Mivel ünnepelhetnénk egyéves születésnapunkat? Egy híres versenyző bemutatásával? Valami ismeretlen videóval a rali hőskorából? Egy interjúval? Talán valamelyik gruppebés szörnyeteg ismertetésével? Egyik sem az igazi. Talán a valaha papírra álmodott egyik leginnovatívabb raliautóról kellene írnunk. Igen, a Lancia 1986-ban bekapcsolta az álmodógépet, hát nézzük meg, mit is hoztak össze.

A terv egy S-csoportos raliautó volt. Az olaszok úgy gondolták, hogy űrtechnikás anyagokból építenek egy nagyon könnyű, merev, középmotoros, összkerekes szörnyet. Be is mutatták 1986-ban az ECV-t, ami a felületes szemlélő számára egy Lancia Delta S4-gyel összetéveszthetőnek tűnt, pedig túlzás nélkül csak az embléma volt közös bennük. (Pontosabban az embléma mellett a méretei is azonosak voltak.) Az ECV az Experimental Composite Vehicle, vagyis a Kísérleti Kompozit Jármű fantázianév rövidítése. 

Az ECV - szemben a Delta S4-gyel - nem csővázas autó volt, hanem (most szóljanak a harsonák és ízlelgessük, hiszen 1986-ot írunk!) egy kevlár-szénszál kompozit utascella köré építették a versenyautót.

Az utascella teherhordó funkciót is ellát. Ennek köszönhetően az autó össztömege mindössze 930 kg lett.

A kompozit anyagok használata máshol is jellemző volt:

Világújdonság volt az 1,8-as "Triflux" motor, amelyet a hátsó tengely előtt hosszában szereltek be

Ez egy hengerenként négyszelepes motor, amelyen szokatlan a szelepek elrendezése a szívó- és kipufogó szelepek nem a motor hosszanti vonalában vannak egymás mellett, hanem átlósan így mindkét oldalon van egy-egy leömlője, amelyekre egy-egy turbófeltöltőt szereltek. A szívósor középen van, ezt táplálja a két kis turbó.
Rendkívül bonyolult megoldás, egyedi hengerfej-öntvényt igényel, de valószínűleg jobb volt a gázreakciója a kisebb feltöltők miatt, illetve nagyon közel vannak a fojtószelepek a szívószelephez. Többen is próbálkoztak egyébként átlós szelepelrendezéssel, de idővel kiderült, hogy nincs sok értelme. Versenymotornak ettől még lehetett jó, főleg, hogy akkoriban a turbólyuk volt a legnagyobb gond, amit a két kis csigával jelentősen enyhítettek. (A közérthető magyarázatot köszönjük Bandinak!)

Az autóból egyetlen ismert, az 1987-es Genfi Autószalonon is bemutatott példány készült, a hagyományos Martini Racing festésével ellentétben piros alapszínben.

Miután az S-csoportból a Toivonenék balesete miatt nem lett semmi, így nem készült el az "éles" változat a Lancia ECV2-ből. Az S-csoport igazi prototípus kategória lett volna, és arra szánták, hogy 1988-ban felváltsa a B-csoportot. 

Nem csak az ECV2-t nem láthatta senki élesben, de az ECV is felszívódott. Egyszer csak jött egy megszállott olasz, Giuseppe "Beppe" Volta, és aprólékosan újraépítette a prototípust. Még az említett Triflux motort (pontosabban annak egyedi hengerfejét) is újragyártatta.

Beppe műhelyét is érdemes megnézni. Nem egy patika, de ki nem cserélne az öreggel? (Milyen autókat hagy porosodni?:))

Volta úrnak hála a piros ECV 2010-ben bemutatkozott a közönség előtt is:

Ugyanez kívülről is: