Jump around! Gyakorló autóversenyzők fülében sokszor csendül fel a mára már ikonikus ír tánczenekar hasonló című opusza (a gyengébbek kedvéért), amikor a pályabejárás során egy komolyabb bukkanót közelítenek meg.
Állandó probléma, hogy mennyire engedjük el majd versenytempóban a kocsit, hogy mekkorát repüljön, mennyire örüljön a nézősereg és mennyire kockáztassuk esetleg meg a keményebb földet érés során (sokszor szükségszerűen) bekövetkező futómű, illetve egyéb károsodásokat. Repülni nagy érzés - ez nem vitás, így a kérdés adott: keményen és bevállalósan, vagy inkább lassan, élvezettel? Szászvári József, az örökbecsű, "Rallye autózás" című kincs szerzője "tankönyvében" többnyire önfegyelemre int, tehát a kérdésfelvetésünkkel kapcsolatosan is így ír: "A lebegő autóra csak a tehetetlenségi erők hatnak. ... A mellső kerekek szigorúan egyenes állására a vezető kínosan ügyel, gondolva a talajfogás többletterhelésére is."
Nos - ahogy az lenni szokott - Brit tudósok kutatásai alapján, ha választ nem is kapunk arra, hogy hogyan csináljuk, mindenesetre szinte az összes lehetséges verzió láthatóvá válik az alábbi dokumentumfilmen.
