Lassan már egy hete... szóval már csak 51 hetet kell várnunk és újra nekivághatunk San Marinónak!
Elég nagy elvárásokkal indultam neki életem első Legendjének - ez talán az előzetes beharangozó írásomból is kiderült számotokra (ahogy az is, hogy kik és mivel indultak, ezt most ebben az anyagban már nem írnám le újra.)
Szóval az a bizonyos léc jó magasra került, s eleinte nagyon úgy tűnt, hogy a helyén is marad. De szerencsére a banzáj - ahogy a legtöbb csoda is - 3 napig tartott, a végén pedig elégedetten indulhattunk haza.
Na, úgy látom 2 sorban sikerült is röviden megírnom a verseny összefoglalóját!
Viccet félretéve, így láttam én a 2012-es Rally Legendet:
rengeteg egyeztetés és nem kevés bonyodalom után végül az eredeti terveknek megfelelően csütörtök késő délután nekivágtunk 1000 km-es utunknak San Marino felé. 4-en egy kocsiban (mely később kettőnknek szálláshelyként is szolgált). Minimális megállással és némi indulás előtti késéssel reggel hat órára érkeztünk meg. Bár (autó és egyben "túra)Vezetőnk már közel sem először járt errefelé, valahogy az út végére picit csak sikerült elkeverednünk - legalábbis az Ő terveihez képest - de igazából a dzsípiesz még tőlünk is jobban tudta mit akarunk, hiszen rögtön a shakedown pályáján találtuk magunkat.
Rögtön mentünk is egy oda-visszát, hogy meglessük mi a pálya. Korábban még sosem jártam olasz raliversenyen, maximim a colin kettőből voltak elképzeléseim és egyáltalán nem csalódtam: kanyar - kanyar hátán, ráadásul szinte egy méter vízszintes szakasz sincs - vagy emelkedik vagy lejt az út ( így még csak kilométereket sem kellett sétálnunk ahhoz, hogy emberesen elfáradjunk.)
A délelőtti teszt előtt egész kellemes időjárás volt volt még reggel, de ahogy 9 óra lett hatalmas köd/pára/felhő(?) - szóval valami rettenetesen zavaró képződmény zavarta a kilátást. Aztán kicsivel később megérkezett a "várva várt" eső. Néztük a neten, hogy az első nap eső lesz, a második nap szemerkélés - szebb jövőt meg csak vasárnapra ígértek. Igazuk lett...
A hivatalos tesztet nagyon szeretem, legyen az akármilyen verseny. Ez is elég jól indult, jött a mezőny egyetlen 037-ese Markku Alennel - igazi S1 Quattro - Markko Martin a 03-as Ford Focus WRC-vel és az öreg Sanyi bá' is ment vagy kettőt a világpremieres VW Polo WRC-vel!
Az eső aztán kissé elvette a kedvünket, majd a teszt is kissé darabossá vált: egyszer egy Audi ment a nézők közé, másszor a fotósok miatt kellett beküldeni a rendezőkocsit, aztán megint egy Audi végzett ki egy villanyoszlopot.
Ekkor már elmúlt dél, a teszt pedig hivatalosan "csak" 1ig tartott. A többiek lassacskán indulni akartak, de szerencsére sikerült rávennem Őket, hogy maradjunk még. Majd' kettőig tartott végül a shakedown, Egészen látványos lett a vége, a magyarok közül viszont sajna csak Cigiék jöttek - nekik viszont sikerült is megtörni egy kicsit.
Shake után ebéd a városban majd irány az akkreditálni. Sajna rettentően lusta ember vagyok, mostanság még ha raliról is van szó, így az akkreditációs kérelmemet csupán pár nappal a verseny előtt - hétfőn küldtem el az olaszoknak. Mivel se kedden, sem pedig szerdán nem jött válasz már le is mondtam a "fotósoknak" járó minimális privilégiumokról, de a másik két kollégát csak elkísértem akkreditálni. A szervizpark melletti, külön erre a célra kialakított pultnál álló hölgy kezében lévő mappában (ezt kicsit túlmagyaráztam, nem?) viszont feltűnt az általam beküldött dokumentum is, bizakodva mutattam rá, hogy ez most akkor accepted? Mire válaszul egy pipa érkezett a papírra és már kaptam is a passot (aminek kiemelt helye lesz a gyűjteményemben, hisz mégiscsak először - és remélhetőleg nem utoljára jártam itt - és egyébként is jubileumi 10. Legend).
