Jött, látott, győzött – röviden így foglalható össze Dani Sordo első IRC-s versenye. A spanyol, aki egy komplett WRC-s pályafutást töltött egy verhetetlen francia árnyékában végre átélhette, milyen ízű a pezsgő a dobogó tetején, a kemény Korzika-ralin.

Sikere nem jött nehezen, tulajdonképpen nyilvánvaló volt, hogy főesélyes. Hiába volt új az autó alatta, Sordo túl érett egy ilyen mezőnyhöz. Az ő tapasztalatával az a legkevesebb, hogy beleszól a helyi nagyok játékába. A nagyok pedig helyt álltak ugyan, de alulmaradtak a rutinos újonccal szemben.

Az IRC-vel egy gond van: az idei a sorozat hetedik szezonja, de még mindig nem tiszta igazán, mi akar lenni. Előszoba a világbajnokságra? Ha csak Kopecky, vagy Mikkelsen példáját nézzük semmiképp, amúgy is, erre a szerepre ott volt a junior világbajnokság (ahonnan olyan versenyzők nőttek ki, mint Loeb, Ogier, vagy maga Sordo), a közeljövő felfedezettjei pedig az S2000-es világbajnokságból érkeznek majd. Az interkontinentális bajnokság egy relatív olcsó széria, komoly médiamegjelenéssel, mégis igazi karakterek nélkül. Noha a kevés élpilóta tizedekre van egymástól, nem érezni a vérszagot, amitől az egész kissé szürke. Kezdetben egyedül a Fiat vette komolyan, őket követte egy hosszabb Peugeot-éra, ma pedig a Skoda az egyeduralkodó. A gyártók mögött nincs szándék, senki sem tervez hosszú távra itt. Jönnek néha a vb-menő vendégpilóták, benéznek úgymond és elvernek mindenkit, ahogy ezt Sordo is tette Korzikán.

Három délutáni szakasszal kezdődött csütörtökön a bajnokság idei negyedik futama. Meglepetésre a visszatérő Giandomenico Basso kezdett legjobban. Az övét Mikkelsen, majd Campana részsikere követte. A rövid, mindössze 69 kilométeres első nap végén 1,8 másodpercen belül volt a norvég, az olasz, és Sordo, aki szorosan követte az elejét első IRC-s raliján. A folytatásban Bassonak minden esélye meglett volna a győzelemért csatázni, ha az utolsó gyorsaságit a szervizparkkal összekötő úton nem éri baleset; egy autó tért át sávjába szemből, és egy ütközést elkerülve, Basso félrerántotta a kormányt, neki egy sziklának.

A második napon Mikkelsen nyitott erős kezdéssel. Ekkor még kibontakozni látszott egy izgalmas csata az élen, de hamar szabad lett az út Sordo előtt. A címvédő norvég ugyanis hibázott az ötödik szakaszon: lecsúszott az útról, defektet kapott, és majd' három percet bukott a kerékcserével.

Sordo ezután magára maradt az első helyen és az öt szakasz alatt félpercesre hizlalta előnyét Kopecky-vel szemben. A cseh amúgy sem vele küzdött, neki egy – az utóbbi egy évben rohamos fejlődést mutató – korzikaival, Pierre Campanával gyűlt meg a baja, akivel oda-vissza osztották egymásnak a másodperceket a második, harmadik helyeken. A nem túl eseménydús nap legnagyobb izgalmát egy amatőr francia, pontosabb annak Skodája okozta. Jean-Dominique Mattei Fabiája a nyolcadik gyorson kapott lángra. A tűz gyorsan terjedt, lehetetlen volt megfékezni, így az autó porig égett.

A zárónapra 133 kilométer maradt. A fő kérdés persze az volt, hogy behúzza-e a kötelezőt Sordo. Akármennyire is úgy tűnt, könnyű a dolga, a Cooper S2000-es kétes megbízhatósága végig ott lógott a levegőben, és hiába a tapasztalat, bukott ő már nagyot a szigeten. Végül azért elért a célig, és megszerezte hazája és csapata első futamgyőzelmét a bajnokságban.

Kopecky nagyot ment a végén: hatból öt szakaszt nyert, de ez is mindössze a második helyre volt elég, és arra, hogy hátránya felét eltüntesse. Mögötte Campana ért be, őt pedig egy másik francia, Bryan Bouffier követte. A több defektet szenvedett Mikkelsen most csak ötödik lett, a pontversenyt ettől függetlenül továbbra is ő vezeti.

Idei harmadik IRC-s versenyének vágott neki Korzikán a Krózser Menyhért–Papp György kettős. A hondás magyarok kategória-dobogóra esélyesek voltak, mígnem a pénteki második gyorson el nem ment az egyik henger. Ott már percek úsztak el, majd a szervizparkban megállapították: ennyi volt, nincs tovább. Háromból három nulla az eddigi mérleg, így ennél már csak jobb jöhet!

A bajnokság június 14-én, Szicílián folytatódik, újfent aszfalton.