Buszból, s látványból sem volt hiány a BAZ Sprintesek sátai zárófutamán. A Ladamániások biztosan nem szenvedtek hiányt a sátai versenyen sem!
Eredetileg egy sokkal frappánsabb és ütősebb címet képzeltem el a hétvégi verseny élménybeszámolójának elejére, de az élet mást hozott. Hogy mi köze a Volánnak a vasárnapi rallysprint versenyhez? Olvassatok tovább, és sok minden más mellett ez is kiderül! Bár még nem régóta írogatok errefelé, de abban biztos vagyok, hogy hamarosan a vak is láthatja majd, mennyire odavagyok a BAZ Megyei Rallysprint Bajnokságért. Ami jó, az jó, szokás mondani, azért mindenesetre megpróbálok a lehető legtöbb esetben elfogulatlan (egy élménybeszámolóban?!) maradni.
A 120 előnevezőből a rajtlistán végül még mindig elég sokan, 115-en maradtak, rengeteg Lada, Opelek tömkelege, BMW-k és Suzukik szép számmal…
Már a verseny előtt több fórumon felbukkantak a bizalmatlan és sokszor rosszindulatú hozzászólók: biztos nem lesz megtartva mind a 4 meghirdetett gyorsasági, az pedig lehetetlen, hogy az első autó már délután 4-re célba érjen. Utóbbi állításukkal jómagam is egyetértettem, hiszen szerény matematikai számítás után józan paraszti ésszel is kiszámítható volt, hogy még csúszás nélkül is csak nagyon szűken lenne teljesíthető ez a kiírásban lefektetett időpont.
A rendezőség az 1. számú végrehajtási utasításban fél órával korábbra tette a verseny rajtját (reggel 8 helyett 7:30-ra), de ez vagy nem jutott el mindenkihez, vagy csak a már „szokásosnak” mondható csúszás miatt végül mégis az eredetileg meghirdetett nyolc óra környékén indult el a verseny.
Mint később megtudtam, a szokásos percre rajtoltatás helyett, a szokatlanul magas nevezői létszám miatt végül 40másodpercenként indulhattak az autók. Ez egy 7-8 km-es pályán még nem is lenne olyan vészes, de egy 18km-es szakaszon talán (sőt utólag nézve szerintem mindenképp) kevésnek bizonyult.
Ahogy azt a beharangozóban is megígértem (Sátán leszek), így vasárnap reggel a szervizparknak helyet adó faluból (Sáta) közelítettem meg a pályát. Az egyik végéről rajtolt a mezőny, míg egy jó hosszú kört megtéve (Ózd és Borsodbóta érintésével) visszatért a település másik végére.
Én a cél felől „támadtam”. Innen viszonylag kevés sétával kifejezetten látványosnak ígérkező helyek érhetőek el. Sokan ajánlották a célkanyart is (50 egyenes után bal4), mint később kiderült nem ok nélkül, ugyanis az egyik közönség kedvenc – inkább látványra, mint időre – autózó Ladás párosnak sikerült lekoppintani a Varga „Cigány” Zoltán által létrehozott compact változatot.
Mi egy kicsivel feljebb sétáltunk, de a dimbes-dombos környezetnek köszönhetően ellátunk egészen a célkanyarig. Az általam első körre választott bal3 sem volt rossz választás: többen nagyon szélesre vették a kanyart és éppen csak az út szélén vették be azt. Benkő Ádám barátomnak azonban már nem sikerült az úton tartani a vasat és elindult lefelé a jó 2-3 méterrel lentebb lévő tisztás felé. Szerencséjére nem borult át a kocsi és kisebb időveszteség után, jó 20 méterrel odébb, önerőből vissza tudott térni a pályára.
Az első hosszabb szünetre még egy órát sem kellett várni: az első gyors közepénél jó 50(!) percet vártunk… csak épp azt nem tudtuk mire. Mint később kiderült: buszra… emellett a rescue autó sem tétlenkedett, de a fő ok a menetrendszerinti járat pályán való áthaladása volt.
A verseny folytatása után még jó pár látványos és gyors kanyarvételt csodálhattunk meg ebben a kanyarban, s további nagyobb állás nélkül, végül háromnegyed 11-re lement az első kör. Ekkor szentül meg voltunk győződve arról, hogy itt bizony tényleg nem lesz 4 kör.
A második szakasz fél óra állás után (negyed 12 körül) vette kezdetét. Ennyi időnk volt valami új helyet keresni magunknak. Kellett is sietni, ha a kinézett, kb. 4-5 kilométerrel odébb lévő helyre oda szerettem volna érni. Bár az előfutókról emiatt (megint) lemaradtam, a mezőny első autójára (Móricz József Toyota Corolla WRC) elértem az általam kitűzött célt. Ez pedig egy dupla (jobbos visszafordító – majd erős balos) kanyarkombináció volt, melyet „felfelé” teljesített a mezőny. Először csak az utóbbi balos kanyart láttam szemből, majd arrébb állva már a lenti visszafordítót is. Kifejezetten tetszett a hely, kisebb-nagyobb szünetekkel (10-25perc) érkezett a sokszor alaposan összetömörült mezőny. A 90-es rajtszámú kocsiig egészen jól ment a szakasz, aztán újabb busz érkezett…
A második kör negyed háromra ért véget. Ekkor már a rendezők is érezték, hogy talán (sőt tuti!) ennél valamivel jobban kellene haladnia a versenynek, ha valóban mind a négy meghirdetett szakaszt szeretnék megtartani. Ez annál is látszott, hogy a 2. gyors utolsó és a következő, 3. gyors első autója között alig negyed óra telt el. Azaz amint, hogy célba ért az utolsó kocsi, már indították is, a 18km-el arrébb lévő rajtból az első előfutót. Az első fél óra, 30-40 autó után újabb „buszmegálló”, majd jó 10 autó után megint egy kellemetlen fél órás semmittevés. Tovább inkább nem sorolnám mikor és mennyit állt még a verseny, talán már ennyiből is jól érezhető annak darabossága.
A harmadik szakaszt egyébként Borsodbótán a faluban kezdtem el nézni, majd a kialakult szünetekben szépen lassacskán haladtam vissza a cél irányába. Így egy gyors alatt több helyről is megnézhettem a még versenyben lévő versenyzőket.
Az úton visszafelé haladva sűrűn kérdezgettem a rádiós rendezőket mi lesz a 4. gyors sorsa és miután mindegyiktől a „meg lesz tartva!” választ kaptam, kezdtem elhinni, hogy – ha csúszással is – de betartja legfőbb ígéretét a Rendező.
Ekkor már próbálták a lehető legjobban gyorsítani az eseményeket. 5 órakor el is rajtolt az utolsó kör első előfutója. De a 19-es rajtszámú BMW után azért még csak busz-szünetet kellett tartani.
- Kifejezetten érdekes, hogy vasárnap és egyben munkaszüneti nap (október 23, Nemzeti Ünnepünk) milyen sok busz jár errefelé, a vonatpótló járatokról nem is beszélve. Mondanom sem kell, már mindenkinek a „könyökén” jött ki a sok „sárgaság”, főleg mikor azt láttuk, hogy a sofőrrel együtt jó, ha 3-4 ember vette igénybe a Borsod Volán által nyújtott szolgáltatást. Az egyetlen ember, aki láthatóan élvezte az egészet maga a buszsofőr volt, aki a szokottnál jóval nagyobb tempóval „huligánkodhatott” lakott területen belül és az egyébként közforgalomban jóval lassabban teljesíthető visszafordítókban is. Legalább annyi örömöt nekünk is okozott, hogy a kürttel sem bánt szűk kezűen és örömmel köszöntött bennünket, pálya széli szurkolókat :) -
Az újabb „váratlan” busz miatti állás után a járat után rajtoló párosok már jóval sötétebb körülmények között teljesíthették a szakaszt. Kissé érthetetlenül álltunk a célban, mikor azt láttuk, hogy voltak, akik a rajtszámukkal ellentétben jóval korábban jöttek – nem kis előnyhöz jutva ezzel kategóriatársaikhoz képest. Hiába, sajnos mindig is voltak (és valószínűleg sajnos lesznek is) „egyenlőbbek az egyenlőknél”.
Ekkora egyébként - mea culpa - már kezdtem nagyon megunni a versenyt… Akik kicsit is ismernek, tudják, hogy bármit képes vagyok feláldozni egy-egy versenyért és elég nagy a tűréshatárom is, de itt már nagyon megviselt a rengeteg „üresjárat” (ahogy azt fentebb írtam szó szerint is üres járatok) és állás. Ezért – és a sötét miatt – már csupán a célkanyarban állam meg és innen néztem meg az utolsó kört. Külső vaku híján kezdtem belefáradni a fényképezésbe is, de azért nem adtam fel és próbáltam menteni a menthetőt :)
A fotocella az utolsó balos közepén helyezkedett el, így sokaknak még el kellett nyomniuk a kanyart is. Így sokan a tempó miatt, de volt, aki az időmérő berendezés mögött álló és integető szurkolók miatt vette látványosra a végét.
Nem hiába nem beszéltem az időeredményekről. Nem véletlenül. Bár azt nem állíthatjuk, hogy nem tükrözik a versenyzők közötti különbségeket, de abban biztos vagyok, hogy sokszor az egyéb körülmények miatt nem mindig reális különbségek látszanak a párosok között.
Már a rajtszám kiosztást is érthetetlennek tartom, a kivételezésekről (előrébb rajtoltatásokról) nem is beszélve. Amit még nem említettem, azok az utolérések voltak. Nem volt ritka látvány, hogy a szakasz végén állva sokszor igen kapkodni kellett a fejem a kocsik után, amik hármasával-négyesével egymás után érkeztek! Persze ezek után gyakran 2-3 perc „autómentes szünet” következett.
Összességében látványos, de még nézőként is fárasztó verseny volt. Megérte elmennem, már, hogy ne érte volna meg, de nem mondhatom azt, hogy 100%-ig elégedett vagyok a látottakkal.
Két évvel ezelőtt hatalmas bukás volt ugyanez, a Sáta-Sáta körgyors. Most az akkorinál azért határozottan jobb volt, de még mindig rengeteg hiányosság jellemezte a futamot.
Sajnálom, hogy ez volt a BAZ Megyei Rallysprint Bajnokság idei utolsó futama, ugyanis ettől sokkal jobb versenyek jellemezték az idei évet (látványos képes és videós összefoglalókra még azért számíthattok errefelé is). Szerintem egyáltalán nem volt méltó befejezése a szezonnak ez a futam. 
Ezért is várom még a majd remélhetőleg decemberben újra – bízom benne, hogy havas körülmények között – megrendezésre kerülő karácsonyi rallysprintet.
Azért továbbra is hajrá BAZRALLY, rajtunk nem múlik, Mi akkor is ott leszünk!
