A mikrofonnál Vargagixxxer
Flamand flaszteren flangálok még mindig, így kihagyhatatlan volt a legutóbbi flandriai verseny, a Sezoensrally Bocholt. Láttam néhány videót az előző évekből, így komoly várakozásokkal vágtam neki: annak ellenére, hogy ez egy aszfaltos verseny, megszámlálhatatlanul sok murvás szakasszal. Így murván nem épp optimális a tapadás, és természetesen a futómű sem.
A szervezés, és a verseny lebonyolítása példás volt. Az egy napos futam a Belgium északkeleti részén található Bocholt, illetve Bree (ejtsd: Bré) városai köré összpontosult. Minden lehetőséget megragadtak, versenybe fogtak minden elképzelhető gazdasági utat, és szinte minden lehetőségnél kanyarodtak. Így sikerült egy jó 15-20 km-es körön belül (!) megrendezni a versengést. Az gyorsasági szakaszok közti 5-10 km-es távok mellett az időterv is abszolút úgy volt kialakítva, hogy kisebb áldozatok árán ugyan, de minden körben 2 gyorsasági szakaszt lehetett megnézni. Nagyobb áldozatok árán se sokkal többet, így szerencsére nem volt a WRC-k után olyan hatalmas népvándorlás. Persze nem volt kivitelezhetetlen minden gyorsasági szakaszon csak az 5 WRC-t megnézni és slussz...
A versenyzőknek három alkalommal kellett négy-négy gyorsasági szakaszt teljesíteniük, a Criterium névre hallgató másodosztály csak az első két körben követte a nagyokat. Ha nem jött az ember messziről, egy nap is elég volt a megtekintéshez, hiszen a rajtceremóniát is szombat reggel tartották. Nem túl korán, csak negyed rajtolt Freddy Loix (ejtsd Loáksz), az egyes rajtszám büszke tulajdonosa, és egyben a verseny későbbi győztese.
Aki tíz perccel később már az első gyorsasági rajtjában várta, hogy Focus WRC-jének hangjával felébressze az ideiglenes erdőlakókat, a szurkolókat. Nekem a kanyart látva tiszta Bükfürdő rali érzésem volt, igaz a későbbiekben egyáltalán nem voltam erdőben. Hangulatos volt, láttunk is szép kanyarvételeket, a WRC-k hangja pedig egy erdőben kiöblösödve még nagyobbat üt. Sajnos nem volt oly sok, mint a vallon ralin, s nem is olyan széles választékban, Flandriánban főleg Fordokkal feszítenek.
Bő két órával később kezdődött a harmadik szakasz, melynek rajtjában én is tiszteletemet tettem. Sajnos itt már jónéhányan összegyűltek a későn kelők, így nem a legtökéletesebb helyet tudtam kiharcolni. Ez egy körgyorsasági volt, ahol a rajtjukon kívül még kétszer láttam a versenyzőket amint egy lassítót, illetve az utána következő erős jobbost próbálják mielőbb teljesíteni. Itt megvártam a másodosztályt is, mivel a második körben már a második gyorssal kezdtem, így nyerve háromnegyed órát.
S persze az is számított, hogy ez a pálya már igen nagy arányban tartalmazott murvát, így szinte a bőség zavarával küzdöttem, hogy melyik jónak tűnő kanyart keressem fel. Egy szűk balos, jobb derékszög kombinációra esett a választásom, s ekkor még nem is tudtam, hogy szinte a pályán állva tudom rögzíteni, egy hatalmas fa védelmében. Itt viszont nagyobb erőlködés nélkül meg tudtam várni a Criteriumot, de ehhez egy másik kanyart szemeltem ki. Igaz, az aszfaltos volt, és csak 15-20 autóra volt idő, de páran igen szépen jöttek.
A negyedik gyorsasági szakaszomon (ami a versenyzőknek a nyolcadik volt) egy, már a térképen is igen érdekesnek tűnő helyet látogattam meg. Itt egy sima kis kétsávos úton elhelyezett betonelem segítségével oda is, meg vissza is jönnek a versenyzők. De nem is ez a pláne! Ez az út átmegy egy 2x2 sáv+leállósávos főút alatt, amit a rali idejére 2x1 sávosra szűkítettek, így a hídról lehetett nézni! Egyedül itt volt valamiért szűkre szabva az időterv, így még az első osztályt sem mertem végigvárni, igyekezni kellett, mert a legtávolabbi gyorsasági szakasz majd legtúlsó pontjára igyekeztem, volt vagy 7 km-re...
Persze ide is picit későn értem, így a legjobb helyek már elkeltek. Ez egy murvás szűk jobbos volt, de szegény úgy ki volt már járva, hogy alig páran lépték túl egy göthös üregi nyúl tempóját. A pálya első részén történt egy baleset, ki is égett egy Porsche (a versenyzők tudtommal jól vannak), így jó 15 autó után búcsút is intettem a kanyarnak. Így volt majd másfél órám az utolsó gyorsasági szakaszig.
Jószerivel visszalátogattam a hídhoz, csak kicsit lejjebb a pályán. Itt 50 méterre egymástól volt két kanyar, mindkettőnél ugyanarra az aszfaltútra hajtottak fel murváról, csak először a híd felől érkezvén, majd nekem bal felé távozván. Majd az egész veteményest, meg rekettyést megkerülve jöttek rá ugyanarra az útra, majd távoztak nekem jobbra. Gondoltam a kettő közül valamelyik csak jó lesz, időben kint leszek, csak lesz jó helyem. Szerencsémre ez a hely a pályába van bezárva, így a közelben nem lehetett parkolni. Ráadásul este is volt már, így igen kevesen voltak. Emellett egész nap hűvös volt, csak késő délután sütött ki a nap, így azon kevesek is a melegre húzódtak. Na meg nekem is vannak amolyan perverz vágyaim, hogy mindig barominagy gyújtótávolságokkal dolgozzak, így bevetettem magam a veteményesbe, és beláttam mindkét kanyart! A nap koronája volt audiofil lényemnek is, mivel nagyon sokáig lehetett látni is a versenyzőket, hát még hallani. Nem volt csend. Egyáltalán nem!
A szervezők előtt le a kalappal, minden percre pontosan zajlott, az utolsó gyorsasági szakasz is pontban 19:42-kor rajtolt el, ahogy a kiírásban szerepelt! A verseny nagyon jól kitalált, és kivitelezett volt, izgalmas pályákon, rengeteg murvával! Ha a közelben dolgoztok, tanultok, éltek - ki ne hagyjátok!
