Néhány, ólomlábakon vánszorgó nappal az idei Mikulás Rally rajtja előtt lassan kijelenthető, hogy kis csapatunk a lehetőségekhez mérten felkészülten vág neki a versenynek. Úgy tűnik, hogy összeraktuk a dolgot és most már csak kanyarogni kell majd egyet a veszprémi salakon (és aszfalton persze). Az egy-egy versenyt megelőző néhány hét sosem unalmas és sosem mentes a gondolkodni valóktól: ritkán sétagalopp és mindig felmerül valami új, valami hirtelen megoldásra váró probléma. Nekünk sem volt ez másképpen, de ebben a pillanatban elmondható, hogy gyakorlatilag megvagyunk!   

A versenyt magát, illetve, hogy mi mennyire izgatottak vagyunk, már többször megénekeltük itt, de amolyan igazi "back stage" technikai részletekkel eddig még nem untattuk a olvasókat. E csorbát köszörülendő ejtek is gyorsan pár szót - a teljesség igénye nélkül - a felkészülési fázis eredményeiről. 

Maga a jármű, az az irgalmatlan Ignis majdhogynem adott volt a kezdetektől. Régi ismeretségünkre és néhány éves közös csapatmúltunkra való tekintettel jött a valóban visszautasíthatatlan ajánlat Borsi Gergőtől, miszerint jó feltételek mellett gurulhatunk egyet a Borsi Motorsport által a Ralikettőben szerepeltetett "kupásignis"-szel a Mikuláson. Némi egyeztetés után (a verseny előtti teszt helyett) végül még az ún. versenyautós pályabejárást is megvalósíthatjuk, ami a Mikuláson megengedett.

Egyelőre technikai részleteket az autóról nem igazán ismerek, mert, bár én annak idején vezettem már ilyet, versenykörülmények között eddig sajnos még nem volt alkalmam megülni az N2-es Ignist. A részletes élménybeszámolóm erről természetesen a Mikulás után fogom majd megosztani. Egy dolog biztos: az úttartás rendben lesz, hiszen a navigátor Úr B. Capellutival közösen beleteszünk mintegy 200 kiló RallyeDream-et abba az aranyos kisautóba..

Sajnos sok aszfalt lesz idén is (akár csak tavaly volt a hó alatt), de azért ez mégiscsak murvaverseny, így szereztünk (=vettünk) jóféle murvagumikat. Természetesen a büdzsé nagyon szűkös, így csak a használt jöhetett szóba. Maradt hát a körbekérdezés és persze hirdetések böngészése. A vakszerencse egy nagyon szimpatikus zsigulis kollégához vezetett, akitől megvásároltuk a hatos csomag Yokohamáját. Az ismeretségi körben találtunk még öt darabot, de azt végül már kifizetni nem tudjuk, így ennyiből kell gazdálkodni majd a hétvégén. Szerintem egyébként elég lesz.

A bejárás szabályai szerint utcai téli gumival teljesíthető csak a felírás, ezért kerítettünk hát négy olyat is. Újnak azok sem újak, viszont nagyon szépek és nagyon jónak is tűnnek.

Van felszerelés, van szállás, neveztünk, kész az autó, lett gumi, tehát most úgy tűnik, egyben van a dolog. Egyedül a RallyeDream-es matricák nincsenek még meg, de mivel dolgozunk azon is, így Bödőcs Tibor szavaival mondva: "Indulunk, mint a válóper!"