Szóval BAZ Sprint, a szívem csücske. Na nem ezért ezzel kezdek, csupán azért mert ez még frissebb élmény. Van, hogy először a képekkel kezdem a munkát, aztán megírom hozzá az olvasható részt, azonban most fordítva csinálom. Ugyanis a képek sokszor csalókák: ha valaki gyök kettővel elrúgja - az is szinte ugyanúgy keresztben áll az úton, mint az, aki tempóból csúszik meg! Nem vagyok profi fotós, de ha csak a jobb képeket teszem fel úgy is tűnhetne, hogy ez egy nagyon jó futam volt. Pedig nekem annyira nem tetszett.

Akik alapvetően máskor is jók, azokra többnyire most sem lehet panasz, így egész nap azon gondolkoztam miért is nem érzem magam olyan jól, mint általában ezeken a versenyeken. Keveset aludtam előtte ez is tény, de ettől függetlenül rettentően vártam a futamot, bár a Sáta-Sáta szakasz nem tartozik a kedvenceim közé. Versenyzőként biztos vagyok benne, hogy nagyon jó: 18 km és szinte minden pilóta találhat benne kedvére való részt. 

A pálya szélén most is jó arcokkal/barátokkal/cimborákkal találkozhattam, de valami még sem volt kerek. Már korán reggel a jól megszokott csúszással kezdődött minden... az első előfutó érkezésekor már majdnem kilenc óra volt. Értem én, hogy buszra is vártunk, de ez gondolom nem reggel derült ki. 

Mire a második szakasz elkezdődött, szinte már hallani lehetett a déli harangszót is! Szóval eléggé vontatott volt az első gyors, pedig a rengeteg nevező miatt 40 másodpercenként rajtoltattak. 

Az ember elsőre nagyon megörül, mikor azt hallja, hogy 130 páros nevezett. Aztán a versenyen valahogy már mégsem annyira jó. Túlságosan nagy ez a szám... Ceredet sajna ki kellett hagynom (s csodával határos módon nélkülem is megtartották, talán azért mert nem elsősorban BAZ sprint volt.) Szóval nem voltam ott, de elég sok cimborával beszélgettem róla és meg kell mondjam, nem túl sok jót meséltek. Vontatott, unalmas, fárasztó versenyként írták le. Szerintem az indulók nagy száma is szerepel az okok között.

Talán a szokásos 80 autóval gördülékenyebben ment volna. Arról nem is beszélve, hogy akkor esetleg 4 helyett 5 alkalommal is láthatnánk a mezőnyt. Maga a verseny nem lett volna rossz, de a 130 autóból nem mentek annyival többen látványosan, mint amennyivel többen indultak ezen a futamon. Nem tetszik nekem ez a közös futamosdi. Legyen SRT és legyen BAZ, együtt valahogy annyira nem az igazi. Szívesen elmennék SRT-re külön is, ha nem ütköznének egymással az időpontok.

A versenyt ezúttal is Sáta közelében néztem meg, a szakasz utolsó pár kanyarjában sétálgattam egész nap. A 18 kilométeres szakaszon elég sokan elvéreztek, bár az út kivételesen végig száraz volt. Közel 50 páros fejezte be idő előtt a versenyt, s ahogy egyre kevesebben maradtak - annál pörgősebb lett. Fél 6-ra végül lement mind a négy szakasz sikeresen, nagyobb baleset nélkül.

Lehet, kissé túlontúl negatív lett a beszámolóm, de szuperlatívuszokban sem szerettem volna írni arról, ami annyira nem is volt jó, bár tény, hogy annyira rossz sem. Azért mindenképp megérte hazajönni kedvenc sorozatom idei 5. futamára.