Hajnal 10 órakor B. Capelluti telefonhívása ébresztett, melyben felajánlott számomra egy Herczig-tesztkört a Hungaroringen. Bár hirtelen nem tudtam rögtön igent mondani, természetesen nemet sem mondhattam. Sajna estefelé kiderült, hogy nem eszik olyan forrón a kását, alapvetően egy skodás élménynapra vagyunk hivatalosak.

Itt a Citigo bemutatása mellett a Vezetéstechnikai pályán próbálhattuk ki a márka legújabb nagymami-kocsiját, ahol egy gyakorló kör után, két mért kört teljesíthettünk. Az öt legügyesebbet pedig utána Herczig Norbi vitte az ő Skodrijával! Elsőre max. egy Fabia RS-re tippeltem volna, de nem aprózták el: az S2000-es Fabiáról szólt a meghívó.

Hogy őszinte legyek kissé begazoltam, mikor ez kiderült, Capelluti rögtön levágta, hogy belekezdtem a kifogások keresésébe... bár már 3 éve van jogsim, vezetési tapasztalatom azonban maximum a billentyűzettel tolt Colin 2 - ből áll (többnyire.) Féltem, hogy na, majd jól lezúzok valamit és hasonlók.

A Ringre a jól megszokott és annál kevésbé bevált vonatozással jutottam ki, megspékelve egy kis HÉV-ezéssel, buszozással, na meg gyaloglással. A MÁV-nak hála sikerült elkésnem. Szerencsémre csak a beszédekről maradtam le, de a leglényegesebbet pont hallhattam: a verseny menetét.

Akkor uccu neki! Eleinte valami Fabia RS-ről és Monte Carlóról beszéltek, hogy azzal is mehetünk erre meg arra és tesztelgethetjük azokat is, lent azonban csak a Citigók vártak ránk.

Ha ló nincs, jó a szamár is! Kívülről kissé furcsák ezek a kicsi kocsik, de azért egy jó R2-es raliautót el tudnék képzelni belőlük. Eleinte csak nézelődtünk, majd Kobakfoto ralis kollégával, majd a végén autóba pattantunk mi is. Először ő ment két kört és én navigáltam, majd cseréltünk. Aztán még egy kör erejéig megint. 

Eleinte meg voltam győződve arról, hogy tarolok majd a bóják között - mint Bud Spencer a Különben dühbe jövünkben - de belülről egész jó körnek tűnt. 56 másodperc jött az infó, lesz ez még jobb is, gondoltam. Másodjára még merészebben mentem, s 3 másodpercet le is faragtam első időmből, de a győzelemhez ez még kevés volt, mint a Veszprém Ralira beérkezett nevezések száma. 

60 lóerővel nem lehet megváltani a világot, a merészség pedig úgy látszik kevés volt. A program szerint eredményhirdetés, majd az autóztatás jött volna, de a tisztelt társaság nem tudott ellenállni az ingyen kajának (ami meg kell hagyni elég jóféle volt!) Így evés közben eredményt hirdettek, a második legjobb idővel egyébként 1984 Országos Rallye II. Bajnoka, az 1300-as Ladával versenyző Bögös Sándor rendelkezett. Tesztköre után sikerült vele is beszélnem egy pár mondatot, és sokunkkal ellentétben - akik a "régi szép időket" siratjuk - őt láthatóan felvillanyozta a jelen is.

Öröm az ürömben, hogy Norbi tényleg csak öt kört ment - s azért, hogy lássam még az ínycsiklandó desszert(ek)et is ott kellett hagynom - ráadás ezúttal nem volt. Azért nézni sem volt rossz, nem mindennap lát az ember szuper kétezres versenyottót. 

Alapvetően egy nagyon jó kis délutánt kaptam a Skodától, a program végén kapott repianyagról nem is beszélve (könyv, pendrive, póló, bögre, kisCitigo modell...)! Ami Herczig Norbiék ralis csapatáról eddig is tudtunk, azt most a Skodáról is elmondhatjuk: felkészültségből és marketingből ötös. 

Remélem nem ez volt az utolsó ilyen alkalom, hogy ilyen jó kis programon vehettem részt, nem kicsit irigylem a TC-s srácokat, akiket talán már annyira nem is hoz lázba egy-egy ilyen délután, mint első bálozó jómagamat. 

Ja és a végére a slusszpoén. Sokan tudtak 50 másodperc alatti időt menni... én is szerettem volna közéjük tartozni, hát még elveszteni S2000 szüzességemet, de nem ment. Persze ez annak is nagyban köszönhető, hogy nem vagyok egy Karotta; de mint a program végére megtudtuk nem minden autó volt egyforma. A miénk (amiben két jó 80kiló pluszos ralimániás ült - szemben azokkal akik inkább egyedül mentek) 60 lóerős volt, de akadtak 75 pacis példányok is. Bár a kirántópadra (jólmondom?) csak max. 40-el lehetett rámenni, a többi helyen azért szerintem nem kis különbség lehetett a két kocsi között. 

Mivel az eltérő teljesítményről egyikünk sem tudott, így igazából valahol a vak szerencsén is múlott, ki mibe ült be. Panaszra így sem lehet okom, sőt! Jó társaságban, jót autókázva, csipetnyi ralit is látva örömmel folytatom vonatozásom Nyíregyháza felé.