Egy élet vége szemben egy ralival, ami – hogyha kivesszük belőle a beleláttatott romantikát  – nem több egy sportversenynél. Bármi is történt idén a Targa Florio-ralin jelentéktelen egy fiatal brit fiú, Gareth Roberts tragikus halála mellett.

Az idei interkontinentális bajnokságot tulajdonképpen csak két skodás, Jan Kopecky és Andreas Mikkelsen veszi komolyan. Ők ketten azok, akik nélkül nincs IRC-futam jó ideje. Pofozgatják egymást az élen, kivéve, amikor Hanninen is úgy gondolja, rajthoz áll. Olyankor nincs kegyelem, de a finn idén az Európa-bajnokságot részesíti előnyben, így Szicíliától távol maradt. Itt volt ellenben Giandomenico Basso, a sorozat hőskorának (2006) veretlen bajnoka, aki egy Fiesta RRC-vel szált szembe a Fabiák és 207-esek tömegével.

Mikkelsen siet a sziget aszfaltján

Egy rövid, mindössze 1,65 kilométeres szakasszal, és egy nagyobb meglepetéssel indult az idei ötödik futam, a Targa Florio-rali. "Rendben volt minden, bár az egyik kanyar nem egészen olyan volt, mint ahogy mi az felírtuk." – mondta az esti gyorsot 3,3 másodperces előnyben megnyerő Rásid el-Ketbi. A nem éppen gyorsaságáról ismert egyesült arab emírségekbeli versenyzőről azonban nem sokára kiderült, hogy nem a felírásnál hibázott, hanem egy megcsúszás után egyszerűen rossz útra tért rá, amivel levágta a pálya egy részét. Idejét később módosították: kapott másfél perc büntetést, mellyel rögtön az utolsó helyre került. A nyitószakasz első helyét így Kopecky örökölte meg, akit tizedekre követtek a riválisok.

Pénteken hat gyorsasági szakaszt tartottak, melyből ötöt Mikkelsen húzott be. Teljesítményével a címvédő norvég ugyan nem lépett el nagyon, a nap végére kiautózott 4,5 másodperces előnyében mégis nyugodtan várhatta a folytatást. Szegény Kopecky hiába igyekezett, ennél jobban nem tudta megszorongatni a márkatársat.

Basso a Fordban

A harmincéves cseh számára idén minden adott az összetett elsőséghez, de ha annyira lesz meggyőző az év további részében, mint volt ezen a versenynapon, nagy eséllyel végez negyedik alkalommal is másodikként a pontversenyben. Az esti szervizparkban még áradozott kicsit a riportereknek a beállítások változtatásáról, melyektől a zárónapon csodát várt, de ezzel talán csak saját magát és a szurkolóit próbálta nyugtatni.

Basso mondhatni lőtávolból követte a két skodást. Mindössze 13,2 másodperces hátrányt szedett össze Mikkelsentől a hetedik szakasz végére, ami pont elég kevés ahhoz, hogy a másik egy apró hibáját is ki lehessen használni. A negyedik helyen egy másik régi ismerős állt. Talán kevesen emlékeznek Umberto Scandolára, egy másik félelmetesen gyors olaszra, aki anno még – Basso-hoz hasonlóan – egy Abarth Grande Puntóval rémisztgette az IRC indulóit. Akkoriban rendre balesetekbe fulladt száguldása, Szicílián azonban kiegyensúlyozott teljesítménnyel tapadt a dobogósokra.

Egy a skodás armadából: Umberto Scandola

A zárónapra négy szakasz, összesen 68 kilométer volt tervben. Tekintve, hogy az első hét egy percen belül állt, ennyi talán még elég lett volna ahhoz, hogy teljesen átrendeződjön a pontszerzők sora. Lehetett volna ez egy csatákkal tűzdelt izgalmas nap, de sajnos nem lett az.

A nyitó gyors a 18 kilométeres Cefalu volt, mely az egyik legszomorúbb emlékű szakaszként került be a sorozat történelmébe. A tehetségét idén már többször bizonyító Craig Breen egy balos után lecsúszott az útról, és Peugeot-ja jobb oldalát megfogta egy szalagkorlát. A minden jel szerint hibásan rögzített korlát behatolt egész az utastérig, és hiába jött gyorsan a segítség, a pilóta navigátorát, a mindössze huszonnégy éves Gareth Roberts-szet már nem lehetett megmenteni.

A további szakaszokat törölték rendezők, így a végeredményt a szakasz utáni állás adta. Eszerint Kopecky lett az első Mikkelsen előtt. A cseh a szakaszon még célba tudott érni, míg Mikkelsen hátrébb rajtolt, és átlagolt időt kapott. Ezzel 0,8 másodperccel került a rivális mögé. A további sorrend már nem változott.

A következő futam már holnap, 21-én kezdetét veszi. A mezőny Belgiumban, az Ypres-ralin folytatja a pontgyűjtést.