Minden sorozatnak megvannak a maga közönség kedvencei. Ezúttal egy kifejezetten különleges esetről szeretnék nektek beszámolni. Rengeteget hallottam már a 'régi békebeli raliidőkről', mikor még komálósokkal volt tele a sport és mindenki örömmel segítette ki a másikat, önzetlenül, a sport szeretetéből fakadóan. 

Sajnos inkább csak hallottam, mint tapasztaltam, ugyanis a mai időkben ez már szinte csak történelem. A fórumok is tele vannak rágalmazásokkal, elégedetlenkedéssel, panaszokkal. Nem csoda, hogy sokaknak kezd odaveszni a raliba vetett hite.
Nem régiben azonban a baranyai szurkolók és sporttársak megmutatták, hogy igenis él a rali Magyarországon!

A történet fő szereplője egy pécsi Ladás, aki csak a nézőkért - az Ő és barátai segítségéből - autózik. Ez a poszt Korom Zsoltról, az Őt körülvevő összefogásról és úgy összességében a rali szeretetéről szól.

" 4 évesen voltam először ralin, még pedig Mecsek ralin. Bátyámék vittek ki Ratting Viktor(neon) nyakában ültem,erre azért emléxem pontosan mert onnan nem szállhattam le, lényegében ott fertőződtem meg a sporttal. Korán kezdtem én is mint minden igazi rali szerető sporttárs, 14 évesen volt meg az első autóm, (Trabant) azzal gyakorolgattunk játszottunk. Az első km-en kiütöttem a hátsó futóművet mert kilincsel vettem be a 4. kanyart és útban volt egy tuskó..természetesen az út mellett bőven de hát ugye lógott. megcsináltam egyedül mert ugye akkor a szüleim nagyon féltettek és azt mondták hogy nem segítenek nekem ebben a dologban egy percet sem, majd ki növöm, mindíg csak ezt hajtogatták. Jöttek a jobbnál jobb élmények és fertőződtem meg minél jobban, eltökélt voltam hogy egyszer én is "versenyző leszek". 

Innentől pedig nem volt megállás:
"2006 ban volt az első (számomra komoly szlalom verseny), amin már Wartburggal vettem részt. Elnyertem a legelső kupám, közönség díj néven. 16 voltam, de már ott éreztem hogy ez a nekem való - nem a balláb fék, és elkezdődött... Nem sok versenyen tudtam indulni, de ahol részt vettem egy egy barátommal, a "nem normális" jelzőt vetették ránk. Ami verseny a megyében volt lehetőségeimhez képes mindegyiken ott voltam nézőként, hidegben ,melegben ,esőben, fagyban, egyszóval mindig. Már ott láttam hogy a nézők imádják azt aki látványosan és vakmerően megy, és ha nagyon ügyes, szó szerint őrjöngve fogadják. Amilyen gyorsan megnőttem olyan gyorsan kikopott a rali világából ez a látványos autózás, és kezdett átmenni unalmassá a sok sín autózás. Megfogadtam, ha én megyek és önerőből, akkor megpróbálok mindent megtenni azért, hogy a nézők is jól érezzék magukat velem együtt. Ez rengeteg gyakorlással, és még több összetört autóval járt.. PL: Trabantal a borulásaim számát 20 ig számoltam..Aztán jött a Zsiguli-hátsókerék hajtás és tudtam, ez az ami nekem való,ezzel kell versenyezzek. "

 De honnan ez a nagy lelkesedés a közönség kiszolgálása iránt?

"Én többnyire néző vagyok és tudom milyen mikor a pálya szélén elálmosodik az ember annyira unalmas. Sajnos napjainkban ez egyre jobban így van, amíg önerőből, nehezen összeszedjük a kellő mennyiségű pénzt-autót, addig biztosan küzdünk ez ellen, sőt ha akadna olyan szponzor aki ezt finanszírozná ,amíg csak lehetne ezt csinálnám! Hogy viszonyulok a nézőkhöz? Nincs az a kupa vagy az a helyezés, ami többet jelentene több 100 őrjöngő ,csápoló ,kapálódzó nézőtől, aki ha kell betol a célba kilométereken keresztül, csak tudjunk tovább menni. Ahonnan a daru is nehezen szed ki az erdő mélyéről, ők ha kell lefutnak oda és addig nem mennek el, amíg vissza nem tesznek a pályára. Ezért fontosak ők nekem,és ezért szeretek nekik autózni, mert megérdemlik!"

