Szeretem Svédországot. Nem csak a rali miatt szeretem, családi ügyek okán is meg-megfordulok arrafelé. A svédek jó fejek, úgyhogy tőlem aztán senki ne várjon elfogulatlan beharangozót, nekem ez az év versenye.
Múlt hétvégén megérkezett hozzánk is a hó és a szombat éjszakai Lepence-Dömörkapu autós kirándulás során ismét bebizonyosodott, hogy nem csak én szeretek hóban autózni, sőt, vannak olyanok kis hazánkban akik tudnak is. De nem annyira, mint a skandinávok.
Ha valaki mindenképpen fogadni akar, itt egy tuti tipp, ingyen: Loeb nem nyer! Nem azért, mert nem tud havon menni, hanem mert egyszerűen nem kell nyernie. Okos gyerek ez az elzászi, nem csatát, hanem háborút akar nyerni. Ehhez pedig itt a biztos célbaérés kell, mert azt ő is tudja, hogy a jég nem igazán az ő terepe. Hiába nyert már Svédországban – mai napig is az egyetlen „nem skandináv” győztese a versenynek – itt csak hátrányt szerezhet ha kockáztat és elesik. Szóval nem kockáztat majd, autózik egy jót és szerez néhány pontot és akár egy dobogó is összejöhet. Azért vagyok ebben ilyen biztos, mert skandináv pilóták gigantikus hordája készül nagy erőkkel arra, hogy megnyerje ezt a futamot, amely számukra a második legfontosabb verseny az naptárban. A legfontosabb a Finn Rally, de erről majd augusztusban…
Hirvonen, Latvala, Solberg(ek), Östberg, Sandell, Ketomaa… Észt ugyan, de ide sorolom még Tanakot is. Mindannyian a jégen szocializálódtak, hófalak között bicikliztek az oviba, ahol minden gyereknek szöges gumi a jele és különben sem normálisak, szigorúan a szó orvosi értelmében. Hirvonen, Latvala, Petter és Sandell gyári kocsival támadhat majd, előbbi három nyert is már ezen a versenyen, míg Sandell svédként élete lehetőségét kapta sorstól és a szponzoraitól egy gyári Mini képében. Az utolsó svéd, aki otthon nyerni tudott a legendás Kenneth Eriksson volt, épp tizenöt éve pezsgőzhetett. Azóta felnőtt egy új generáció, ők csak a szüleiktől vagy az évkönyvekből értesülhettek az egykori svéd sikerekről és alaposan ki vannak éhezve Sandell esetleges győzelmére. Az Eriksson és Sandell közötti párhuzam legfontosabbja Staffan Parmander, a NAVIGÁTOR. Eriksonnal már győzött, Sandell-al győzni szeretne. Stig Blomqvist és Björn Waldegaard nemzetének óriási tapasztalattal bíró mitfárere ő, aki a tavalyi svéd versenyt egy szőrmével bélelt, kopott gumicsizmában teljesítette, felbecsülhetetlen pluszt adhat Sandellnek.
Jégen autózni különleges kvalitásokat és technikákat igényel. Használni kell az út melletti hófalakat, rájuk támasztani az autót, így jóval nagyobb kanyarsebességet lehet elérni, mint hófalak nélkül. Ez persze meg is bosszulhatja magát, szerintem sokan ismerjük az érzést, amikor behúz a hó. Tavaly saját szememmel látthattam, hogy Latvala autóján bármelyik gyorsaságin két kilométeren belül egy lökhárító sem volt fellelhető. A szervízben mindig pótolták, de aztán a szervíz utáni első gyorson már egy megtépázott Fiesta WRC érkezett állat módjára. Nem túlzás, hogy ugyanannyi garnitúra lököst használt el, mint szöges gumit. Apropó: gumik. Szintén saját szememmel láttam, és saját kezemmel tapintottam, hogy az elhasznált és vadiúj gumik között semmi különbség nem vehető észre. Legalább is nekem, a laikusnak. Ugyanolyan állapotú gumikat dobáltak le az autókról, amilyeneket utána feltettek, majdnem elsírtam magam, hogy egy klasszikust idézzek: „ezt most így akkor hogy!?”. A Monte túlkínálata után, ahol ötféle gumiból lehetett válogatni, ezúttal csak egyféle gumi áll rendelkezésre – persze, hogy szöges -, igaz, a Michelin mellett az angol-kínai D-MACK is kiszolgálja a kedves vásárlókat.
Mi dönthet? Ugyanaz, mint bármelyik másik versenyen. Nem szabad hibázni, nem szabad defektet kapni, úton kell maradni. Ezen feltételek együttes teljesülése – plusz valamelyik skandináv állam által kiállított születési bizonyítvány – kell a sikerhez, így nálam Mikko az elsőszámú favorit. A Montén szépen lehetett látni, ahogy megissza a pertut a DS3-al, azóta bemelegítésképpen megnyerte a szintén jeges Finnskog Rallyt és az elmúlt két esztendőben is ő ünnepelhetett Svédországban, nem nagyon látom akadályát a triplázásnak.
Esetleg választ kaphatok egy bennem motoszkáló kérdésre is: Mi van akkor, ha Mikko a Power Stage előtt épp Loeb előtt áll abszolultban? Vajon Yves Matton tartja a szavát és hagyja nyerni a finnt vagy már februárban előre kell engednie a francia raliistent? A Fordnál nem kérdés, hogy Petternek el kell engednie Latvalát egy hasonló szituban, Mr. Wilson nem sokat fog töprengeni ilyesmin. Egyébként Petter majd Mexikó után szólhat bele egyáltalán az autójának beállításaiba, addig Latvala szetápját kell használnia. Valamelyest ismerve az M-Sport diktatórikus rendszerét ez konkrétan azt jelenti, hogy a norvégnak nem mondanak el semmit, itt a kocsi, ott a gyors, oszt’ menjél ám, de tempósan!
Egy nagy hiányzónk biztosan lesz. Mérhetetlenül csalódott vagyok, hogy Matt Wilson nem pörkölhet oda a vikingeknek, de kocogás közben megcsúszott egy jégfolton és eltörte a bokáját. Megoperálták, egyelőre nem tudni, hogy mikor lesz ismét száz százalékos állapotban, de így biztosnak tűnik, hogy idén sem lesz világbajnok. Ezt még a papa sem tudja elintézni.
Huszonegy WRC, tucatnyi S2000-es a nevezési listán, jó kis tv műsor kerekedhet ebből. Gyorsan meg is válaszolom az első kommentelő kérdését. Jelen állás szerint (február 6. - hétfő) a verseny összefoglalóit a svéd Viasat közvetíti majd és a Power Stage is ott látható élőben, svéd kommentárral. Érdemes még nézni a finn nyelvű MTV3 csatornát, amely tartalmas háttérműsorral és valódi szakértőkkel jelentkezik a helyszínről. Ha Önök között akad olyan nyomorult, aki sem finnül, sem svédül nem ért, esetleg az imént említett csatornákat sem tudja otthonában nézni, annak marad a youtube és egy szívhez szóló köszönőlevél megfogalmazása Jean Todt címére (cím: Párizs – FIA).
