Előre leszögezem azt is, hogy az Őrisáp/Lábatlan-Bajna gyorsasági nem tartozik a kedvenceim közé. Ez leginkább azért van így mert ha meleg van és nem kell olyan forróság, mint amilyenhez idén szerencsénk volt, elég ha a higanyszál alulról nyaldossa a harmincat, azonnal elkezd szivárogni az aszfaltból a kátrány. Azt hiszem, hogy kátrány, de szabad kommentelni, ha valaki máshogy tudja. Szóval ez a cucc elkezd kiolvadni az aszfaltból, csúszik mint a takony, minden olyan kisérletet csírájában elfojt, ami egy viszonylag normális fékezésre irányul. Mert persze, nem egyenletesen oszlik szét az úton, néhol kicsit több van, néhol kevesebb. A lassítók előtt például általában sok. Oda ugye mindenki nagy tempóval érkezik és a kihelyezett teherautógumik jelentős kárt okozhatnak, ha az ember túl optimista az autója lassulási képességeivel kapcsolatban. Nagyjából ez foglalkoztatott a verseny előtti héten, amikor már biztosra lehetett venni a forróságot. Tavaly Lacika faterja épp egy ilyen helyen nézte a versenyt és a szervízben kedvesen emlékeztetett, hogy egy lassító előtt elegendő csak egyszer fékezni, nem kell kétszer és főleg nem kell háromszor, ahogy azt mi tettük. Idén megkérdeztem tőle, hogy mit javasol. A strandot javasolta. Hagyjuk ezt a versenyzés dolgot ilyen melegben, menjünk strandra, az sokkal olcsóbb és még a tűzállót sem kell hordani. Okosabb tehát nem lettem, de elhatároztam, hogy azzal a technikával próbálkozom majd, amikor a „rossz” vonalon érkezel a lassítóhoz, kvázi neki az első gumisornak és a féktáv végén, az utolsó pillanatban átrántod a jó vonalra. Nem magamtól találtam ki a dolgot, több videóban is feltűnt, hogy van aki így próbálja elkerülni a kátrányos részek okozta bizonytalansági faktort. Ideális esetben nyilván lassabb a rossz vonalon a féktáv, de ilyesfajta hőséget nehéz lenne ideális esetnek nevezni. Mondom, ez foglalkoztatott leginkább a verseny előtti héten, ezért teljesen egyértelmű volt, hogy ezt fogom a leginkább elrontani. Így is lett.

A parc ferméből az előzetes időtervnek megfelelően sikerült kiállnunk, ami a tavalyi versenyhez képest hatalmas előrelépés volt, akkor több mint egy órát vártunk, hogy kijöhessünk, mert annyit állt a verseny. Megérkeztünk az első gyors előtti időellenőrzőhöz, na ott már rengeteg versenyautó volt várakozó állásponton, a bajnai gyors idén is korán elkezdte szedni az áldozatait. Rohadt meleg volt, de nem bosszankodtunk, inkább itt álljunk a fák árnyékában, mint a máriahalmi rajtban, ahol a legmagasabb növény az utat szegélyező búzatáblák közül felkúszó parlagfű volt, a maga hetven-nyolcvan centijével. Lassan visszaért a  tűzoltóautó és újra elkezdhették a rajtoltatást, de aztán megint történt valami, megint megálltunk, majd megint pályára küldték a soron következőket. Egyébként jól telt az idő, ment a sztorizgatás, Levi és Gergő verseny előtti kalandjain jól szórakoztunk és már nekik is jobb kedvük volt. Ekkor még…

Levi és Gergő. Illetve itt inkább Gergő és Levi. Tudni kell róluk, hogy annak idején közösen vették a Swiftjüket és most közös a Honda is. Egyik versenyen egyikük vezet, a másik navigál. A következő versenyen aztán csere.  Minden felesben megy, mindegy kinek a hibája a törés, a javítás fifty-fifty-ben lesz kifizetve. Nem buta ötlet, náluk működik már évek óta, máshol nem tudom, hogy menne, az tuti, hogy bajnokok így sosem lesznek. Gergő most először vezethette a Hondát RTE futamon. A verseny előtti pénteken privát gumitesztet tartott, melynek során a jobb hátsó futómű olyan súlyosan megsérült, hogy szombaton egy másik kaszniból kellett kivágni egy darabot, amit szakemberek, szakszerűen beaplikálhattak a versenyautóba. Hétvégén bontókat kinyittatni elég komoly feladat, de megoldották és valamikor az este folyamán be tudták vinni a Hondát a parc fermébe is. Reggel, a szállásukról elindulva még át akartak jönni az egyik gyorsaságin, de kiderült, hogy az út autóverseny miatt le van zárva, így kerülniük kellett. Végül is csak négy percet késtek. A rossz főpróba után aztán egy jó előadásban bíztak, mindhiába. Ezen a belső felvételen megnézhetitek a teljes versenyüket, nem egész két perc.