A nézők pedig hálásak és megpróbálják viszonozni ezt a hozzáállást. Borsodiként nehezen tudom követni a pécsi sprint eseményeit (főleg, hogy eddig szinte minden versenyük ütközött a "mi" sprintünkkel, de ez más téma...), de az árpádtetői versenyt megelőző összefogás híre hamar megütötte az én fülemet is. 

Halljuk ezt az illetékestől, hogyan is tudott elindulni azon a bizonyos versenyen!

"Árpádtető.. Sok amatőr versenyen indultam és számolgattam: ha kihagynék egy - két évet majdnem összejönne egy A-s Lada ára. Mély levegőt vettem és belevágtam. Gyűjtögettem ezt - azt, mindig csak kicsiket pl:szilentek, pogácsák, tőszárak, kipufogó rendszer stb. Szépen lassan eljutottam odáig, hogy egy bodé kellett és össze kellet tennem. Így is lett: vettem egy bódét és mindent beletettem amit egy - másfél év alatt összeszedtem. Már csak egy motor, váltó kellett és minden meg volt ahhoz, hogy versenyezni tudjak. Motorom pár hónap múlva lett, igaz az anyagilag teljesen kimerített, és ekkor jött az ötlet. Menjünk Árpádtetőn!
Sok volt a néző, és az érdeklődő, hogy miért nem megyünk, mi készül,és mikor lesz kész? Mondanom sem kell nem győztem magyarázkodni, hogy most ezért, azért ,amazért nem megyünk. Többen mondták barátok-ismerősök hogy kérjek segítséget, nekem biztosan segítenének. Nem mertem,nem hittem benne, féltem hogy mi lesz belőle(fordítva sül el meg hasonló dolgok). Egyik nap a baráti társaságból az egyik lány barátom vette a bátorságot, megfogalmazta, hogy miben is kéne a segítség, és nyilvánossá tette, én pedig már csak azt láttam hogy kint van a facebookon és kommentelik. És ekkor jött a meglepetés többen felajánlották, hogy segítenek: ki anyagilag, valaki gumit, volt aki kuplungot,speert ajánlott fel, volt aki 40%os kedvezményt olajra-alkatrészre. Egyszóval meglepett, sok kicsi - sokra ment, és így összeállt az autó!

Sőt, még a verseny előtt egy héttel egyik barátomtól kaptam egy tolókerekes váltót is, kölcsönbe ugyan, de így összeállt a kategóriának megfelelő A.1.6 light autó és el tudtunk indulni, Árpádtetőn. Nézők és a sporttársak is együttes erővel, mindenféle megbeszélés nélkül egy célért fogtak össze, hogy mi menni tudjunk! Megadták a kezdőlökést a többi csak rajtam múlik. Köszönöm nekik!
Ez is egy bizonyíték arra hogy a rali igen is él Magyarországon is."

Mondanom sem kell a versenyen - a sok segítségnek köszönhetően - sikerült elindulniuk a srácoknak, akik mindaddig keresztbe-kasul autóztak, míg bele nem tört a tőcsavar, ami miatt idő előtt ki kellett állniuk. 
Azóta a hétvégi, geresdlaki sprinten is tiszteletüket tették, ahol egy kis kaszni hibával ugyan, de sikeresen célba értek ( feljebb találtok erről a versenyről belső felvételt!)
S hogy hogyan tovább? Álmokból Zsoltinál sincs hiány. Talán már csak egy igazi szponzor kellene.

"Tervekből, vágyakból nincs hiány: Baranya kupa ,és a gyerekkori álom Mecsek Rali. Ez a kettő, amin mindenképp szeretnék az életben egyszer részt venni és teljesíteni, de szívesen mennék B.A.Z megyében is egyszer.  De ezek csak szponzorral, és nagyon komoly háttérrel lennének megvalósíthatók,  ami a mai gazdasági helyzetben jóformán lehetetlen. "

Bízzunk benne, hogy a lehetetlen mégsem létezik! :)
Köszönet a fotókért Pataki Gyulának, www.bagyu.hu, a videókért pedig a Lepold Sportvideónak!

Ha a látottak nektek is elnyerték tetszéseteket, csatlakozzatok facebook-on a Korom Zsolt Fan Clubba.