Fiatal korom ellenére nem először járok Barum Rallyn, volt szerencsém már az előző 3 versenyen is részt venni, így nem a vakvilágnak vágtunk neki barátaimmal a múlt hétvégi cseh IRC – futamra.

 

 

A nevezési lista nyilvánosságra kerülése után még jobban vártuk a versenyt, hiszen majd’ 30 S2000-es autó várt ránk Zlínben. Bár már az elején szeretném leszögezni, hogy ez a beszámoló elsősorban nem a magyar indulókról fog szólni, azért néha meg-megemlítem majd hazánk színeinek képviselőit is. A nevezések számát tekintve természetesen a csehek voltak a legtöbben, de Mi sem panaszkodhattuk, hiszen 7 egységünkkel a második legnépesebb nemzet a magyar volt. A magyar zászló ezúttal sem maradhatott otthon!  Az megint más kérdés, hogy az első szakaszon már csak 6, a szombati elsőn (összetettben Gy2) pedig még eggyel kevesebben rajtoltak el, de ne szaladjunk ennyire előre.

 

 

A Barum Rally egyik legmozgalmasabb napja számunkra mindig is a péntek volt. Csütörtök késő éjszakába nyúlóan tartanak az (adminisztratív és technikai) átvételek, így a péntek már teljes mértékben a versenyről szól. A kora hajnali indulás után kicsit elkéstünk a hivatalos bemelegítő tesztről, a shakedownról és egészen addig azt hittük, hogy jóformán le sem maradtunk semmiről (mivel épp állt a teszt, mikor odaértünk), míg itthon meg nem láttuk mekkorát perecelt Luca Betti felettünk 3-4kanyarral. Ez a program egyébként az egyik kedvencem: órákon át – kisebb – nagyobb megszakításokkal – percenként jönnek a versenyautók! Az első 2 órában csak a mezőny legjobbjai, majd utána mindenki jöhet. Ha a pálya kellően technikás, mindig találni valami kimondottan látványos helyet. Szóval a shakedown egy nagyon jó program, remélhetőleg a Mecsekben sem lesz rá panasz. 

A teszt vége felé belátogattunk a szerviz parkba is, a hétvégén először és egyben utoljára, ugyanis inkább a pályákon töltjük az időt, akármennyire is szeretjük a szerviz hangulatát, a verseny mégiscsak – általában – a gyorsokon dől el. 

 

 

Délután a szálláselfoglalása után kiderült, hogy nincs internetkapcsolatunk, így a rajtceremónia helyett router – bütykölésbe kezdtünk. Sajnos nem járt sikerrel ezermesterkedésünk, de szerencsére az esti belvárosi „prológot” nem késtük le. 

Azért csak idézőjelbe tettem a prológ kifejezést, mivel szinte minden magyar – köztük mi is – annak hívja, pedig a péntek esti belvárosi száguldás már beleszámít a versenybe, hiszen ez az első gyorsasági. A mezőny előtt mentek a Star Rallysok is, majd negyed 10kor kezdődött a fordított sorrendben rajtoltatás. Aki még nem jár Barumon, az el sem tudja képzelni hogyan is néz ki ez az esti mókázás. Emberhegyek állnak az út szélén (mielőtt elfelejteném, teljesen ingyenes!), sokan már alapból székekkel, kislétrákkal, nagylétrákkal érkeznek, hogy lássanak is valamit. Minden autó 3-3kört tesz meg, a hangulat egyszerűen fenomenális! Dudák, kürtők és füttyszók közepette görögtüzek, petárdák és tűzijátékok kíséretében száguldoznak a versenyzők. Mondanom sem kell teljes sötétségben zajlik a rendezvény, de a rengeteg fotósnak hála, szinte minden pillanatban megvilágítja az autókat egy-egy vaku fénye. A közönség nagyon hálás tud lenni, ha valaki az időeredmény szemmel tartása mellett a nézőkről sem feledkezik el. Így tett két magyar páros is: Lukács Kornél Csucsuék kifejezetten szépen autóztak, míg Puskádiékat már az első kör után dudaszóval várták a szurkolók! 

Ezt a prológosdit egyszerűen nem lehet megunni! Sajnos Vízinéket nem láttuk, mint utólag kiderült Ők már el sem tudtak rajtolni motorprobléma miatt.

 

 

Rengeteg élménnyel a szívünkben indultunk vissza szállásunk felé, mikor egy fehér roncsra lettünk figyelmesek. Bíztunk benne, hogy nem Csucsuék autóját pillanthatjuk meg, de sajnos közelebb érve kiderült, hogy Ők azok. A 3. körben – 3 kanyarral a szakasz célja előtt túlságosan tőre tették a C2-es Citroen és fejtetőre borították a kocsit. A sérülés olyan mértékű volt, hogy már ekkor tudhattuk, másnap már nincs értelme Őket várni.

