Profi pilóták, profi háttér, eltökélt célok. Még szerencse, hogy más-más kategóriában indulnak, és nem egymás ellen!

A zabari pályát nagyon sokan szeretik, szinte minden megtalálható benne ami egy alapos teszteléshez szükségeltetik: komoly (15%-os is!) szintkülönbségek, csiki-csuki, visszafordítók és lobogós részek is. Nem hiába választotta tesztjének helyszínéül a TBR Racing csapata. 

A hét elején tartotta év eleji nyitó tesztjét Bútor Róbert és újdonsült csapattársa, az ifjú tehetség, Demjén Martin is. Bár hivatalosan – tegnapig – még nem látott napvilágot a hír, sokan már tudni vélték, hogy Martin megy majd a TBR Citroenjével!

Mindkét pilóta nagy várakozásokkal tekintett a rájuk váró kilométerek elé, hiszen ezek voltak számukra első kilométereik az idei versenyautóikkal: Róbert a tavalyi S2000-es év után idénre egy R4-es Mitsubishi Lancer Evo X-re ruházott be, míg Martin a már említett Citroennel (C2R2Max) rótta a köröket Nógrád és Borsod megye határán.

A tesztet a francia – ízig-vérig – raliautóval kezdték. Martin bemelegítő/ismerkedő körei után Robi mellett a jobb1-ből elleshette a többszörös magyar bajnok technikáját is. Nem volt hiábavaló az autóztatás, a fiatal borsodi pilóta próbálta megfogadni „mestere” minden tanácsát.  

„Vittem egy kört Martint, megmutattam neki, hogy szerintem hogy kellene ezt csinálni, és utána  Martin megfogadta a tanácsaimat és gyakorolta a megbeszélt stílust. Nagyon jól alkalmazkodott az autóhoz, igazán ügyesen használja. Szerintem nem kérdés az R2-es győzelem!” – mondta Robi a teszt végén.

Bár tavaly „nagyobb” autókkal versenyzett Martin, elsők erekes A-s kocsival eddig még nem indult. Ez a világ is teljesen lenyűgözte Őt

„Nagyon-nagyon tetszik, kis méregzsák. Gokartosan kell vele menni, a kormánnyal finoman kell bánni, nem szabad rángatni, mert az ennek az autónak nem tesz jót, elkezdi tolni az orrát és nagyon sokat kell utána kormányozni. Az első kilométerekben így csináltam, de miután Robi vitt egy kört és ellestem a technikát  utána minden más lett, én is jobban éreztem magam az autóban és érezhetően gyorsultunk. A fék volt nagy meglepetés illetve a sper ahogy húzza ki a kanyarból az autót, itt ha elveszed a lábad a gázról, akkor kezdi el tolni az elejét. Még nem mentem full A-s elsőkerekessel, de kellemes csalódás volt!! Nagyon megszerettem, közel ötven kilométert tudtunk vele menni, de minél többet megyünk, annál pontosabbak és gyorsabbak leszünk.”

Míg Martin tesztelt, azért Robi is ment egyet-egyet a Lancerrel, délután viszont nem kímélte a technikát és több,  mint 100km-t gyakorolhatott a számára teljesen új autóval.

„Lépésről-lépésre haladtunk, mint ahogy az a kitűzött tervekben is szerepelt. Először a hajtásával foglalkoztunk az autónak, meg egyáltalán a megismerésével, hiszen most ültem benne először. Utána, mikor a hajtással és az ismerkedéssel végeztünk, utána rámentünk a futóműre, rugókat próbálgattunk és lengéscsillapító-beállításokat, amikben gyári segítséget kaptunk a Reiger Angliától” 

Martin esetében a kategóriagyőzelem a fő cél („Úgy érzem, hogy csak rajtam fog múlni a gyorsaság!”  - mondta), Bútor lelki szemei előtt azért biztosan több is lebeg: „nagyon nehéz megmondani hová lehet elég, egyértelműen azt gondolom, hogy az első 5-be való az autó, de hát ugye igazából nem tudom azt sem, hogy milyen gyorsan tudok majd alkalmazkodni hozzá. Azért én világ életemben S1600-al és S2000-el mentem (ezzel csak tavaly). Most így érzésre - hogy ugyanitt teszteltünk tavaly a Peugeottal - azt mondom, hogy nincs egetverően nagy különbség.”

Bár a szekvenciális váltót hiányolja a kocsiból, mindenképp nagy előnynek tartja a turbót. Teszt utáni rövid beszélgetésünk során felmerült a végsebesség-különbségek kérdése, rá is kérdeztem Robinál, ha korábban úgy nyilatkozott több alkalommal is, hogy sokszor túlságosan is merészségnek tartja a kifejezetten gyors autózást, ki tudja-e majd használni ezt a fajta előnyét – a S2000-nél jóval nagyobb végsebességgel rendelkező autójának:

„Hát, nem esik nekem jól 190 fölött menni, azt régen sem szerettem, nekem a 175-ös S1600 - as és S2000-es végsebesség az érzésre megfelelő volt. De rengetegszer mentünk leszabályozáson és éreztem azt, hogy kellene még egy plusz 15-20 km/óra, azért ezt tudni kell, hogy túlnyomórészt egyenesek voltak, és az egyenesben meg nem félek kétszázzal, hiszen az utcai autóval is sokszor megy az ember kétszázzal vagy kétszáz fölött is. Én azt hiszem, hogy ez még az a határ, aminél még el tudom viselni a dolgokat, és hát nagyon fontos az, hogy higgyek az autóban. Ez egy új autó, tökéletesen van felkészítve, megépítve, úgyhogy, bízom benne, hogy nem történhet semmi baj, és ennek a tudatában vágunk neki az Eger Ralinak.”  

A válságos időszak a TBR Racinget sem kíméli, de szerencsére úgy látszik, kezd összeállni az idei évük: „Azt gondolom, hogy egyenlőre ORB-ben gondolkozunk, nagyon nehéz helyzetet él meg a sport és a gazdasági helyzet is ugye egyre rosszabb, úgyhogy nem bővelkedünk pénzügyileg, ezért is lett a végső döntés a Mitsubishi. Ésszerűnek kell lenni és higgadtnak, tehát jelen pillanatban az ORB szereplésünk ami 99%-ban biztosított a 6 magyar futamra. Hogyha elmarad futam, akkor egyértelműen szeretnénk máshol pótolni; tehát 6 versenyt mindenképp szeretnénk menni, ez tény.” Emellett egy esetleges év végi külföldi szerepléstől sem zárkózik el Robi.

Összességében remek napot zárt a csapat, szemmel láthatóan mindent a technika lehető legteljesebb megismerésének szenteltek. A szponzorok helyett ezúttal motor és futómű mérnökök váltották egymást a jobb1-ben. Robi körről-körre megosztotta tapasztalatait mérnökeivel, nagy beleéléssel kereste a lehető legjobb beállításokat. Martin a tőle megszokott lazasággal, felszabadultan autózott, jó látni, hogy újra egy versenyképes, ütős technikával láthatjuk Őt is az Országos Rally Bajnokság futamain.