Őrületesnek indult, de káoszba fulladt a Monte Carlo Rallye utolsó napja, az utolsó két gyorsaságit törölték. Már délután soha nem látott körülmények fogadták a még versenyben lévő ötvenhat párost a Col de Turini-n, és rögtön be is indult a csillaghullás. Ja, persze, hogy Loeb nyert.

Az utolsó napra maradtak a Monte Carlo Rallye-k savát és borsát jelentő gyorsasági szakaszok, a Col de Turini-ra a tervek szerint háromszor kellett felkapaszkodnia a mezőnynek. Hogy ebből végül mi lett, az egy kattintás után kiderül.

Szombaton öt gyorsasági szakasz szerepelt a rendezők terveiben, közel száztíz kilométer lett volna az össztáv. Mivel a verseny csak a délutáni órákban kezdődött , volt ideje kipihenni a pilótáknak az elmúlt három nap fáradalmait. Az első autók délután egy óra környékén kezdtek el szivárogni, hogy átessenek egy háromnegyed órás szervizen és nekivágjanak a fent említett mai penzumnak. A tengerparton vigasztalhatatlanul szakadt az eső, a hegyekben szintúgy, jelentősen átformálva az elmúlt napokban esett hó állagát.

GY14 Le Moulinet – La Bollene Vesubie (23,54 km): Ez az a pálya, amit Col de Turiniként ismer a világ. A rajt után visszafordítókkal tűzdelve emelkedik az út egészen az 1606 méter magas hágóig, majd onnan egy technikás lejtmenet következik a célig. A gyorsasági első kétharmada havas-jeges útminőséggel várta az érkező áldozatokat, az utolsó harmadán pedig latyakra kellet számítani. Legalább is előzetesen így tájékoztatták a csapatokat, de a Monte épp az időjárás kiszámíthatatlansága okán lett legendává. Ezúttal a hóesés átváltott esőbe és havas-latyakos folyóvá változtatták az utat. Egészen idáig viszonylagos nihilben csordogált a verseny, hiszen mindössze Thierry Neuville adta fel a versenyt, a többi top pilóta még versenyben volt. Latvala nyitotta a sort, felfelé menet elmérte az egyik féktávot és körbetörte a Polo WRC-t.

Így történt

Ez lett az eredmény

Novikov szintén rontott, ő a bal hátsó futóművet ütötte ki az autója alól, rövidre zárva a harmadik helyért zajló csatát, amit pedig nagyon vártam. A lefelében Hänninen kottázta el, neki is eddig tartott a versenye. A gyorsasági szakaszt Bouffier nyerte – élete első szakaszgyőzelme a vb-n -, ráadásul úgy, hogy fél percet adott a második Ostbergnek és ötven másodpercet a harmadik Ogier-nek. Ha lehetne, én fogadnék arra, hogy az idei év legnagyobb különbségű győzelme volt ez. Rég volt ekkora összhang a gyorsasági utáni nyilatkozatok tekintetében, Loeb szó szerint szarnak titulálta, de a többiek sem fukarkodtak a jelzőkkel. Annyira nem volt tapadás, hogy szinte csak a harmadikig tudtak felváltani, a bokáig érő latyakban inkább csak utasok voltak. Bouffier panaszkodott, hogy rossz volt az itinere, arra törekedett, hogy az úton tartsa valahogy az autóját és így jött össze neki a fél perc előny, amivel másfél percre megközelítette a hatodik helyen álló Ostberg-et.

GY15 Lantosque – Luceram (18,95 km): Az útminőség gyakorlatilag ugyanolyan volt, mint az előző gyorson, az eső ömlött, a hőmérő nulla fokot mutatott. Megint egyhangú nyilatkozatokat kaptunk, a versenyzők egyetértettek abban, hogy egy hangyányit jobbak voltak a körülmények, mint az Turini-n, de még mindig inkább szenvedést jelent ilyen körülmények között autózni. Sordo is feliratkozott a gyorsasági győztesek listájára, kicsit meglepett, hogy Novikov búcsúja után továbbra sem vett vissza a spanyol, de ebben nyilván az időjárás is szerepet játszott. Hirvonen érkezett Sordo mögé, majd Ogier és Loeb következtek. Az előző gyors alighanem mindenkit megviselt a mezőnyben, mert különösebb eseményről nem számoltak be és az elejéből mindenki befejezte a szakaszt. Következett a Turini másodszor.

