Én még olcsón megúsztam, mégis piszkosul fájt.
Kezdjük a legelején. Nagyon vártam a Barumot. Idén már 5. éve, hogy ez a verseny éves ralinaptáram legbiztosabb pontjaként piroslik a szürke hétköznapok között, augusztus legeslegvégén, jelen esetben a naptári őszbe - szeptemberbe is átnyúlva.
A Barum mindig jó, de ugye jobb ha tisztában van vele az ember, hogy a kivételek sosem elkerülhetőek. Na nekem az idei volt a kivétel. Szóval nagyon vártam. Eleinte "csak' a nézők közül katitngattam, majd két éve kaptam először 'press' kártyát (és maradtam ugyancsak a nézők között), tavaly pedig - nagy meglepetésemre egy kis ralis oldaltól, melyet egyik fotós barátommal szerkesztgettünk - fotósmellényt is kaptam.
Na, az volt ám a jó világ. Szabadon, mint a madár. Egyik kanyarból a másikba, az esti belvárosi gyorsról nem is beszélve. Ahol a legtöbben csak messzebbről nézhették a kocsikat, én akár karnyújtásnyira is állhattam tőlük, ahol izomból rúgták el a buszmegálló visszafordítóját.
Idén szinte biztos voltam benne, hogy megint mellényt kapok, hiszen tavaly 5 posztot szántunk a versenyre (illetve szántak blogger társaim) beharangozó, napi összefoglaló, élménybeszámoló keretein belül, mely írásokat elég komoly figyelemmel is követtétek. Eleinte minden jól is ment, mindent rendben találtak az akkreditációs adatlapommal, majd később értesítenek. Aztán a megadott határidőig nem kaptam semmit, érdeklődésemre pedig meg is érkezett a rossz hír: elutasítva. Fogalmam nem volt miért lehetett, rá is kérdeztem. Mert blog vagyunk. Nem pedig "real media". Ekkor pedig - hiába akkreditált rögtön a Totalcar - már késő volt bármit is tenni, a verseny előtt 1-2 nappal. Nem nyafogok, csak úgy érzem, ezzel a döntésükkel nagyon sok munkámat/munkánkat vették semmibe. Azt a munkát, mely számunkra rengeteg időfeszítéssel, költséggel, odaadással jár és amiért nem kapunk vagy kérünk cserébe semmit. Csupán annyit várnánk el, hogy ezzel a gesztussal (ami nekik jóformán nem kerül semmibe) viszonozzák a mi munkákat.
Sajnos később a sors is úgy hozta, hogy még esetleg mellénnyel sem csinálhattam volna elképzeléseimnek megfelelő képeket, ugyanis péntek este beadta a kulcsot a fényképezőgép-vázam is. Húzott is az a bizonyos ág, de rendesen. Ez a számomra igen elkeserítő (végképp nem várt) esemény megpecsételte az egész hétvégémet. De nem emiatt lett ez életem 5. legjobb Barum Ralija az idei verseny.
Na, akkor vissza magához a versenyhez, melyet minden évben a leginkább várt ralijaim között tartok számon. Idén egész komoly kis kontingenssel vágtunk neki a meglehetősen hosszú távnak. ÁSÁ barátom egyedül indult Nyíregyházáról, majd Pestet elhagyva már hatan közelítettünk a szlovák határ felé, mely előtt - spontán és váratlanul - átugrottunk a sógorékhoz is. Végül csak megtaláltuk a helyes utat és a shakedown pályájáig már meg sem álltunk. Szokásunkhoz híven ezúttal sem értünk oda a kezdésre, de határozottan javuló tendenciával rendelkezik kicsiny csapatunk, most csupán egy egészséges fél órát késtünk.
A pályát már jól ismerhettünk a korábbi Barumokról, sok meglepetést nem tartogatott - talán maguknak a versenyzőknek sem. Végig lógott az eső lába, néha rendesen ránk is ijesztettek odafentről (hogy na, most aztán jól elázunk), de legnagyobb bánatomra ez mégsem következett be. Már itt sok honfitársunkkal/barátommal sikerült összefutni. A magyarok közül csak Csucsuékat és Menyáékat láthattuk, de a nagyok közül jóformán mindenki ment egy pár kört a teszten.
Innen még a teszt vége előtt átugrottunk a szervizparkba is, majd a szállás megkeresése volt a következő programunk. Miután nagy nehezen leparkoltunk a kiszemelt kollégium környékén nem kevés adminisztráció és activity várt ránk, melyet változó felállásban játszottunk. Mi hárman, négyen, öten voltunk - míg a recepciós meg 'egyen' :) S, bár összességében 6 főre foglaltunk szállást, a rajzos feladatnál némi csalással ezt a kedves cseh néni (aki kb. csak a b. betűs csúnya szót tudta magyarul) négyesre módosította... Így én első este bevállaltam a kocsiban alvást, de másnap már a szobában maradtam én is (még ha csak a földön is, de legalább nem fáztam.)
Ja igen, elég kellemetlen időjárás volt, szinte végig. A verseny végére persze rögtön jobb idő lett. Jellemző.
Péntek este a szokásos belvárosi "prológ", amit csak Mi magyarok mondunk annak, hiszen igazából ez már javában a verseny része. Bár jó két órával az első betétverseny előtt odaértünk, a szakasz leglátványosabb és legjobban belátható része, a buszmegálló már teljesen tele volt! Rally Feelingék kb 3 sorral előttünk és 1 méterrel felettünk álltak, Ők legalább még egy órával korábban mehettek oda. Sok,sok értetlenkedés és odébb állás után végül meghúztuk magunkat a VIP kamionok mögött, a verseny idejére pedig a kamionok elé kerültünk, ami végül - nézői szempontból - a legkirályabb hely volt.
A verseny előtt 7 órától Bugatti felvonulás volt, majd oldtimerek mentek egymás és a stopper ellen. 8 órától pedig következett a nemzetközi meghívásos historic verseny a Star Rali, melyet nem idő, hanem látvány alapján értékeltek! így gondolom mondanom sem kell, hogy szem sem maradt szárazon (mert egyébként addigra már elég sok mindenünk elázott). A végén már teljesen sötétben jöttek a legkisebb rajtszámosok: 3-al az idősebbik Béres József, kettessel a fia - mindketten Audi Quattroval, 1- es rajtszámmal pedig Diana a Fiattal.
Sajnos az öreg Bérest csak egy körön át láthattuk, de a másik két klasszis csak úgy pörgött-forgott!
Sokszor 3-4 autó is egymást követte, vagy épp érte utol egymást a buszmegálló visszafordítóiban.
Nem is tudtam sokszor merre nézzek... és még csak ekkor következett a 100 autós mezőny!
Melynek nem tagadom egy jó része halálunalom volt... egy kis állást követően viszont beindult a gépezet és látványosabbnál - látványosabb kanyarvételeket láthattunk. A nézők is kitettek magukért, fel-fel villanó tűzijátékokkal, görögtüzekkel, fáklyákkal köszöntötték kedvenceiket. Összességében egy hatalmas élmény, bár nekem mégsem az, mert pont az általam is legjobban várt rész előtt kotlott meg a fényképezőgépem :(
Igaz mellény híján így sem volt könnyű jobb képeket lőni a matt sötétben vaku nélkül, de ezután meg aztán hiába is kattogtattam volna. Innentől már csak nézni tudtam a versenyt...
Szombaton, a korábbi évekkel ellentétben most nem ingáztuk halálra magunkat, hanem szépen nyugodtan kimentünk a napi első Slusovicére és egymást után meglestünk itt a körrészen két komplett mezőnyt + egy Star Ralit is. Délelőtt egy mezőn kezdtünk, itt volt visszafordító, ugrató, lecsúszós kanyar minden!
Az épített kis dobbantóra egyébként külön versenyt is hirdettek, a legnagyobbat repülő páros ugyanis egy szponzori felajánlásnak köszönhetően sült malacot kapott díjazásként. Ehhez idén 13 métert kellett a föld felett tölteni.
Innen kicsit sétálva egy bal derékszöghöz sétáltunk, amit kb. 150 egyenes után még egy balos követett és még a távolban is láttunk ezt-azt a pályából. Itt nem történt semmi extra, volt aki szebben - volt aki nyugdíjas/járókeretes tempóban abszolválta a már eléggé felhordásos kanyart.Itt vártuk meg a Star Ralit is, mely egyébként igen látványosnak ígérkezett, de sajnos idő előtt véget ért. Történt ugyanis egy sajnálatos baleset, melyről érdekes módon itthon alig hallani, kint azért eléggé felkapták az ügyet (addig legalábbis míg sajnos nem történt másnap egy még szerencsétlenebb).
Videó a balesetről és további látványos felvételek a Barumról ÁfraG jóvoltából.
Nottiék már harmadik körüket teljesítették a Lanciával, kifejezetten szemet gyönyörködtetően autóztak mikor 3. alkalommal is elénk értek. Igen ám, csak akkor még a balost követő 150 egyenes végén Diana javában forgatta Fiatját, Őt Szikszaiék és egy osztrák Audis páros is utolérte. Aztán érkeztek az addig remeklő Nottiék, akik a rövid egyenest követő balos derékszögben érthetetlen módon jobbra fordultak, Egyenest a kordonon át a nézőknek. Akik közül pont egy magyar lényt találtak el, aki a balesetben arrébb repült sörös sátor alatt tartózkodhatott. Elég sok magyar gyűlt össze hirtelen a környéken, Notti navigátora azt mondta, hogy az első körben elment az első fék, itt pedig befogott a hátsó, ez okozta a balesetet. A menetiránnyal szembe okozó, majdnem az ot követő autónak nekihajtó Diana ökörködéséről nem is beszélve.
Csodálom egyébként, hogy idehaza nem lett bulvárhír belőle, pedig milyen eladhatóan hangzott volna, hogy egy cseh raliversenyen magyar nézőt ütött el egy magyar páros... Szerencsére - legutóbbi tudomásom szerint - a lány egyébként könnyebb sérüléseket szerzett, a medencéjét fájlalta, mikor elszállították a kiérkező mentőautóval.
Ezután a szerencsétlen esemény után még egy gyorsot meg tudtunk nézni (azaz inkább csak a magyarokig).
Ez a nap utolsó előtti gyorsának vége volt, ami a hétvége legjobb helyének bizonyult. Mezei nézőként megkerestem a lehető legjobb helyet, ahonnan 3 klassz kanyart is beláthattam: az elsőben lefelé repültek az autók, a másodikban keresztben veszélyeztettek egy kaput/kerítést, míg a célkanyarban pedig felfelé/kifelé emelkedett el egy-két kocsi még két kerékre is. Nagyon tetszett ez a rész, nehéz lett volna eldönteni melyiket választottam volna fotózás szempontjából...
Innen még a napi utolsó szervizbe mentünk. Utána este a társaság egy része még vacsorázni indult, s olyan szerencsések voltak, hogy a cseh vb-menő Martin Prokoppal is összefutottak egy (azaz 5) közös kép erejéig.
A verseny utolsó napja, vasárnap kifejezetten balszerencsésen telt számunkra. Első körben ingázásra adtuk a fejünket. Reggeli gyors Tescozás után a napi első Halenkovicére mentünk (ahol 15 autót néztünk meg egy korábban jónak vélt helyen, ami most édeskevésnek bizonyult). Innen pedig át a napi harmadik Majákra, melyet az Eurosport élőben közvetített. Itt is előre tudtuk hová készülünk, előzetesen egy kis murvás bekötőhöz készültünk, ami tavaly (ellentétes irányban ugyan, de) nagyon látványos volt. Sajnos szomorúan fogadtuk azt a tényt, hogy idénre ezt a kis részt is leaszfaltozták. Így nagy csalódás volt ez a hely is, de változtatni már nem nagyon tudtunk.
Erről jut eszembe: a gyorsokon 40(!) perccel az első autó érkezése előtt már semmiféle mozgást nem nem néznek jó szemmel, sőt... Szóval a biztonságra nem lehetett panasz, a nézők a pályáktól a legtöbbször kifejezetten messze állhattak, sokszor a legbiztonságosabbnak tűnő helyekről is odébb küldték az embereket.
Ennek ellenére mégis megtörtént a baj, melynek következtében az utolsó körben már semmit nem láttunk.
Így ezzel a rossz hírrel zárult a mi Barum Ralink.
Hazafelé úton többen is kerestek, hogy hallották mi történt kint és hogy jól vagyunk-e. Jelentem igen, köszönöm az aggódást :) Azóta előző posztunk kommentjeiben a baleset magyar sérültjének barátai is jelentkeztek, ha esetleg ezt az írást is elolvassa valamelyikük - kérem adja át jókívánságaimat az érintettnek! Reméljük minél hamarabb felépül és újra haza és a ralipályák szélére térhet majd!
Összességében ugyan voltam már jobb Barumon is, sőt, sokkal jobbakon is; de a hétvége azért elég jól telt - a kellemetlen időjárás és viszonylag (az előző években általam megszokotthoz képest) kevés látványhoz képest is.
Ezek után is bátran ajánlom mindeninek a Barumot, és buzdítom a magyar versenyzőket az indulásra!
Nagyon jó volt korábban Janikának szurkolni, aki a pontszerző helyekért harcolt, olyan jó lenne, ha újra lenne valaki, aki képes lenne megismételni azt a teljesítményt.
ÁSÁnak köszönet a fuvarért, a többieknek pedig a jó társaságért!
A versenyt a skodás Juho Hanninen nyerte Kresta előtt. A nagymenők, Mikkelsen, Kopecky, Pech, mind betliztek, vagy kiesetek, vagy nagy hátránnyal fejezték be a versenyt. A legjobb magyar Rongits Attila lett (25.) és egyik egységünk sem ért oda a kategória dobogójára. Magyar érdekeltség volt továbbá, hogy Borsos Petiék - solberges színekben - istápolták Flodin Fiestáját a versenyen.
A verseny végeredménye
