De igen. Babonások vagyunk, mint minden autóversenyző. Ismerek olyan versenyzőt, aki etapon simán félreáll, ha átmegy előtte egy fekete macska. Nem véletlenül nincs 13-as rajtszám. Amikor péntek este a panzióban elfoglaltuk a szállást, a recepciós a címbeli kérdést szegezte nekünk. Nem kimondottan lelkesedtünk a lehetőségtől, de bíztunk abban, hogy nem okoz sok fejtörést A szám. Nem jött be, de ne szaladjunk ennyire előre.

Fotó: skorpantó

És minden jól is indult: korán keltünk, gyorsan felvettük az itinert, és már mentünk is Litérre találkozni a szervizcsapattal, akik akkor érkeztek meg Kecskemétről. A program egyszerűnek tűnt: Ignist levesszük a trélerről, utcai bakancs-Micrát feltesszük, majd a versenyautóval indulunk Sólyra pályát írni. 80 méter múlva kifogyott a nyál, de nem baj, pár pillanat múlva mentünk is tovább.

Fotó: Tánczika

Háromból felírtuk, és egy kávészünet után indultunk is Szentkirályszabadjára, ahol a köbányánál másodikban maradt az autó. Kivergődtünk, és elindult a küzdelem: alkatrész volt, de nem akarta az igazságot. Micra le a trélerről, Ignis fel, rohanás adminisztratív átvételre, majd a technikaira. A srácok okoztak egy egyediket (motortérből kézzel megtalálva), közben rajtszámot ragasztunk, és már mentünk is az átvételre. Miután ez is megvolt, szereztünk egy belső kamerát is.

Utána az 1.0 16V Micra pályebejáró autóvá lépett elő. Pontosabban vedlett vissza, mert újkorában is járt már Veszprémben némi murván. (Jópofa történet: amikor kicsi feleségemék megvették, úgy tudták, hogy egy autóversenyző feleségének az autója volt. Egyszer vittem gumishoz, ahol összefutottam egy ismerős versenyzővel, és megkérdezte, hogy mikor vettük meg a sporttárs tréningautóját. Rögtön volt magyarázat a váltóházon lévő átlós karcolásokra stb.) Felírtuk Szentkirályszabadját, majd átmentünk Vigántpetendre. Közben T-Maci szólt, hogy magához vette a kölcsön átbeszélőt, és majd vasárnap reggel oda is tudja adni. Mentünk néhányat az utolsón is, majd irány a versenyiroda, reggeli rajtidőt nézni. Beugrottunk öt percre, lett belőle egy óra. Jól elbeszélgettünk a főszervezővel, Lakatos Robival, és a többiekkel, Markó Tibivel, Lovay Mikivel és a versenyigazgatóval Kovács Leventével.

Fotó: SpeedLight Photo Agency / Murányi Gábor

Este még megvacsoráztunk, és kidekoráltuk az autót. A szerviz egy újabb taggal bővült, és elkezdték orvosolni a felmerült problémákat. Fél tizenegy körül mi elmentünk aludni, de a szervizes srácok akkor kezdték az igazi műszakot. T-Maci reggel háromnegyed hatkor befutott a kölcsön átbeszélővel. Örültem, hogy az Ignis már nem a tréleren volt. Utána még egy kicsit sikerült aludnom, majd reggel a szokásos készülődés.

Átsétáltunk a szervizparkba, összefutottunk egy Zsiros Gabival (nem volt nehéz, velük szemben volt a mi sátrunk. Felidegelték a srácok a kocsit, és mentünk Szentkirályszabadjára, ahol éppen állt a gyorsasági, mert Sasa rossz helyen esett ki a Swift S1600-zal. Na, de végre elrajtoltunk. És jó volt. Amikor pedig az első nekünk szurkoló nézőket megláttuk, azt el sem lehet mondani. (Mintha vargagixxxerék lettek volna?) Tudjuk, hogy egy Ignist a közönség leginkább háttal szokott nézni, ehhez képest mindenhol nagyon lelkesen biztató nézőkkel találkoztunk. Így Zoli (zrc) rugdosta ballal, cincálta a racsnit amikor csak lehetett. Leértünk rendben.

A rövid etap miatt indultunk Sólyra. A sólyi IE-nél észrevettem olvasónkat (és évtizedes ralifan "kollégát"), skorpantót, de csak egy integetésre volt idő. Megbeszéltük az emberemmel, hogy óvatosan megyünk majd, de ezt a hullámvasút elején félretettük, mert tiszta portugál rali feeling volt a "hullámvasútnál", az utána jövő jobb háromnál pedig mintha a Col de Turini került volna ide. Régi képeken látni egy-egy kanyarban annyi nézőt. Letaláltunk ezen is, és nagyon jól éreztük magunkat, volt vidámság bőven. És persze nagyon élveztük, hogy sokan integetettek nekünk. (Ezen a gyorson volt ott edelénybéres is, aki szemmel látható lelkesedéssel biztatta a szerzőtársakat.) Indultunk az egyórás közúti etapra Vigántpetendre.