A mellényt bent a sajtóirodában vehettük át, szimpla sárga "kukás" darab, a kötelező Rally Legend Media Photo-Video feliratok mellett vagány kék Sparco matricákkal! Emellett a boss alkoholos filccel felírta rá a nevünket is, szóval ilyen hazahozhatós a cuccos. Még egy méltó darabja ralis-"médiás" ereklyéimnek :)
A szervizpark, vagy ahogy kint nevezik Rally Village, szerintem überbrutáljó hely! Itt van minden a versenyközponttól a búcsús sátrakig (amiben itt természetesen nem faszárú nyalókát, hanem ralis relikiviákat árulnak). Emellett itt a rajtdobogó és a Safari Edition sátor is, melyben közel egy tucat igazán nagy kincs, a Safari Ralit megjárt versenyautó található. A kocsikon kívül itt promózták a világ legjobb ralikönyvét is, melybe volt szerencsém egy pár percig nekem is belelapozni. Kár, hogy annyiba kerül, mint egy egész évnyi ralisprintezés nevezési díjai összesen...
Mikor már azt hittem - majd - mindent láttam (beleértve az új Polo WRC-t és Röhrl Pikes Peak Audiját is), akkor esett csak le az állam igazán, mikor beléptem a stadionba, ahol az összes indulója versenyautó szépen sorban állt egymás mellett egy jó nagy körben. Hihetetlen látvány volt, csak mész és mész és mindenhol ízig-vérig versenyautók. Delták egymás mellett, Ford Focus WRC mindkét oldalán Escortokkal naphosszat sorolhatnám. Sajna csak egy körre futotta az időnkből, pedig 10-et is megtettem volna itt!
Itt találkoztam egyébként Mohácsi Lacikáékkal is, Ő mesélte a shakedownos Audis balesetet. Sajna a baj bárhol megtörténhet, ráadásul itt az elütött néző mellett állt a narancs safety mellényes tag is.
Innen utunk a szakaszok felé vezetett, meglestünk egy pár helyet - főleg az ugratóra és egy-két murvás részre voltunk kíváncsiak.
Este egy rövid, a délelőtti teszttel megegyező 3 km-es gyors várt a mezőnyre. Azt tudtuk, hogy megint hatalmas sárdagasztás vár ránk, de azért bíztunk benne, hogy ezúttal legalább megússzuk szárazon. Negyed órát késett a rajt, pont annyit, hogy bevárja az esőt... ez már sokkal "klasszabb" volt egyébként: hideg(ebb) is - eső is - na meg persze sötét! A kis késést követően a Legend részt (cirka 30 autót) olyan 10 perc alatt lezavarták, volt is utolérés dögivel, még a rövid pálya ellenére is.
Már a bemelegítésen látszott, hogy rengeteg a külföldi, a legtöbb valószínűleg csehekből volt, hisz lépten-nyomon egy-egy cseh zászlóba botlottunk. Este elég jó hangulatot csináltak, hol görögtűzzel, hol pedig tűzijátékkal emeleték a szó szoros értelmében is a verseny fényét :)
Nem volt rossz ez az "éjszakai" szakasz, de azért nappal csak többet lát az ember na.
A szakaszt követően megindultunk a szállásra... Némi keresgélés után megtaláltuk a "tökéletes helyet": egy másnapi gyors útvonala mellett. Felvertük a sátrat, átpakoltunk bele a kocsiból és testvériesen elosztottuk a helyeket, ketten a kocsiban - ketten a sátorban aludtak. Elég jó kis helyet választottunk, mondanom sem kell elég sokan jártak arra :) De azért másnap este is ide tértünk vissza, hisz így nem kellett megint keresgélni.
A fárasztó és hosszú utazás és az első napi dupla elázás, sárdagonyázás után kissé tovább aludtunk az eltervezettnél, így a városnézős rész is rövidebb lett. Azért maradt egy kis időnk felmenni a várba, ami a ködös - felhős idő ellenére is nagyon tetszett. Ha máskor is kijutok erre a versenyre, egy napot tuti szeretnék magára San Marinóra fordítani, mert szerintem mindenképp megéri!
Délután célirányosan a már kinézett "ugratóhoz" mentünk. Tavaly állítólag ez a rész is még murvás volt, az idei évre viszont már leaszfaltozták (és ez nem csak erre a részre érvényes, hanem több másikra is - szóval ha valaki még akar Legenden murvát látni az siessen!). Mondanom sem kell, megint elkezdett szitálni az eső...
Az ugrató viszont bitang jó volt! Nem kicsit látványosra sikeredett egyeseknek és alapvetően azok voltak kevesebben, akik nem ugrottak el.
