A tervezethez képest kicsit megkésve, de a szokásosnál alaposabban következzen a zsűri értékelése:
A Rallye Évkönyv készítői, Szabó-Jilek Ádám és Kacsándi Norbert mellett ezúttal a Nemzeti Sport autósportos újságírója, Tóth Anita,
valamint Lakatos Róbert a verseny rendezője értékelték a képeket.
SZJÁ: A szívem tele örömmel. Végre sok a szép kép!
Talán az eddigi pályázatokon még soha nem volt ennyi színvonalas kép. Eddig volt egy két szép kép, és mindig egyszerű volt kiválasztani a legjobb hármat. Most először nem tudtam egyértelműen, gyorsan dönteni. Ez szuper dolog.
Az idei Veszprém rali a kedvezőtlen előjelek ellenére is igen élvezetesnek és látványosnak bizonyult. Jó volt ott lenni, bár azért eszembe jutottak a rég szép idők, amikor még majd 10 WRC robogott a mezőnyben és a látvány sose volt kérdéses. Nem titkolom, szerettem a WRC-s időket és azokat a pilótákat is, akik akkor mentek. Ők igazi „személyiségek” voltak, olyanok, akikre lehetett felnézni, lehetett tisztelni őket. A mai autók már nem annyira látványosak, mint azok voltak. Állítólag kisebbek ezeknek a mostani autóknak a versenyeztetési költségei, de ezt azért kétlem, de ami tuti ezek az autók már nem tudnak olyan látványosan közlekedni, mint a WRC-k. A képek is bizonyítják, hogy jó pályákon igazán ügyes pilóták, tudnak látványosan autózni. Sajnos ebben a mai pénzínséges időben azért nekik is gondolni kell az autó fogyó alkatrészeire is, így egyre ritkábbak a látványos ugratások és a bravúros kanyarvételek.
A másik probléma a fotósokkal van. A pár hete Bálint Ricsivel beszélgettünk egy keveset az élet nagy dolgairól, sokat panaszkodott, hogy kinti futamokon egyre többször találkozott „pióca” fotósokkal. Olyanokkal, akik csak azt nézik, hogy te hova állsz, milyen objektívet használsz és megpróbálják lekopírozni a te ötleteidet. Mesélte, hogy a Görög futamon több mint 1000 km-t autózott a pályákon, csak azért, hogy megtalálja a legszebb helyeket és már a verseny első napján volt olyan fotós aki árnyékként követte hegyeken, dombokon át és a végén volt pofája mellé állni és ugyanazt a képet megcsinálni…Vajon mit gondolt a másik fotós? Vajon elégedett volt magával, mert olyan képet csinált, amit magától nem tudott volna? Vajon este mikor nézte a képeket és mutogatta a megrendelőnek akkor sajátjaként mutatta? Vajon holnap már önállóan képes lesz ilyen képeket készíteni? Nem. Másnap is a Ricsi után koslatott reggeltől estig, de az utolsó napra előkerült még plusz két fotós is! Agyrém…
Na, itthon sincs ez másképp. Akkor, amikor a veszprémi versenyen több újságíró akkreditációt adtak ki mint ahány versenyző elindult akkor már látszik hogy baj van. Egyre több fotós panaszkodik arra, hogy nem tud egyedül fotózni. Mindig vannak olyanok, akik szorosan mellé álnak és véletlenül pont olyan képet csinálnak, mint ő. Majd ha arrébb megy, akkor pár autó után ismét követi őt az új helyre az árnyéka. Ez elég dühítő tud lenni. Néha, egyszer-egyszer egy komolyabb ugratónál, pataknál belefér, de amúgy elég elkeserítő. Sajnálom azokat, akik mindig csak másokat tudnak utánozni, nincsenek önálló ötletük, elképzelésük. A fotózás egy kreatív önmegvalósító műfaj. Ezért tartom igazán fontosnak ezt a pályázatot is, mert ez is azt mutatja, mennyi féleképp lehet látni ugyanazt a versenyt
De térjünk vissza a pályázat értékelésére. Kidobáltam az összes olyan képet, amin bármilyen név van, mert ez nem hirdetőfal. Így is szép számmal maradtak bent jó képek.
BeaTrix Abiwu: A legszebb cipő
KN: Az első helyezett számomra nem volt egy pillanatig sem kétséges. Kreatív, megfelel a pályázati kiírásban szereplő címnek és ráadásul cipő fétisem is van.
Makai Gergő: Frici style
LR: Nehezen döntöttem a két kedvencem között. Mindkettő ott készült ahol a rali valódi otthona kellene, hogy legyen: az erdőben! Érződik rajta a nyári meleg, lombkoronán át. Beszűrődő déli napfény, az elsuhanó versenyautó által felvert por és az elsuhanó versenyautó után maradó utánozhatatlan és egyedi benzingőz. Nekem ez a kedvencem.
Kohári Kornél: A kislődi sötéterdő legszebbje című képe.