Fotó: Rallye Évkönyv 2011 / Kacsándi Norbert

Vigántpetend IE-ben dolgozott sportbíróként T-Maci. Persze, hogy elindult a zrikálás, majd miután kezelte a menetlevelet, jó hangosan szóltam zrc-nek, hogy induljon, mert "sportbírókkal nem haverkodunk." Egyet felejtettem el: T-Macin kívül volt ott egy másik spori is, aki nem tudta, hogy T-Macival hosszú évek óta ismerjük egymást, ráadásul ő sem megy szomszédba egy kis csipkelődésért. T-Maci persze nem szólt a kollégájának, hogy csak viccelődtünk, inkább röhögve felhívott engem, hogy a munkatársát sikerült megsérteni. Pedig mi sem állt tőlem távolabb. A gyors elején, a visszafordítóknál, valamint a végén Nagyvázsonynál is sokan szerettek bennünket.

Fotó: Rallye Évkönyv 2011 / Kacsándi Norbert

A harmadik gyors után irány a szervizpark egy viszonylag szoros etapidővel (37 perc 36 kilométerre). Mivel elment a kormányközepünk, és olyan nyúlós lett az autó, zrc jelezte a fiúknak, hogy akad egy kis meló. Lelkesen neki is ugrottak. Egy talpas gömbfej és egy kormányösszekötő csere várt rájuk. Haladtak vele rendesen, de a jobbos féltengely megmakacsolta magát, és csak jelentős túlmunkával jött össze. Bezsákoltunk 5 perc késést a szervizpark ki IE-n.

Fotó: skorpantó

Fazékék a BMW-vel jól elállták a gyűjtő be IE bejáratot, alig fértünk be a gyűjtőbe, de végül bejutottunk. Az utolsó L-es autóként álltunk be a sorba. Egyszer csak odaszaladt egy srác, és elmesélte, hogy ők eddig raliszüzek voltak. Évek óta nézték a raliversenyeket, de a blog megadta a lökést és a segítséget, így belefogtak, és nagyon élvezik. Srácok, lécci jelentkezzetek, szeretnénk rólatok is egy posztot!

A következő két gyorson összességében fél perc felett gyorsultunk az első körhöz képest. Egyetlen kalandunk volt az ötödiken (második Sóly). Az utolsó murvás J4-ben összejött egy kétkerék úgy, hogy velünk szemben fotózó-videózó nézők álltak. Ezt leszámítva komolyabb hiba nélkül abszolváltuk.  A javításnak hála, jobban is haladtunk az Ignis-szel.

Fotó: Maurizio Barzaghi

Aztán jött Vigántpetend. Elrajtoltunk, és úgy éreztük, nagyon elkaptuk a fonalat. Jól is ment egészen addig, amíg valami össze nem akadt, és szertefoszlott a célba érkezés álma. Hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem esett rosszul a kiesés. Azért arra futotta a lelkesedésből, hogy Zsiros Gabiéknak szurkoljunk. (Ranga Petinek is akartunk, de pont akkor hívtak minket a szervizes srácok, így náluk a csápolás elmaradt, pedig jól nyomták.) Ha már ki kellett esni, jobb helyen nem is lehetett volna: az első lassítónál rádiós pont is volt, és egy erdészeti út, ahonnan a szervizcsapat is megérkezett menteni. Elfelejtettük lefényképezni a megkotlott autót, az elfolyt hajtóműolajjal.

Köszönjük Lakatos Robinak a lehetőséget, a Borsimotorsportnak a paripát, a szerviznek, Lacinak, Petinek és Gabinak az igyekezetet, és remek hangulatot, nem kevésbé Gecs Máténak az átbeszélőt. (Reggelig sorolhatnám, nem szeretnénk senkit megbántani, aki kimaradt.) 

És külön is köszönjük a lelkes szurkolást. Itt éppen edelénybéres biztat bennünket. Ha esetleg akad rólunk képetek, amin látszik a Rallye Évkönyv 2011 matricája, akkor azzal pályázzatok az FB oldalukon. Ha nem látszik, akkor csak küldjétek el nekünk, vagy osszátok meg a Rallye Dream FB oldalán! A videóknak is nagyon örülnénk.

Eltökéltek vagyunk! Nem a félelmeinktől kérünk tanácsot, hanem a reményeinktől és az álmainktól. Nem a kudarcainkon gondolkodunk, hanem a még meg nem valósított lehetőségeinken. Nem azzal foglalkozunk, amit megpróbáltunk, de nem sikerült, hanem azzal, amit még lehetőségünk van megtenni.