Szóval az első gyorson azért csak elrajtoltunk és átgurultunk rajta. A lassítók abszolválására előzetesen kigondolt stratégiából semmit nem tudtam átültetni a gyakorlatba, túlságosan spórolósra vettük a tempót, ami látszott is az eredményünkön. Ahelyett, hogy a számszerű eredményekkel zsibbasztanálak titeket (egyébként tizenhármat kaptunk Andriséktól, Krisztiánék meg forogtak egyet) álljanak itt Lacika szavai melyekkel a gyorsaságin nyújtott teljesítményünket elemezte a beíróban: „Háttal ülünk, b…meg, ez k…a sz.r volt!” Kemény szavak, de nem vitatkozhattam. A másik pálya ezúttal a Máriahalom – Szomor volt, ez jobban tetszett a bajnainál. Volt legalább négyféle aszfalt, plusz Máriahalom elején egy kis beton is, de sehol nem volt nyoma kátránynak. Tempós, szűk, elvállalós, jó. Suzukis pályafutásunk során először felválthattunk ötödikig, ehhez kellett ugyan egy elég komoly lejtő a gyorsasági elején, de ott és akkor ez bizony sikerélmény volt a javából. Körülbelül százhatvanról kezdtem el fékezni a Máriahalom bejárati tábla vonalában elhelyezett lassítóra és azon tűnődtem, vajon egy kihegyezett EVO mennyivel érkezhet meg ide. A második és a harmadik körben mindkét pályán tudtunk javulni és már kicsit jobban éreztük magunkat, Lacika sem fikázott annyit. A két gti ellen most kevesek voltunk, Kettőjük közül Krisztián igazán elemében volt, hiszen úgy győzött végül, hogy az első gyorson a megforgása miatt bent hagyott vagy fél percet, nagy gratula nekik. Andris egy kicsit visszafogottabb teljesítménnyel rukkolt elő.

Legnagyobb taktikai fegyverünk az volt, hogy az etapokon rövidgatya-póló-strandpapucs kombóban autóztunk, csak a gyorsaságik előtt öltöztünk harci ruházatba, de így is pont elég melegünk volt. Nagy öröm volt látni a többiek szemében a riadalmat, amikor mi kiszálltunk strandöltözékben az autónkból és minden tisztelet azoknak, akik ezt a versenyt végigcsinálták plexi (értsd: nem lehúzható) ablakokkal az autójukban. Minden rajt előtt centiméterekről alkudoztunk a bírókkal, hogy mennyire maradhat lehúzva az ablak, mennyit tartanak szabályosnak. Javasolni fogom, hogy a régi Safari Rally-k mintájára lehessen rövidgatyában és pólóban versenyezni, ha már az egész országban hőségriadó van érvényben 

A versenyről összességében nem tudok rosszat mondani, nekünk kétszer kellett a bajnai gyors rajtjában várakozni, de a rendezők a végére szépen behozták a balesetek miatt kialakult csúszást és a foci EB döntőjének második félidejét már otthon nézhettem. A szervízpark helyszíne fényévekkel jobb volt a tavalyinál.

A Túra mezőnyének következő versenye a Szendrő Rallye lesz, de ez nekünk biztosan kimarad. Ennek egyfelől munkahelyi okai vannak, másfelől pedig a költségvetésünk nem áll éppen acélos lábakon és az augusztus végi miskolci futamon mindenképpen szeretnénk ott lenni, a kettő együtt meg nem megy.

Végül köszönünk minden biztatást és köszönjük, hogy nem valamelyik strandon csaptátok agyon az időt, hanem eljöttetek megnézni a Túra újabb futamát. Remélem, tetszett amit láttatok!