SZJÁ: Nekem ez a győztesem. Gratulálok neki. Én is szeretnék ilyen képet csinálni, majd kérlek, áruld el a titkot!
TA: A kép dinamizmusa ragadott meg, a lendület, amely a különleges látásmód miatt árad belőle. A fotó éppen olyan, mint maga a rali - folyamatosan mozgásban van, mindenki számára ismert, mégis titokzatos.
KN: Ilyesmi fotók már kerültek a kezünkbe az elmúlt pályázatok alatt. Legtöbbször azt írtuk hozzá, hogy mit kellene rajta javítani. Úgy tűnik a fotós kolléga elolvasta ezeket az észrevételeket és sikerült megvalósítani ezt a képet. A második helyezett fotókon nem csak a fényképezőgépet kellett használni, hanem kreativitást is elő kellett venni. Ez a kép az egyik holtversenyes második helyezettem.
LR: Ugyanazt tudom mondani, mint a Friciről készült képről. Hajszállal ugyan, de ez a második.
Háy Levente: A legszebb murvagumi
SZJÁ: Már a második helyemen holtverseny van. Nagyon jók a színek, szerencsés a kompozíció, szóval tetszik és jó.
Sándor Tamás: cím nélkül
SZJÁ: A holtversenyben másik második kép is nagyon hasonló. Sajnálom, hogy nem vette a fáradságot a fotós hogy címet adjon a képének. Talán ha egy kicsivel több élesség lenne a képen jobb lenne, de ez már csak kötözködés. Gratulálok mindkét képhez!
Sándor Tamás: cím nélkül
KN: Itt a "szokásos" ugrató került egy új keretbe. Egy más perspektívából készült kép rögtön kiemelkedik a tucat képek közül. Ez a másik másodikom.
Nyári Róbert: Kép1
TA: Nálam ez a kép a második. Természetközeli. A versenyzők éppen azt szeretik a raliban, hogy változatos. Hogy az erdőből kiszáguldanak a mezőkre, hogy gyönyörű tájakon autóznak, hogy improvizálniuk kell. Ez az improvizáció sugárzik ebből a képből, amely egy kicsit romantikus, és egy kicsit ralis.
Béres Gábor: A legszebb
SZJÁ: A harmadik, pedig a kedvencem. Na, amikor a pályázat címét kitaláltuk, én ilyen képeket szerettem volna látni. A nyári raliversenyek szerencsés velejárójuk a csinos lányok alig ruhában és a gyors kocsik. A képnek sajnos van baja bőven, de az van rajta amit szeretek. A lányból látnék többet a szalagból kevesebbet és talán a horizont is lehetne inkább vízszintes. Szóval ez csak majdnem jó, de majd legközelebb.
Szanyi Jani: Azok a régi szép idők
LR: Ez a kép akár 25 éve is készülhetett volna... Ugyanitt! Megérint a hangulata és visszaidézi elmúlt gyermekkorom, mikor ifjonti és feltétel nélküli. Őszinte hittel és rajongással álltam a pályák szélén remegő szívvel várva az elsuhanó versenyautókat.
Farkas Tamás: cím nélkül
TA: Vérbeli ralis kép. A versenyzők azért szeretik jobban a murvát az aszfaltnál, mert több a korrigálási lehetőség, én meg azért, mert látványosabb fotók születnek a murvás futamokon. Kiváló példa erre, ez a fotó. Nálam harmadik.
Tamas Sandor: A legszebb vízsugár
KN: Ezt a helyet hol találtad? Nagy kedvenceim a vizes képek. Amikor megláttam, tudtam, hogy az első háromban lesz nálam. Bronzból is kettőt adtam, ez az egyik.
Udvardi Laca: Végtelen Sebesség!
KN: Nagyon dinamikus lett a kép a hosszú zársebességtől. Élvezet ránézni.
A győztes tehát Kohári Kornél: A kislődi sötéterdő legszebbje című képe. Gratulálunk! Rallye Évkönvy ajándékot nyertek: Háy Levente, Somogyi Zoltán és Nyári Róbert. Kérünk Benneteket, hogy keressetek minket az ismert elérhetőségeken, hogy a könyveket átadhassuk Nektek.
SZJÁ: Néhány képet kiemelnék:
Gácsi Zoltán: Lancer levágós
SZJÁ: Szalag, szalag, szalag !!! Ha már a rendezők és a nézők miatt szükséges rossz a versenyeken, akkor is tessék venni a fáradságot, hogy kikomponáljuk belőle, nagyon zavaróak, sokat ront a kép élvezeti értékén
Udvardi Laca: Gépátvétel
SZJÁ: Nekem ez nagyon kevés. Itt mi is a lényeg? Miért is csináltad? Szép, de ez nem rali. Bocsi
Háy Levente: Arcok :)
SZJÁ: Itt semmi sem történik. Legalább grimaszolnának vagy valami
Az összes kép egyben:
