Nincs ORB-futam Rallye Dream fotópályázat nélkül. Lőj három képet, töltsd fel a facebookos oldalunkon található applikáción keresztül! A közönségszavazatok alapján a tíz legjobb között ajándékokat sorsolunk ki, emellett pedig a Rallye Évkönyv zsűrije szakmai I. díjat is kioszt.
Végre egy verseny, ahová nem csak nekem vagy épp esetleg még T-Maci kollégámnak sikerült eljutnunk, hanem végre a Capelluti - fivérek is bevehették benzingőz-adagjukat, T-Macival ellentétben, aki most kivételesen csak otthonról "virtuálisan" követte (és közvetítette) az elmúlt hétvége eseményeit.
Így most is egy dupla élménybeszámolóval jelentkezünk, a "zárkában" (keretesben) B. Capelluti a mikrofonnál :)
Egyébként szerencse, hogy nem látványbeszámolónak hívják, mert abból nem túl sok jutott nekünk, élményből viszont annál inkább!
A beszámoló egyik felét már vasárnap megkaptam,de ilyen ez a fránya vizsgaidőszak, az embernek sokszor akad jobb(?!) dolga is, mint azzal foglalatoskodni, amit a legjobban szeret. Most már illendő lenne egy pár sort B.Capellutitól is beszúrnom ide, de az még valamivel odébb van, ugyanis ő csak pénteken érkezett, velem ellentétben, akit már szerda délután leett a fene. Vizsgák ide-vagy oda, BagYu barátom kedd délutáni ajánlatának nem tudtam ellent mondani, és már szerda délben nekivágtunk a Mecseknek. Előtte azért még Borsodból felszaladtam egy gyors vizsgára Piliscsabára - meg is lett az eredménye, azaz pontosabban annyira nem is... - és onnan tovább az ország másik végére.
A szerdai és csütörtöki napokon teszteken voltunk, olyan még sincs, hogy csak kétnapos Mecsek Ralit tartsunk, na :) Csütörtökön nagyon sajnáltam, hogy a mezőny leggyorsabbik része, a hivatalos tesztlehetőség ellenére mégis máshol készült, azért a IV-es ütemnél is volt élet, sötétbe nyúlóan szaladgáltak a versenyautók fel-s alá, már délután 3 órától.
A teszteket azért szeretem, mert a már sokszor legyakorolt és fejből is alaposan ismert rövid szakaszokon sokkal látványosabban, merészebben, gyorsabban közlekednek a versenyzők, mint egyébként a versenyen magán. Na jó, ez kissé lehet túlzás, de a tesztekre nem lehet panasz, főleg nem, ha van vagy 10-15 versenyautó is!
Péntekre már teljesen elvesztettük az időérzékünket, már két napja itt vagyunk és még csak most jön a java! Reggel kiszaladtunk a gépátvételre, sajnos csak az ORB-sre tudtunk, így még várnom kellett a lényegre, ami miatt semmiképp sem hagytam volna ki - az egyébként közel sem kedvenc versenyemet - a Mecsek Ralit. Sokaknak nem mondok újdonságot azzal, ha azt mondom, a Lancia 037 volt az, amit a legeslegjobban vártam a hétvégében. Azaz egészen pontosabban hárman is voltak :)
Sajnos idén Stratos már nem társult hozzájuk, de azért azt hiszem így sem panaszkodhatunk.
Délelőtt letudtuk a sajtóakkreditációt, ami önmagában nem lenne egy nagy szám, még az sem, hogy milyen nehezen találtunk oda; de az már igen, hogy milyen impozáns környezetben kapott helyet a versenyközpont (ami az Expón biztosan célszerűbb lett volna). Ez a helyszín pedig nem más volt, mint a nem régiben átadott Zsolnay-negyed. Ha még mindig olvasod ezt a posztot, egy valamit jól jegyezz meg! Ha Pécsett jársz, ne hagyd ki eme városrész megtekintését. Ha nem is feltétlenül a kultúra az, ami lázba hoz; egy jó sétára is mindenképp megfelel!
Kora délután a Széchényi teret vettük célba, melyre érkezve a legtöbb versenygép már pilótája nélkül, leparkolva várt ránk. Kifejezetten pozitívumként könyvelhettem el, hogy idén - a tavalyi IRC versennyel ellentétben - nyitott parc fermé volt, így az emberek össze-vissza sétálgathattak a versenyautók között/körül/előtt/mögött stb. Bár ha csak erről kellene lemondanunk, hogy újra IRC-t láthassunk, egy percig sem gondolkoznék rajta...
Sajnos ennek - az egyébként remek ötletnek - is meg lett a negatív következménye is, aminek 'hála' újra helyet kaptunk a kereskedelmi csatornákon. Persze ezúttal is csak a szokásos formában: bár vér nem volt, a szerencsétlen baleset pont elég volt egy két perces - közel sem pozitív hangvételű - beszámolóhoz a félhetes híradóban. Erre van igény, nincs mit tenni...
Maga a ceremónia idén is nagyon szép volt, a téren sétálva a kutyának nem jutna eszébe, hogy milyen mély gödörben is jár/rúgkapál jelenleg a magyar rali: rengeteg ember, fiatalok és szép korúak vegyesen, örömmel, érdeklődve sétáltak a különböző versenyautók körül! Nézni márpedig volt mit: legelöl a három Lancia állta, mellettük Janota az Opellel, körülöttük pedig rengeteg Porsche, Harrach Evoja és a magyar historic-ralis társadalom színe-java. Na és persze az ORB-s mezőny.
Tényleg öröm volt nézni, ahogy a kisgyerekek, fúk és lányok egyaránt csillogó szemekkel bámulva integettek a versenyzőknek, szaladgáltak autogrammokért és csodálták azt, amit mi is - lassacskán felnőtt fejjel ugyan, de - kisgyermekként szeretünk!
A sárga mellényt rajtam látva többen jöttek oda hozzám, és BagYuhoz is, hogy segítsünk már nekik, hogy hol és mikor láthatják a versenyt. Persze mi nagyon szívesen segítettünk, főleg a csinos lányoknak :) Ekkor még nem sejtettem, hogy a pályák szélén csupán markonyi, legtöbbször arcról már ismerős emberekkel találkozhatom majd.
A rajt után átfurikáztunk a prológ helyszínére, ahol megdöbbenve tapasztaltam a nézők létszámának karcsúságát. A legtöbb szalagon kívül állónak még így is valamiféle (VIP vagy Vendég stb.) kártya lógott a nyakában, fizető szurkolókból nagyon kevés volt. Tudom válság is van még, de a kora délután sokaknak még munkaidő, na meg a "kétezer haccáz", arról nem is beszélve, hogy a ralirádiósokkal futó együttműködés miatt nálunk is élőben lehetett nézni, de akkor is!
A prológot végignézve mondjuk be kellett látnom, hogy idén sem váltotta meg a világot... a mezőnyből a legnagyobb tapsot (nem, mintha akkora versengés lett volna érte) a cseh Janota kapta, nem érdemtelenül.
A nap nagy részén már túl voltunk, de a verseny maga még csak ekkor kezdődött. Persze a több, mint három óra hosszú szervízparkban eltöltött üresjárat után, mert ugye világosban nem lehet éjszakai gyorsot tartani. Ebben a holt időben leesett a várva várt eső, ami rögtön felrázta a szervízparkot és mindenki őrült telefonálgatásba kezdett, hogy hol - milyen az út és az időjárás.