 

 

Szombaton eredetileg 3 gyorsasági és egy Star Rallyt terveztünk, végül 4 szakasz lett belőle. Mindenképp ingázni szerettünk volna, hiszen első sorban az IRC mezőny miatt vágtunk neki a versenynek. Reggel a napi első Biskupice szakasszal kezdtünk, ahol fotózás szempontjából nem sikerült jó helyet találnunk, de egyébként nagyon izgalmas, szűk-dobálós-lejtős részt találtunk, ahol a legbevállalósabbak ugrató nélkül is 4kerékkel a levegőbe emelkedhettek. Innen az első 40 autó megnézése után a napi 5. gyorsaságira, Semetinre mentünk. Itt sikerült a verseny egyik leglátványosabb részére jutnunk. Egy kisebb jobbos dob után szinte minden második autó lecsúszott az útról! Érdekes, hogy sokszor a fotósok hada felé csúsztak magatehetetlenül a kocsik, a füvön irányíthatatlanul közeledtek a sokszor el-el ugráló fotósok és videósok felé, akik ezek ellenére sem voltak hajlandóak elhagyni helyüket. 

 

 

Ehhez a részhez egyébként a szűk utak miatt buszjárattal szállították a nézőket! Szerencsékre a médiás matricánkkal jóval közelebb mehetünk kocsinkkal, de még így is jó fél órás séta várt volna ránk… ha nem jönnek azon jószívű cseh szurkoló társaink, akik ismeretlenül is segítve rajtunk platójukon egészen a szakaszig szállítottak minket. Igazi nemzetközi járat volt, ugyanis rajtunk kívül egy lengyel zászlós srácnak is sikerült igénybe venni a „potyautat.” 

 

Ezen a szakaszon szinte minden magyart volt szerencsénk megvárni, majd a Gy7-re Pindulára indultunk (ami az első körben etap lett a cseh bajnok, Valousek hatalmas bukása miatt – itt szeretném megjegyezni, hogy ez az egy etap volt az egész hétvégén.)

Itt egy közkedvelt helyre siettünk, ahol a rengeteg néző kifejezetten jó hátteret adott az autóknak. Bár sokat nem vártunk ettől a résztől, azért itt sem panaszkodhattunk a látványra.

 

 

Újabb 40 autó után megint útra keltünk vissza Semetinre, a napi utolsó gyorsra. Sajnos a satjópassunk ellenére kilométerekkel a kinézett murvás elágazás előtt le kellett parkolnunk, így sajnos itt – a versenyen egyetlen alkalommal – lekéstük a mezőny elejét. Ezt az elégot már korábbról ismertük és idén is nagyon elégedettek voltunk vele. Miután minden magyart megvártunk, elégedetten zártuk az első napot.

 

 

Vasárnap reggel úgy döntöttünk nem ingázunk, de ezen tervünkön később csak változtattunk.

 

Reggel a napi első nyitottunk. A korábbi évekből már meglévő ismereteinknek (és egy jó 3,5 kilométeres sétának, melyet igen erős tempóban teljesítettünk) hála újfent egy kifejezetten látványos részt sikerült találnunk. Lefelében érkezve egy szűk jobbos derékszög várta a versenyzőket, a kijárat pedig teljesen sáros volt! Így a mezőny nagy része kigyorsításon simán lepadkázott, de szerencsére senki autója nem sérült ezen mutatvány miatt. Itt végignézhettük az egész mezőnyt, majd ugyanezen szakasz egy másik parádés részére menetünk, ahol újfent rengeteg néző várt minket. Egy hidas eldobós után álltunk meg, bár az előtte lévő poros balos is majdnem „eldobott” egy pár versenyzőt. Azaz egészen pontosan majdnem kerítésszaggatók lettek egy páran.

 

 

Innen még időben átértünk az utolsó gyorsra, ahonnan – miután ismét megvártunk jó pár magyar egységet – kissé késve érkeztünk a célceremóniára.

 

 

Kissé hosszúra sikeredett beszámolóm után jöjjön a konklúzió: viccesen azt is mondhatnám,  ez volt az idei legjobb Barumom; de egyébként számunkra ténylegesen az eddigi legjobb IRC futamunk volt. 

 

Remek szervezés (ugyan a második nap végére sikerült összeszedni egy pár perces csúszást, de összességében egyáltalán nem jellemző), látványos és technikás pályák (8 különböző szakasz + shakedown), rengeteg néző (elvileg 300 000!) és népes mezőny.

Igazán versenyző és nézőbarát rendezés, korrekt árak (egy Barumos póló durván 3000 forint, mindenhová jó belépő 2200ft, rengeteg kocsival megközelíthető hely, ingyenes nézői buszok a versenyközpontból.) Sorolhatnám még a pozitívumokat, de addig úgy sem hiszitek el, míg személyesen meg nem tapasztaljátok.

 

Igen magasra tették a lécet a Barum Rally rendezői, bízzunk benne, hogy a Mecsek Rally alatt sem fog megrezegni!