Dél-Amerikában dübörög a raliláz, hiába, hogy nincs az indulók között a versenyt egymás után zsinórban hatszor megnyerő Sebastien Loeb (és ezzel az egyes rajtszám se lett kiosztva) és ráadásul még a nevezők száma sem igazán megnyerő, alig 27 páros vágott neki a futamnak.

Ennek ellenére csütörtök este mégis több tízezer(!) ember gyűrűjében rajtolt el a verseny. Talán az egyik legnagyobb élmény lehet a mexikói rajtceremónia a rali világbajnokság futamai közül, össze sem hasonlítható a többi verseny hasonló rendezvényeivel. Rengeteg ember, sokszor szinte karnyújtásnyira az autóktól, és az a hangulat... lazán kenterbe ver egy focimeccsnyi szurkolót (és itt nem a magyar számokra/szurkolásra gondolok, hanem ugyancsak a fanatikus dél-amerikai meccsekre). 

Ez a remek közeg veszi körbe a csütörtök esti két rövid, de közel sem veszélytelen szakaszocskát is, az első pedig szinte már a rajtdobogónál elkezdődik. De a csupán egyetlen kilométer hosszúságú (vagy inkább rövidségű? ) szakaszon található alagút és körforgalom is, remek szórakozást nyújtva ezzel a fanatikus ralifanoknak. 

A rajt előtt természetesen sor kerül a hivatalos tesztre és kvalifikációra is, hiszen murvás futamról beszélünk és mindenki teljesítménye szerint választhatja ki, honnan szeretne elrajtolni az első (két) nap. 
A shakedown egy 6,27 km-es pályán zajlott. Az első kört Ogier nyerte, de a kvalifikáción már nem tudtak diadalmaskodni a VW-es srácok: Ogier csak ötödik, Latvala pedig a hetedik helyen zárt.
Hirvonen volt a leggyorsabb és a lehető legnagyobb rajtpozíciót választotta magának, a 13. helyről vághat neki a versenynek. Mögötte sorban a Fordosok: Novikov, Ostberg és Neuville keresgélhették a számukra legideálisabb rajtpozíciót. 

 Na de vissza a csütörtök esti szakaszokra, melyeket Block csak úgy jellemezett: "rövid, de veszélyes". Ő már csak tudja, hiszen tavaly már a második kanyarban odavágta a padkához Fiestáját. 

Ezek a gyorsok természetesen nem mérvadóak, így inkább csak a statisztikák miatt érhet sokat 1-1 szakaszgyőzelem. Az elsőn Neuville, a másodikon Ogier nyert, mondhatni természetesen itt még csak minimális különbségek voltak az első tíz versenyző idejei között.

Az igazi verseny péntek délelőtt vette kezdetét, és nem kellett sokat várni az első nagyobb bakizóra sem. Latvaláról eddig nem szó esett a posztban, és ezek után több már nem is fog, ugyanis rögtön a napi első (összetettben 3.) szakaszon a verseny feladására kényszerült. Na nem technikai hiba miatt...
500métert sem tett még meg a több, mint 20 kilométeres pályából, mikor sikerült eltalálnia egy követ és befejeznie versenyzését akkor, mikor jóformán az még csak éppen hogy elkezdődött volna.
Nem szeretnék jósolgatásokba bocsátkozni, de attól tartok ennek nem lesz jó vége, ha így folytatja tovább idei évét (is) a finn pilóta.

Az első körben 5 szakasz és közel 80 versenykilométert kellett teljesíteni a versenyzőknek szerviz nélkül, majd kis pihenő után délután további 6 gyors várt a mezőnyre. 11 szakaszból 3 nyúlfarknyi szuperspeciál, de akadt köztük 30 kilométeres pálya is.

Ez a nap jóformán két versenyző: Ogier és Ostberg csatáját hozta. Csupán ők ketten tudtak szakaszt nyerni. A francia hetet, a norvég pedig négyet. A leghosszabb, 30km-es pályán mindkét alkalommal Ogier volt a leggyorsabb, és kétszer 10 másodpercet osztott ki a mezőnynek. Nem csoda, hogy a nap végére így stabil, jó fél perces előnyt tudott összeautózni Ostberg előtt.

Ő kettejüket alig lemaradva követi az első számú Citroenes pilóta, Mikko Hirvonen. Hátránya Ostberghez képest csak 9 másodperc, a következő napok csatája valószínűleg ezek után inkább a második helyért dúlhat majd.

Az összetett negyedik Neuville már egy percen felüli lemaradással bír, Sordo ötödikként pedig már közel három percet kapott.

Holnap újfent hosszú nap, és 150 versenykilométer vár a mezőnyre - melyet szinte 4 gyors alatt (2*30 és 2*42km) letudhatnak. Kíváncsian várjuk a folytatást.