Nincs ORB-futam Rallye Dream fotópályázat nélkül. Lőj három képet, töltsd fel a facebookos oldalunkon található applikáción keresztül! A közönségszavazatok alapján a tíz legjobb között ajándékokat sorsolunk ki, emellett pedig a Rallye Évkönyv zsűrije szakmai I. díjat is kioszt.

A Veszprém Rali mindig jó. Ezért is vártam már, még ha csak alig 40-en neveztek is. 

Ez a Veszprém, már nem az az autógyilkos - lőteres verseny, mint a régebbi időkben (mikor még jóval több autó nevezett - ami szerintem nem kicsit paradoxon). Ezt Herczig Norbi is több helyen mondogatta. 
Ennek ellenére az idei versenyre alig jelentkeztek a versenyzők... 

Az indulók számát még a tucatnyi rali2-es és pár amatőr(?!) nevezés sem tudta igazán megdobni. Akárki akármit mond , sajnos egyre nehezebben veszi rá magát az ember az elindulásra (mármint nézőként is), főleg innen, több, mint 300kilométerről vonattal. De a Veszprém mindig jó, úgyhogy nincs kifogás - elég a nyafogásból is, menni kell és kész :)

A verseny péntek délután kezdődött, a királyszentistváni pályával, melyet rögtön kétszer is teljesített a mezőny. Eredetileg szerettem volna sólyi ugratót is nézni, de végül a régi prológos királyszentistváni alagutas rész környékén ragadtunk mindkét körre. Nem is baj talán, főleg, hogy a fotósok nagy része idén is az ugratónál kezdett. 

Olvasóink képei:

Apropó médiások: belőlük szerencsére itt sem volt hiány! Péntek délután a versenyre akkreditáltak száma kétszer annyi volt, mint az Országos Rali Bajnokság indulóié...

Kifejezetten szerencsésen választottuk meg a helyünket. Az első körben a 'felüljáróról' érkező jobbost néztem, ahol a mezőny fele szépen keresztben érkezett lefelé. A második körre az ugratót fotózó cimborák is megérkeztek, és Ők is ezt szemelték ki maguknak elsőre, de akkor már a többség tövön ment - hisz mindenki a nyomot próbálta keresni.

A következő gyors, a remek időtervnek és a kevéske rajtolás előtti csúszásnak - állítólag egy traktoros gazda az úton keresztbe állva 'tüntetett', ha erről van esetleg valami infótok azt ne tartsátok magatokban - köszönhetően szinte rögtön kezdődött is, így nagyobb helyváltoztatásnak nem láttam értelmét, csupán arrébb sétáltam pár kanyarral. Itt egy murváról - aszfaltra érkezést láthattam, ami igazából a legtöbbeknek murváról-murvára/fűre érkezés lett, hiszen elég szélesre vették a figurát. Alapból jó kis helynek tűnt ez is, Bíró Petiék két kerekezése pedig még többet dobott a napunkon :)

Sajnos már az első 2 szakasz megszedte áldozatait: 32 indulóból másnapra csak 28 egység maradt talpon, ebből ketten szuperraliztak (azaz nem tudták befejezni az első napot sem).

Szombaton 3*2 és 2*1 gyors várt a mezőnyre, mely addigra megduplázódott (14 Rali2-es és 13 amatőr párossal).
Ahhoz, hogy az ORB mezőnyét minél többször lássuk, sajna a többiekről le kellett mondanunk, így viszont cserébe 5 gyorson is járhattunk, plusz a napi 3 szervízparkot is meglátogathattuk.

Kislőd végével nyitottunk, ahol jó sokáig lehetett látni az előttünk elhaladó versenyautókat. Itt - az elmúlt versenyekhez képest - nagyon sok néző volt, de mint azt a hangos autótól megtudhattuk a pályának szinte csak ezen a részén voltak egyáltalán emberek az út szélén. Ezen a részen én még korábban nem jártam, most pedig nagyon elnyerte a tetszésemet. Csodát nem lehetett várni tőle, de szerintem jól elporolgattak a keresztben érkező versenygépek a nézők között :)

Ide a második körben újra visszatértünk, a harmadikban pedig a szakasz elejét látogattuk meg. Mondanom sem kell akkor volt a legizgalmasabb akció, mikor már nem ide tértünk vissza harmadjára.

A másik két gyorson Vigántpetenden voltunk. Először egy murváról - aszfaltra elágazóban, ami őszintén szólva annyira nem tetszett. Másodjára pedig a szakasz végi aszfaltos visszafordítókban. Ez alapvetően egy elég látványos rész, hiszen murva futóművel és gumival kell teljesíteni az egyébként is jónak ígérkező visszafordítókat. Idén sem volt rossz, de tavalyról mintha szebb emlékeim lennének.Azért így is voltak, akik szépen lefűzték a bal-jobb visszafordító kombinációt.

Alapból azt vallom, hogy - bár nagyon szeretem - inkább gyorsaságit nézek szívesebben, mint szervízparkot. Most viszont háromszor is bent voltam a Veszprém Aréna parkolójában kialakított területen. Izgalomból és eseményből sajnos itt sem volt hiány. Már csak két gyors volt hátra, mikor az utolsó nagy szervizben Turánéknak kiküszöbölhetetlen problémája akadt az airboxxal, amiből nem volt tartalék darabja az egyébként vérprofi csapatnak. Nem volt egy kellemes érzés végignézni ahogy egyre inkább biztossá válik a verseny feladásának kényszere... Pláne nem az abszolút harmadik helyen álló és még a győzelemre is esélyes párosnak. 
Közben Ollé Sasa is - erős váltóolajszag kíséretében - megérkezett. Suzukijára nagygenerál váltócsere várt, amit szervizesei két perc késéssel ugyan, de sikeresen abszolváltak. 

Az utolsó - 10 perces, mondhatni esztétikai szervizben - pont az előző ellenkezőjét, az ünneplést láthattam. A verseny végig másodperceken múlt a győzelem sorsa. Kislődön és Szőcön Herczig Norbi hozta a szekundumokat, míg a harmadik petendi pályán Kazár Miki nyerte vissza a másik kettőn elvesztett időt. Az utolsó körben azonban már nem volt petend, így Kazáréknak ki kellett találnia valamit, ugyanis a Skodás páros 3,2 másodperccel az élen állt. Az utolsó előtti Kislődön viszont a Mitsubishi ért célba a legjobb idővel, és alig több, mint 1 másodperccel újra átvette a vezetést! 

Az utolsó gyors az idei évtől a világbajnoksághoz hasonlóan "powerstage" azaz bónuszpontokért zajlik. Nem is kevésről beszélünk, hiszen a gyors nyertese 5 pontot kap (az abszolút győzelemért pedig ugye 20 jár.)
Kazárék rajtolnak elsőnek, s a szakasz elején szerzett defektükkel pedig nem csupán a plusz öt pontot vesztették el, hanem egészen az összetett harmadik helyig csúsztak vissza... Herczig Norbiék pedig bezsebelték az abszolút győzelmet és az utolsó szakasz győztesének járó plusz 5 pontot is. Így jogosan ünnepelhettek a szervizben és a céldobogón is. 

 Ha itt töltitek fel a fényképeiteket, akkor az a posztban is megjelenik.