Huszonöt évvel ezelőtt tiltották be a B-csoportot, egy fiatal finn raliversenyző halálos balesete miatt. Henri Toivonen alig egy hete augusztus 25-én lett volna 55 éves.

Raliversenyző családba született, édesapja Pauli, 1968 rali Európa bajnoka. A kis Henri először gokartozott, de - a sors fintora talán - a szülei annak veszélyessége miatt lebeszélték a pályaversenyzésről. A gokartot egy Mika Häkkinen nevű fiúcska szülei vásárolták meg.

Henri 1975-ben, 19 évesen elindult az 1000-tó ralin, ahol a 36. gyorsaságin kiesett. Mivel ebben az időben még a pályaversenyző karrierjét építette, csak két évvel később indult újra a finn VB futamon.

Az 1978-as Arctic Rally-n, ami EB futam, és VB elődjének tekinthető "FIA Cup for Drivers" sorozatnak is része volt, azzal tette le a névjegyét, hogy Ari Vatanen mögött második lett, és alaposan elverte a már akkor is nagymenő Markku Alént. Ezt követően Citroennel, Porschevel, Chryslerrel is próbálkozott, de a nagy sikerek még elmaradtak. (A Porsche megadta magát az 1000 tó Ralin, és a Chryslerrel is csak 9. helyre volt jó a RAC-Lombard Rallyn.)

1980-ban azonban a Talbot Sunbeam Lotus csapathoz szerződött gyári versenyzőnek, és 24 évesen és 86 naposan megnyerte a RAC-Lombard Rally-t. (Ezzel több mint húsz évig a legfiatalabb VB futamgyőztesként tartották számon.) Itt Guy Fréquelin volt a csapattársa, akivel 1981-ben meglepetésre megnyerték.

1982-ben éa 83-ban Ari Vatanen, Walter Röhrl, és Jimmy McRae csapattársaként az Opel Rothmans csapatában versenyzett (aminek az egyik managere David Richards volt) - kész ralitörténelem csak ez az egy epizód.

1984-ben elhagyta az Opelt, és bár a Peugeot-val is hírbe hozták, az Európa Bajnkoságban versenyző, Rothmans Porschéhoz szerződött. A csapatot a Prodrive versenyeztette, melynek első embere Toivo régi főnöke, David Richards lett. Két kiesés után jöttek az eredmények, de egy hátsérülés megakadályozta abban, hogy a lancia-s Capone-t megelőzve megnyerje a bajnokságot.

A Lancia Martini-vel emellett öt VB-futamra szóló szerződést kötött. Toivonen Lancia 037-es bemutatkozása felemásra sikerült: nagyon keveset tesztelhetett, mégis a Portugál Ralin több szakaszgyőzelmet szerzett, és a vezetést is átvette, azonban összecsukta az autóját, és kiesett. Görögországban is kiesett, majd az 1000 Tó Ralin harmadik lett. (San Remot és a RAC-Rallyt az említett hátsérülés miatt ki kellett hagynia)  

Markku Alén mellé két évre teljes szezonra leszerződött a Lancia-hoz. Nem kezdődött valami jól az 1985-ös szezon, mert a Rally Costa Smeralda-n egy téglafalba csapódott, és újra megsérült a háta és három nyakcsigolyája. A finn ralin egy negyedik hellyel tért vissza, majd egy San Remoban egy harmadik hellyel küldte nyugdíjba a hátsókerekes és az ellenfelekhez képest gyenge 037-est. (325 lóerő az összkerekes Peugeot 440-éhez és az Audi 500-ához képest kevés volt.) A hátsókerekes tepsi amúgy sem passzolt Toivonen vezetési stílusához.

A szezonzáró RAC-Rallyn mutatkozott be az összkerekes Lancia Delta S4, aminek kompresszoros és turbós motorjával egy valódi szörnyeteg született. 600 (azaz hatszáz!) lóerős teljesítménye murván 2,3 másodperc alatt gyorsította az autót álló helyzetből 100 km/h sebességre. Toivonen 56 másodperccel Markku Alén előtt megnyerte a versenyt, így - annak ellenére, hogy csak négy versenyen ért célba - az év végi összesítésben hatodik lett.

1986-ban Tolivonen megnyerte a Monte-t. Ezzel elégtételt szerzett édesapjának, aki húsz évvel korábban megnyerte ezt a versenyt, de a Minik szabálytalan fényszórói miatt kizárták. Svédországban első helyről esett ki motorhiba miatt. A portugál VB futamon Joaquim Santos Ford RS200-ával a nézők közé csapódott. A balesetnek három halálos áldozata, és több mint harminc sérültje volt. Ezt követően valamennyi gyári pilóta feladta a versenyt.

Állítólag ebben az időben többször tesztelt az estoril-i pályán, és a legjobb ideje a későbbi forma 1-es nagydíjon a hatodik rajthelyhez lett volna elég.Az 1986-os Korzika Ralin elveszítette uralmát autója felett, és egy fának csapódott. Autója teljesen kiégett, és navigátorával, Sergio Crestóval együtt életét vesztette. Az FIA ezt követően jelentette be a B-csoport megszüntetését.