Elmondhatatlanul jó dolog raliblogot szerkeszteni. Így az imádott sport közelében lehetünk, érdekes történetekről, időnként exkluzív hírekről írhatunk, és közben látjuk, hogy milyen szépen növekszik az olvasóink tábora, és a facebook-os rajongóink száma. Vannak azonban olyan pillanatok, amelyekről korábban nem is álmodhattunk. G. Capellutit nagyon irigyeltem, amikor a Mecsek előtt a gyári skodásoknál járhatott. Biztos nagy flash lehetett Kopeckyvel, Mikklsennel és Loix-szal beszélgetni, de én Stig Blomqvist-tel ebédeltem.

Ha kimondjuk a nevét, önkéntelenül is kavarognak az információk: 1964-től versenyzik, évekig volt a SAAB gyári pilótája, a brutális Audi S1-et terelgette, 1984 világbajnoka, a "balláb-fék" atyja, a B-csoport ikonikus alakja, a Felicia KIT-Car fejlesztője. Egy élő legenda, aki nemrég múlt 65 éves. Nem véletlen, hogy az első posztunk is róla szólt. Amikor felmerült a lehetőség, hogy az Audi Sport Quattro tulajdonosok Magyarországon tartott jubileumi találkozója keretében személyesen is találkozhatunk vele, tudtuk, hogy ott a helyünk. 

A jubileumi találkozót Győrött rendezték. Az Audi üzem udvarán sorakoztatták fel autóikat a többnyire svájci és osztrák résztvevők, ahol lehetőségünk nyílt a gyönyörűen megépített Sport Quattro-k fényképezésére, tapogatására, és (természetesen az autóbuzik körében ilyenkor szokásos az ilyenkor normális) nyálcsorgatásra. Az autók szépek voltak, eszméletlen igényességgel megépítve, láthatóan tulajdonosuk egyetlen szerelme mind. Én viszont csak egy irányba tudtam nézelődni: arra, amerről a "nagy ember" érkezését reméltem. 

És egyszer csak megjelent. Láthattuk már őt korábban a tv-ben, youtube-on, és pontosan úgy jött, ahogy én azt vártam: szerényen. Az élmény, hogy élőben - még ha csak távolról is - láthatom, leírhatatlan volt. Olyan természetességgel mosolyogva mozgott az őt körül vevő kisebb tömegben, hogy ezt látva szinte fotózni is elfelejtettem. Tényleg erőltetnem kellett magam, hogy legyenek képeim. 

Fogadta a gratulációkat, mindenkivel váltott két szót, szóval semmi allűr, semmi celebség. A program kötött volt, indulnunk kellett ("Gentlemen, please start your engine!"), és irány Pannonhalma, ahol már várt ránk egy egyáltalán nem gyenge, háromfogásos ebéd az apátság alatti csúcs-étteremeben. A menü isteni volt, de könyörgöm, egy szelet zsíros kenyér (azért hagymával persze) pontosan ugyanakkora kulináris gyönyört okozott volna azzal a tudattal, hogy a szomszéd asztalnál STIG BLOMQVIST ugyanazt fogyasztja éppen! Ebéd után gyors interjúk, a fotósok fotóztak, ő meg csak mosolyogva, valami elképesztő nyugalommal az arcán állt mindenki rendelkezésére.

Még Pannonhalma felé felajánlotta az egyik Quattro tulaj, hogy az egyébként igencsak pöpec, S1 elven épült autóját vezesse a közutakon a "Nagy Stig", mire a "Nagy Stig", kaján mosollyal az arcán, kedvesen csak annyit mondott a felajánlásra, hogy bizony Ő ehhez már öreg és azzal a lendülettel be is ült egy irgalmatlan S6-os kombi kényelmes bőrfotel-anyósülésébe. Nem is sikerült széles mosoly nélkül megúsznom.

Ebéd után pedig irány a Rába Ring. E kultikus helyhez engem eleve rengeteg szép és egy "nagyon szép" emlék fűz, szóval csak kapkodtam a fejem, hogy egy olyan konvojjal érkezem megint a hegyre, amiben ott van a legenda is, hát még, ha láthatnám is akcióban, akkor szerintem egy ideig megint rendben lenne a vérkeringésem. 

Kint a pályán egy rövidke eligazítás után elindultak az autók. Persze tudom, utcai autók és replikák, meg minden, de akkor is. Az a hang... És ahogy azok lépnek... Beszéltem az egyik építővel, aki mesélte, hogy csak a fogyasztás (sic!) miatt van benne az 500 lovas motor, mert úgy egyébként van hozzá egy 800pluszos is, de ahhoz az erőgéphez ilyen hosszú túrákon kicsi a benzintank. Szóval brutális, amit és ahogy azok csinálnak. Ráadásul még szép is.

Stig nem nagyon ült akkor az autókba, sőt nekem inkább úgy tűnt, hogy nagyon is élvezi a napsugaras üldögélés. Én kicsit feszült voltam ekkorra, mert kiderült, hogy az engem hozó-vivő autó lassan elindul vissza Pestre, így a megint feszítetté vált időbeosztású program miatt sajnos csak egy nagyon-nagyon rövid, pár szavas beszélgetést sikerült Stig Blomqvist-tal megejteni.

RallyeDream: Fantasztikus ajándék, hogy személyesen találkozhatom Önnel. Ön egy igazi ikon, példakép és legenda a magyar ralibarátok számára. Mennyire kíséri figyelemmel a modern ralisportot, azon belül a nemzeti bajnokságokat?

Stig Blomqvist: (nevet) Én már öreg vagyok! Nem figyelem napi szinten a rali alakulásait, eredményeit. Többnyire már csak ilyen, a maihoz hasonló találkozókra járok, amiken egyébként nagyon élvezem a részvételt! 

RD: Ön bábáskodott a Skoda Felicia Kit-Car megszületésekor. Ha felkérnék rá, akkor a tapasztalatait felhasználva ma is bekapcsolódna egy újabb márka, vagy típus rali-változatának fejlesztésébe?

S.B.: A mostani világgazdasági helyzet sajnos nem kedvez az újabb márkák raliba való fejlesztésének. Jelenleg túlélni kell, átvészelni ezt az időszakot, aztán visszatérhetünk a kérdésre.

RD: A blogunk szlogenje: "Gyerekkori álmok, teljesüljetek!". Az Ön egészen fiatal koráról viszonylag kevés információt találhatunk, így a kérdés adott: Ralipilótának készül, vagy valami egészen más dolgot tervezett azelőtt?

S.B.: (nagyon nevet) Minden kisfiú autóversenyzőnek készül! Én nagyon szerencsésnek mondhatom magam, hogy a hobbim lett az életem, illetve, hogy a hobbi lett a foglalkozásom is. Tehát, tulajdonképpen az én gyerekkori álmom teljesült és boldog vagyok, mert ezt kevesem mondhatják el magukról.

RD: Az olvasóink nevében is kívánok még sok erőt és köszönöm a beszélgetést!

Vajon ki kapja az autogramot? Lehet, hogy épp a Tiéd lesz?

Fájó szívvel, de eufóriában indultam el haza, csendesen mantrázva, hogy "Úristen..., hát találkoztál az emberrel, aki Walter Röhrl-t tanította balláb-fékezni!". Nincsenek szavak erre...

Ugye, nem felejtettétek el mecsekralis fotópályázatunkat? Válaszd ki a három legjobbat, töltsd fel, és nyerj! Részletek a facebook oldalunkon.