Itt maradtunk egészen a mezőny feléig, de miután a 31-es rajtszámú Mini egészen egy villanyoszlopig repült kivették etapba a gyorsot, mi pedig átmentünk egy másikra, ahol még elcsíptük a kör második felét. Pont a "szálláshelyünkhöz" érkeztünk, ahol lefelé érkezve a szűk útról fordultak egy bal derékszögben a szélesre. Itt valamivel jobban esett az eső és ránk is sötétedett. Voltak elég szép kanyarvételek, de olyanok is akadtak akiknek alaposan meggyűlt a bajuk a feladat abszolválásával. Például annak a Porschénak is, ami kanyarodás nélkül a szemközti árokba zúgott le. Mélyen is volt, esett is, sötét is volt, szóval az ott is maradt. Szerintem itthon azért lazán kihúztuk volna!
Itt sem néztük teljesen végig, hiába a végén jöttek a magyarok, de mennünk kellett, ha még egyszer szerettük volna meglesni az ugratót. Márpedig szerettük volna, mert tényleg nagyon jó volt! Na meg ugye a mezőny fele még nem küldhette át élesben, így gondoltuk látványból nem lesz hiány - nem úgy, mint fényből, ugyanis már az előző elágban is mattsötét volt :(
Visszatérve az ugratóhoz megint... igen, esni kezdett. Aztán a szakasz közben a változatosság kedvéért volt, hogy néha rendesen szakadt is. Az ugrató viszont hozta az elvártat. Napközben Klausner ugratott - sőt repült óriásit, melyet szikrázó landolás követett - este Ő már elspórolta, de a többség nem!
A 230-as rajtszámú Delta HF például irgalmatlanul nagyot repült, de voltak még látványos "elpattogások", szikrázós földet érések és bevállalós ugratások is. Itt már feladtam a fotózást (na jó, egy darabig próbálkoztam vaku nélkül is), a végére pedig előkerült a magyar zászló és szurkoltunk Hazánk fiainak is.
Összességében el kell mondjam, hogy már ezért az egy ugratóért megérte ennyit utazni! Tényleg nagyon látványos volt, s akármennyire is szeretnénk ezt egyik fotó - videó sem tudja úgy átadni, mint amilyennek ott élőben pár méterre a kocsiktól lehet meg/átélni!
Vasárnapra jó időt mondtak, és már ránk is fért a rengeteg ázás-fázás (jó, annyira nem is volt hideg) után. Szerencsékre nem csak a két napos esős idő, de a harmadra javulás is bejött a kinti Aigner Szilárdoknak. Erre a napra a San Marino nevezetű gyorssal szemeztünk - lévén csak a kettő volt, a másik pedig a "gyártelep". Itt lettek volna remek részek, pl. egymásba fűződő dupla visszafordító, de figyelembe kellett vennünk a könnyű megközelíthetőséget is, így a szakasz végére mentünk.
Én egészen a célig sétáltam, ahol a kétszer kétsávos útról beterelték egy kis murvás szalmabála kikerülős részre a mezőnyt, majd onnan két visszafordítóval a szembe sávba. Kifejezetten jó kis helynek tűnt, bár kicsit többet vártam, azért nem is volt olyan rossz választás.
Második körre lentebb sétáltam. A többiek szűk szintemelkedős visszafordítót néztek, ez nekem elsőre nem volt valami szimpatikus, így még tovább sétáltam. Találtam is hangulatos erdős részeket, na meg jó tempós egyeneseket - ahol ha mást nem is, de hallgatni mindenképp jó volt ezeket a kocsikat. Az egyik S4 meg is állt mellettem (hagyott egy kis helyet magának, ugyanis utolérte az előtte haladót).
Miután itt kifotózgattam magam, visszasétáltam a már említett visszafordítóhoz, hogy ne kelljen rám várni majd a hazaindulásnál. De nem is bántam meg, hogy időben elindultam, ugyanis egy Punto S1600 olyan szűken próbálta meg bevenni a kanyart, hogy a lendület átfordította az autót. Volt is nagy ijedtség, talán ha nem pont Lacikáék állnak ott, a mai napig vissza se borította volna senki a kocsit :)
Voltak akik még szépen megrajzolták itt az "ideális" ívet, a magyaroknak pedig a kanyarvétel után újra integethettem a zászlómmal, akik legalább egy villantással vagy kis visszaintegetéssel viszonozták a szurkolást. Sajna Maticsnak pont itt - a nagy integetés közepette - adta meg magát a technika, de szerencsére innen már nem volt sok a célig.
Összességében - a rossz idő ellenére is - egy kifejezetten jó hétvége volt, rengeteg Legendás raliautóval, melyeket a legtöbbször sajna manapság már csak képeken és videókon láthatunk.