GY16 Le Moulinet – La Bollene Vesubie (23,54 km): Rengeteget változott a helyzet, hiszen időközben besötétedett és a latyakos úton legalább látni lehetett két keréknyomot. Loeb nyerte a gyorsaságit, a szakasz végén érdektelennek nevezte azt, elmondta, hogy a keréknyomban autózva nem volt gond, de ha valaki nem tudta ott tartani az autóját, akkor lecsúszhatott az útról. El tudom képzelni, hogy milyen kihívást jelentett számára egy ilyen sínautózás… Négy másodpercet adott Ogier-nek, és több mint fél percet Sordo-nak. Bouffier a negyedik helyen jött, Ostberg viszont hat percet veszítve csak a harmincötödik időt autózta, mert az egyik kanyarban nagyon szélesen fordult és megütötte a felnijét, ami eltörött és a futómű is megsérült. Így Bouffier feljött az abszolút ötödik helyre, megelőzve a norvégot. A szakaszt egyébként egy nézői baleset miatt félbeszakították, mert hárman beestek egy vízmosásba és a sötétben nem találták meg őket egykönnyen. A három kaszkadőr közül az egyiknek eltörött a keze, a másik kettő nem sérült meg komolyabban, de ez nem a helyszínen lévő nézőkön múlt. Általában a nézők nem túl empatikusak azokkal a társaikkal, akik elrontják a szórakozásukat a hülyeségükkel.

Innen a tengerpart felé indult a karaván, hogy a szervizesek dolgozhassanak egy kicsit az autókon az utolsó kör előtt. Az éjszakai gyorsaságik a világ minden táján mágnesként vonzzák a nézőket, itt sincs ez másként. A környék infrastruktúrája miatt a gyorsaságik megközelíthetősége erősen korlátozott – elenyésző számú, keskeny bekötőút áll rendelkezésre – és a nézők seregei még mindig a hegyek felé tartottak. Az etap útvonalán kialakult dugók miatt a versenyigazgató úgy döntött, hogy az utolsó két gyorsasági szakaszra már nem engedi ki a versenyautókat a szervizparkból és a tizenhatodik gyorsasági szakasszal befejezettnek tekinti a 2013-as Montét, a Power Stage pontok kiosztása nélkül. Ez a hivatalos verzió és ahogy az ilyenkor lenni szokott vannak nem hivatalosak is, de ezekre kár vesztegetni a szót, mert nem tudhatjuk biztosan, hogy igazak-e. Végeredmény itt.

Nagyon kíváncsi lennék, hogy ha végigmegy a futam, akkor a citroenes főnökök megkérik-e Sordo-t, hogy engedje maga elé Hirvonent, vagy hagyják, hogy pontokat vegyen el az első számú pilótájuk elől. Ez is egy olyan kérdés, amire sosem kapunk választ, pusztán azért, mert máshogy alakultak a dolgok. Szerintem egyébként nem lett volna értelme egy ilyen utasításnak, mivel Sordo is egész szezont megy és ki tudja, hogy június környékén is első számú lesz-e Hirvonen. Persze ha Loeb-öt kellett volna elengedni, akkor semmilyen kétségem nem lenne.

Szóval hetedszer is megnyerte Loeb a Monte Carlo Rallye-t, ehhez nem nagyon van mit hozzáfűzni. Visszavonulása évében vezeti a világbajnokságot, a neve szerepel a következő verseny nevezési listáján, igaz, ott már nem ő lesz a legfőbb esélyes, de simán lehet, hogy Svédország után is vezetni fogja a vb-t. A Volkswagen bemutatkozása Latvala hibája ellenére is remekül sikerült. Ahogy arra számítani lehetett, a Polo R WRC már az elejétől kezdve versenyképes, Ogier gyorsaságikat tudott nyerni vele és másodikként zárt a hétszeres Monte győztes és kilencszeres világbajnok mögött. Az utolsó napon elszálltak a Fordok, a legjobb helyezést közülük Ostberg hatodik pozíciója jelenti. Ennél mindenképpen jobb szereplés várható tőlük a következő fordulóban.

A gyorsasági szakasz győzelmek tekintetében a következő a helyzet: Loeb (8), Ogier (2), Novikov (2), Ostberg (1), Hänninen (1), Sordo (1) és Bouffier (1). Ha csak azt vesszük figyelembe, hogy heten is képesek voltak gyorsasági szakaszt nyerni az idény első versenyén, akkor bizakodhatunk. Érdemes viszont helyén kezelni ezeket a számokat és észben tartani, hogy ez az utóbbi tíz év legőrültebb Montéja volt. Jöjjön a svéd verseny, jöjjön még több hó és lássunk szoros csatákat ott fent északon.