszna van. Bár valószínűleg csajozáshoz jó módszer lehet, szóval nem teljesen haszontalan.
Valahonnan viszont nagyon jön a "showműsor-igény". És ennek nyilvánvaló oka, hogy a raliból eltűntek a virtuóz hősök. Ha a mai magyar mezőnyből nem tudunk ellenpéldaként legalább öt - Szászvári József szóhasználatával - "volánművészt", akkor tényleg nagy a baj. Mondhatnám azt is hogy a raliban ilyen látvány mostanában nem nagyon akad, pedig igény az lenne rá. Addig pedig a legjobb pótlékot itt találod.
