Idén is meghívott néhány újságírót a Hungaroringre az Opel a „legendás” hétvége előtt. Már az invitáló e-mailből kiderült, hogy OPC autókkal kellene köröznünk a Hungaroringen, majd ha ezzel végeztünk, még beülhetünk Joachim Winkelhock mellé egy Astra OPC versenyautóba, amit a Nürburgringi 24 órás versenyre építettek.
A 210 lóerős Corsa OPC-k és a 280 lóerős Astra OPC-k közül lehetett választani. Mindenki lecsapott egy általa kiszemelt autóra, helyet foglalt benne, és instruktori felvezetéssel elindult a menet. Természetesen olyan tempót diktált az elöl autózó instruktor, amelyet még édesanyám is tartani tudott volna, de egy kicsit lemaradozva legalább néhány kanyart ki lehetett próbálni teligázon. Negyed óra vagy húsz perc elteltével csere következett, aki eddig Astrát vezetett, ezután Corsába ült és jöhettek az újabb körök. Ha a két autó közül választani kellene, családosként inkább az Astrát választanám, de ha nem lenne gyerekem, a Corsával is boldog lennék.
Miután lekoptattuk az utcai gumikat a tesztautókról, átballagtunk egy másik boxhoz, hogy a legenda, az egykori Forma 1- és DTM-versenyző, BTCC bajnok és Le Mans győztes megmutassa, hogyan megy körbe egy igazi profi a Hungaroringen. Joachim Winkelhock egy alaposan átépített Astra OPC-vel autóztatott minket, azzal a géppel, amely az idei nürburgringi 24 órás versenyen indul majd gyári színekben.
A motorja és a váltója gyakorlatilag széria, a futóművet, a fékeket, a kipufogót és a légszűrőt viszont a verseny-igénybevételhez igazították, a szabályok adta keretekhez igazodva. Az autó teljesítménye így háromszáz lóerő, amit Herr Winkelhock ki is tudott autózni belőle, legalábbis én így éreztem. Mindig érdekelt, hogy egy profi pilóta hogyan veszi a Mansell-kanyart, hát most megtudtam, de ebből a videón aligha látszik bármi is. Hogy mennyire hegyezte a tempót, azt nem tudom, de a második körben elég komoly kalácsfonás következett, miután valahogy a műfűre keveredtünk a Mansell kijáratánál, de Smokin’ Jo összeszedte és száguldhattunk tovább. Nem sokkal később, a sikánban kétkerekeztünk is egyet, a magasított rázókőnek köszönhetően. Jó volt, na…
Képek: Mayer András
