Időnként egy-egy Volvo feltűnik a hazai ralipályákon. Bükfürdőre, Veszprémbe, és a Mikulás Ralira jönnek az osztrák volvósok. Bevallom, ezeket a doboz-formájú öreg romokat nem igazán tartottam sokra, és különben sem alkotott a Volvo ezekkel semmi maradandót a ralisportban. A 240-es villantott ugyan a DTM-ben, de ralizni ezekkel a böszme, nehéz, ámbár támolygó izékkel? Na ugye. (A Gr. A-s 240 próbálkozásait a B-Csoport idején inkább tekintsük kalandnak, és ne hányjuk svéd barátaink szemére.)
A Volvo ralis sikereit még a doboz korszaka előtt, Gunnar Anderssonnal, és Tom Tranával élte, akik PV444-gyel és PV544-gyel versenyeztek. Az újabb modellekkel azonban már csak gyári támogatás nélkül versenyeztek a bátrak - hasonló sikerek nélkül.
Mintegy húsz évvel ezelőtt azonban Svédországban megszületett a Volvo Original Cup. Az alapötlet az volt, hogy egy erős és biztonságos szériaautóval az olcsó, szórakoztató, és bárki számára elérhető raliversenyzés lehetőségét teremtsék meg. Hogy ki is a bárki? Lehet egy fiatal kezdő, aki el akar kezdeni versenyezni, vagy éppen egy régi versenyző, aki szeretne olcsón jól szórakozni. Függetlenül attól, hogy csak helyi "libakergetőkön" akar versenyezni, vagy esetleg külföldön is szeretne versenyezni. Ebből azóta egy európai család lett, de hozzánk csak látogatóba járnak. A rokonság Skandinávián kívül Hollandiában, Németországban és Ausztriában lakik.
A VOC alapautói a hátsókerék meghajtású Volvo modellek: a 200-as sorozatból két és négyajtósak, a 700-as és a 900-as sorozatból pedig a négyajtósak játszanak, így sajnos a kombikkal nem lehet versenyezni. (Ez azt jelenti, hogy a legrégebbi autók 1975-es évjáratúak!) A 2.3 literes szívó motorok elvileg csont szériák, nem nagyon lehet faragni rajtuk. A blokkot és a hengerfejet lehet síkolni, lehet túlméretes dugókat használni, de a a csatornákat nem szabad megmunkálni. A régi autókban a B23 E-motor, az újabb modellekben pedig a B230 FB-motor használható.
Az autókat gyakorlatilag a régi N-es szabályok szerint kell megépíteni. A teljes kárpitozásnak, de még a hátsó ülésnek is a helyén kell lennie. (A csomagtartó viszont kipucolható, és az utastérben nem látható szigetelések is eltávolíthatók, ahogyan az alvázvédőt is le lehet szedni). A lényeg, hogy az összbenyomás szerint egy utcai autónak tűnjön.) Csak a széria - de nem csak típusazonos, hanem cikkszám szerint meghatározott - végáttételt és difit lehet használni, így nem csak a sperr beépítése tilos, hanem még csak szorosra sem lehet azt illeszteni. Németországban 2009 óta szabadon választhatóak a fékbetétek, de a Scandix betéteinek használata továbbra is ajánlott. A bódét nem lehet erősíteni, így nem csak a lapolások tiltottak, de még csak végig sem lehet varrni az illesztéseket. Hogy akkor mitől lesz egy Volvo Original Cup-os autó raliautó? Biztonsági bukóketrec (mászóka), verseny ülések és övek, valamint verseny rugók és gátlók vannak benne. 2010 óta lehet már elektromosra cserélni az alapból mechanikus hűtőventilátort. Egyébként pedig bármely alkatrész csak akkor és csak olyan cikkszámúra cserélhető, amilyenre azt a technikai szabályzat kifejezetten megengedi. Így lesz az utcaiból versenyautó.
Mára megszerettem ezeket a nagy téglákat. Azt mondják a VOC-osok, hogy könnyű vezetni és nagyon gyors. A fenti videó szerint roppant strapabíró is, mert a srácok tökön-paszulyon át sietnek egy 940-essel. Az biztos, hogy látványos, ahogy ezekkel a nagy dögökkel lapjával közlekednek. Nem kellene nekünk is egy ilyen olcsó kategóriát összehozni? A következő videó több szempontból is tanulságos. Nekem a kedvencem, amikor az egyik versenyző majdnem felborította a nézők grillsütőjét, mert kicsit sokat közlekedett az út mellett.
Figyelem: a skandináv ralipályákon nem csak VOC-os Volvókkal, hanem szénné faragott, nagyturbós, sperres dögökkel is lehet találkozni.