A tatabányai események ismeretében gondolom, nem mondok újat azzal, hogy iszonyúan vártuk az ózdi fordulót. Tudtam, persze, hogy nem lesz egyszerű. Voltak halvány emlékeim a sátai gyorsaságiról, ahol még Trabival mentünk valamelyik világháború előtt, de egyrészt akkor én navigáltam, másrészt tényleg nagyon rég volt. Az idénynyitó sikersztorija után nagyjából egy napos program volt az autó felkészítése a borsodi pályákra. Lettek új fékek és betétek, állítottunk futóművet és legfontosabb fejlesztésként felkerült egy RD matrica a motorháztetőre. Még mosóba is elvittem.
Péntek délután indultunk, Zoli akkorra tudta le a melóját. Lacika szombat reggelre ígérte magát, az ő munkaideje mostanság kicsit hosszabb az átlagosnál. Szilvásváradon foglaltam szállást, egyszerűen parádés a hely. Ezúttal a család is a szervizbusszal utazott – költséghatékonyság, ugye – és a szombati pályabejárás alatt remekül érezték magukat a Szalajka-völgyben. Reggelre terv szerint megérkezett Lacika és kettesben átléptük Heves és Borsod határát, hogy felvegyük az itinerünket és megkezdjük a pályák felírását. A királdi körgyorsaságival kezdtük. Nem találtuk túlságosan nehéznek, csak az útminőséggel voltak problémáink, de végtére is ez rali és nem kívánságműsor, ott kell menni, ahol kijelölik a pályát. Már itt is feltűnt a kanyarok kigumizásának hiánya, minden gyanús helyet jól felírtunk magunknak, nehogy beleszaladjunk egy kellemetlen meglepetésbe. Amikor letudtuk a minimálisan kötelező három kört, átgurultunk a Sáta-Ózd gyorsasági rajtjába, ahol tízórai szünetet tartottunk. Hamarosan Andrisék csatlakoztak, megvitattuk a WTCC hungaroringi futamát és folytattuk a munkát. Ez a pálya az igazán tökös gyerekek pályája, igaz, hogy csak hét kilométer, de minden van benne. Az első harmada tempós-bevállalós-teligázas-beláthatatlan kanyarokkal les áldozatra, a második harmad átlagsebessége kisebb, visszafordítókkal tűzdelt szakasz, az utolsó harmad meg olyan mint az első. A kanyarok belső íve itt sem volt kigumizva, lassítók csak jelképes számban, szóval ha valakinek nincsenek helyén a golyói szíve, ide inkább ne is jöjjön, mert csak leégetni tudja magát. Zoli közben megérkezett a városi stadionhoz a szerelvénnyel, levette a versenyautót a trélerről, a trélert berakta a kijelölt helyre és ránk várt, hogy induljunk a gépátvételekre. Mivel még maradt egy kis időnk, újra elindultunk a pályák felé.
Utoljára ellenőriztük a felírtakat és legalább Zoli is megnézhette az Északi-középhegység két ralipályáját közelebbről. Az adminisztratív átvételen a sorban állás közben elfogyasztottam egy somlói galuskát, tehettem, itt minden Lacika feladata. A verseny előtt híre ment, hogy az itteni rendőrök razziát tartanak majd a versenyen, emiatt sokan aggódtak is. Az ózdi rendőrség azonban nem szívatni akarta az RTE versenyzőit. Az admisztratívon egy egyenruhás rendőr elkérte minden pilóta jogosítványát és ellenőrizte, hogy érvényes-e, a technikai gépátvételen pedig az autók papírjait ellenőrizték. Persze, volt aki háborgott emiatt, de sokkal könnyebb volt így, mintha vasárnap a verseny közben kezdik kiszedni az autókat. A razzia átfogó ellenőrzés nyilván nem a helyi rendőrség ötlete volt, de kultúráltan oldották meg a feladatot, ebből is látszik, hogy a városnak már egy évtizede tényleg fontos a rali.
Délután az ózdi stadionban a szokásos prológot rendezték, a mezőny kiegészült egy Audi S1-el és egy Opel Asconával, azaz a Béres família ismét bizonyította, hogy mennyire fontos nekik a raliszerető közönség. Nemcsak ők, hanem a teljes mezőny igyekezett kiszolgálni a lelátók népét, ki több, ki kevesebb sikerrel. Miután itt végeztünk, betettük a parc fermébe az autót, jó éjt kívántunk neki, néztük egy darabig a hátsókerekes varázslókat, majd elindultunk Szilvásvárad felé. Hibátlan vacsorát ettünk az egyik fogadóban, majd hazasétáltunk és a kertben beszélgetve megpróbáltunk ráhangolódni a másnapi versenyre, ebben segítségünkre volt a Feritől, itteni házigazdánktól kapott finom házipálinka. Sajnos, megint volt köztünk, aki nem tudta tartani a mértéket, de ez legyen az ő baja.
A második gyorson aztán jött a baj. Mindjárt az első lassítóba sikerült beleakadnunk, ezen annyira meglepődtem, hogy teljesen kiestem a ritmusból, dekoncentrált lettem. Hallottam, hogy Lacika beszél mellettem, de nem nagyon figyeltem rá, kanyar közepén kérdeztem vissza, hogy ez akkor most mi, meg hasonlók. Aztán jött egy másik is. Mármint lassító. Későn fékeztem, szétbombáztuk, nem akarom túlmagyarázni, mindenki láthatja a videón. Akkor azt hittem, hogy a kocsinak nincs eleje, láttam elrepülni az indexet és a lökhárító darabjait, utólag visszanézve viszont már nem tűnik olyan rettenetesnek. Elment a futómű is. A szervízben Zoli és Lacika visszaberhelték a lökhárító megmaradt darabjait, a rendszámunkat a záróautó hozta, Andrisék szervízesei pedig beállították a futóművet, amit ezúton is nagyon köszönök nekik.
Innentől már nem volt kivel harcolnunk, így a célba érés lebegett a szemünk előtt, nem kockáztattunk. A második körgyorsra kiért a család és a barátok is. Versenyautóból látni, ahogy a két éves kislányom nekünk csápol a pálya szélén, na az a priceless, minden másra meg ott a MasterCard. Az utolsó királdi gyorson berajtoltatták elénk Árpiékat, hamar utolértük őket, de nagyon sportszerűen, az első lehetséges helyen el is engedtek minket. A sorrend ekkor: Alfiék, Andrisék, Krisztiánék, mi és Árpiék voltak, ez nem is változott a továbbiakban. Furcsa volt, hogy ezúttal nem kell harcolnunk, főleg a tatabányai meccs után, ahol megizzasztottuk egymást Krisztiánékkal. Élveztük ugyan, hogy a versenyautóban ülünk, próbálgattuk az autót, de kicsit unatkoztam így. A hatodik gyorsasági után megvártuk egymást és a végeredmény szerinti sorrendben – elöl a három GTI hátul a két kupás – autóztunk a célba. Ez mostanra hagyomány lett.
Ezzel a negyedik hellyel továbbra is második helyen állunk a bajnokságban. Andrisék öt ponttal vezetnek előttünk, Krisztiánék egy ponttal vannak mögöttünk. Alfiék az itt szerzett tíz pontjukkal a negyedikek, Árpiék az ötödikek.
Ha nem jön közbe semmi, akkor Esztergomban ismét ott leszünk, addig is nyomjatok egy tetszik/like gombot a facebookon nekünk is: facebook.com/shaperzrally