A két esti gyors közül mi az elsőt néztük meg, igazából nem érdemel sok említést. Sokat nem is láttunk, a pálya széli tábortüzeket is hiába kerestük (ugyanis tűzgyújtási tilalom volt, szurkolók meg amúgy sem). Rozi mester 10 kilós reflektorával mondjuk elég jól bevilágította a Lapisi elág előtt jó kilométerrel kiszemelt kanyarunkat, s Jani barátjával való vitatkozásával felejthetetlen perceket szerzett nekünk. A mezőnnyel ellentétben nekik legalább sikerült :)
Későn végeztem a munkával, volt egy kis családi program. és némi nehézség, így végül este 10-kor indultam Gárdonyból Pécsre. Épp T-Macival egyeztettük a közvetítés terveit, amikor Pusztaszabolcs előtt majdnem lemészároltam egy vaddisznófamíliát. A vészfékezéskor a mellettem lévő ülésről elrepült a telefon, a headset maradt a fülemben, T-Maci pedig csak hallózott. Összeszedtem a telefont, tekertem tovább - immár eseménytelenül. G. Capelluti kisfia reggel kérte, hogy mutassam meg a képeket, amiket az autóból lőttem, és csak nehezen hitte el, hogy nálam nincs egy állandóan készenlétben lévő fényképezőgép. Éjfélre értem haza, így az éjszakai gyorsok kimaradtak.
A szakasz után még beugrottunk az éjszakai szervízparkba, még egyszer lecsekkoltuk a mezőnyt lefekvés előtt :) Másnapra eredetileg Orfűt terveztük, főleg a körgyors és kétszeri mezőnymegtekintés miatt gondoltuk, azonban némileg változott a terv és alapos ingázás lett belőle.
Reggel felkelés, indulás. De hová? Összebútoroztunk a raliévkönyves Szabó-Jilek Ádámmal, és együtt mentünk Orfűre. A historicot az Orfű vége tábla után néztük (illetve én néztem, a többiek pedig mindenféle Canon gépeket tekergettek. A tavalyi, vagy éppen a tíz évvel ezelőttihez képest valóban kevés volt a néző, de a tavaly előttihez képest már nem. (Akkor frankón azt hittem, hogy rossz időpontban jöttünk ki.)
A histós mezőny nagyon komoly, de csak kevesen siettek igazán. A 037-esek hangja meglepő volt, úgy szóltak mint egy varrógép és egy 125-ös sportmotor szerelemgyereke. Harrach és a Lancer nagy kedvenc, de ez nem új keletű. Nagy taps Kővárynak, nem bohóckodott, nekem szemre Trabi szinten gyorsnak tűnt. (A pumás és a renault-s év után ezen nem lepődtem meg.)
Az ORB mezőny sovány. Nem csak létszámban, hanem úgy általában. Hatalmas a szakadék az eleje, és a követők között, nincsenek kisautós nagy kategóriák, és alig vannak fiatalok.
Elég sokszor és sok helyen sikerült megtekintenünk a mezőnyt: kezdtünk Hetvehelyen a kőkorlátos csiki-csukiban (itt historic és ORB is), majd át a kisvaszari elágba (ORB-re), vissza Orfű (Historic és ORB), majd zárásként újra Kisvaszarra. Sajnos csak megerősíteni tudom B.Capellutit... nagyon sovány volt.
Sokszor sír a szánk, hogy milyen kevés autó nevez egy-egy versenyre, azonban azt kell mondjam pont elég végignézni Őket... még talán sok is! Ahogy a mondás is tartja, akinek nem inge. De ez a tény nagyon szomorú, és egyáltalán nem mondhatom, hogy mindezt csak egy kanyar alapján állíthatom, ugyanis - mint ahogy az előbb is leírtam - végigjártunk minden pályát, a hazai mezőny (nagy részét) a másfél nap alatt 5 alkalommal is láttuk.
Hogy ne csak mindenben a rosszat lássam meg, azért volt némi pozitívum is. A kisvaszari elágban idén sem kellett csalódnunk, bár tény, hogy a tempó közel sem volt akkora, mint tavaly. Maga a verseny rendezése pedig tényleg elég korrekt volt, az egyetlen említésre méltó hibát hamarosan a keretes szövegben megtaláljátok, de egyébként szinte nulla perces csúszással, pörgősen ment a verseny.
Találkoztunk régi ismerősökkel - Öcsikéék (pécsi sprintes versenyző, régi ismerős, és FB oldalunk aktív tagja) a táblás kanyar bejáratánál nézték a versenyt. A mezőny végét a templomnál vártuk meg, majd tipli a szervizparkba.
Megálltunk a Magda cukrászdában fagyizni, mindhármunk választásának közös halmaza a mák fagyi volt, amelynek hatása - amint arra a tündéri Répa Kata rávilágított - nem múlt el nyomtalanul, vigyorgó motorosoknak néztünk ki. Egyébként Katával elbeszélgettünk a Mecsek sajtójáról. Egyetértek vala, hogy kevesen voltak, és tényleg keményen dolgoztak Elekkel, illetve Szűcs Zsolttal, de sajnos ez kevés. Igen, a sajtót ki kell szolgálni, és igen, ez is pénzbe kerül. Remélem, legközelebb jobb körülmények között dolgozhatnak majd, és jobban ellátnak minket infóval. (Azt sajnálom, hogy Kata egy kicsit harapós kedvében volt, mert piszkálásnak vette a felvetéseimet, holott csak további érvekkel támasztottam alá, hogy erre a frontra kell még ember.)
A szervizpark jó volt, csak nagyon csendes. Szerencsére dráma sehol sem volt, így viszont nagy alakításokról is lemaradtunk.
Innen elmentünk a hetvehelyi elághoz, ahol az elejét megnéztük. Mellettünk parkolt le a fagyis triciklis, így muszáj volt egy újabb rundot venni. Közben összefutottunk Elek Pistiékkel, de ekkor még nem gondoltuk, hogy Balogh Jani és Holczer Dani is teszteli a fagyis felhozatalt. Nem volt rossz, de azt nem mondanám, hogy izzott volna a levegő. Az egyetlen izgalmat az okozta, hogy Baloghék itt álltak félre. Megpróbálták megjavítani az autót, de nem jött össze. 
Rohantunk a Lapisi elághoz. Sajnos itt is csak az eleje volt meg, de ez nem rajtunk múlt. Mondjuk nem vagyok meggyőződve arról, hogy valóban Lapisról kell egy sürgősségi betegellátót autót leengedni Orfűre a templomhoz, az ott fulladozó beteghez. A rajttól a bejelentett cím csak 3,5 km, Lapistól pedig vagy 9. Ha már meg kell állítani a gyorsot, talán célszerűbb lett volna beküldeni a rajt mentőjét, és sokkal hamarabb kiderült volna, hogy a cím és a beteg nem létezik, így nem lett volna etap. (Arról nem beszélve, hogy nem kellett volna megvárni, hogy a pályán lévő 12. autó is elérjen Lapisig, hanem sokkal hamarabb, kevesebb állással indulhatott volna a segítség.) Mivel etap lett a gyorsból elmentünk megnézni a Historic EB dobogós célját.Összességében - alapjában véve - nem volt ez egy rossz verseny. Tisztában voltam vele, hogy nem fogom összepiszkítani magam a látványtól, így nem is voltak világméretű elvárásaim sem. A jó társaság persze mindig sokat dob ezeken a hétvégéken, ez a része lassacskán kezd többet érni számomra, mint sokszor maga a verseny. Jó volt végre élőben is látni és hallani a 037-es Lanciákat és ideje volt már, hogy végre számomra is elkezdődjön az idei Országos Rallye Bajnokság. Pécs környéke nagyon szép, a beígért napi 9 milliméternyi csapadék és a szombati 14 fokos csúcshőmérséklet is elmaradt végül és igazi ralibarát időjárást kaptunk odafentről.
A hétvége legsötétebb pontja - 2010 után - újra a hazamenetel volt számomra - ugyanis megint sikerült lekésnem az utolsó vonatot Pesten, így a csöveléses, körbeutazós, sokszor átszállós éjszakát 'dobta a gép', de inkább hazafelé késsek, mint ralira menet, nem? :))
Köszi mindenkinek a segítséget (BagYu, Capellutiék, Rozi64 és társa, szállásadók) és a jó társaságot!
Olvasóink képei:
