Sok mindent. Például azt, hogy Neuville „herripotteres” külseje mögött egy nagyon tökös gyerek lakozik, Ogier mindenképpen világbajnok lesz idén, Hirvonen meg… Hirvonen nem gyors, de megbízható és Latvala nem megbízható, amikor gyors. Jó, ez utóbbi kettőt tudjuk már egy ideje, elismerem.

A poszt-Loeb éra nagyon jó versenyeket produkál, Németországban az utolsó gyorsasági szakaszig hatalmas csata zajlott a győzelemért. Nem a dobogó valamelyik fokáért vagy a pontszerző helyekért, hanem az első helyért, amely minden magát komolynak gondoló versenyző számára az egyetlen célkitűzés lehet a világbajnokságon. Neuville végig harcban állt, hogy megszerezze élete első győzelmét a WRC-ben. Eleinte Ogier volt az ellenfele, majd Latvalával vívott, végül Sordo-nál kellett volna gyorsabbnak lennie. A nevezők közül egyedül Ogier büszkélkedhetett győzelemmel ezen a versenyen. 2011-ben Loeb-öt verte és ott véget is ért gyümölcsözőnek látszó kapcsolata a Citroennel, mert a csapat vezetése szerette volna, ha maga elé engedi honfitársát, Ogier-t viszont ezt nem szerette volna, megnyerte a versenyt és aláírt egy szerződést a Volkswagennél. Egy évig alázta az SWRC mezőnyét és dolgozott a Polo WRC fejlesztésén is, idén pedig könnyen szerzi meg a világbajnoki címet új csapatával.

Visszakanyarodva az idei versenyhez, Ogier hibája a második nap elején azt jelentette, hogy Neuville-nek Latvala lett a legnagyobb ellenfele. Latvala korántsem nevezhető nyeretlen kétévesnek, azonban a dicsőséglistájáról még hiányzik egy aszfalton szerzett győzelem, így a finn egész biztosan motivált volt. Ennek ellenére Neuville partiban volt vele, pedig a Polo és a Fiesta között azért van némi különbség, nem a Ford javára. A harmadik napon Latvala és Neuville is hibázott, előbbi nagyobbat, így visszacsúszott a negyedik helyre. Neuville átvette tőle a vezetést, de Sordo közel fél perces hátránya elillant. A negyedik, egyben utolsó napot Sordo kezdhette az élről, mögötte Neuville mindössze nyolc tizedmásodperccel volt lemaradva. Egyetlen pályán zajlott a verseny, amelyet kétszer kellett teljesíteni, másodszorra ráadásul a power stage pontokért küzdhettek. Sordóé lett az első menet, két másodperccel jobb volt Neuville-nél, ez annyira minimális különbség, hogy az utolsó gyors előtt teljesen nyitott volt a győzelem sorsa. Nagyjából ekkor lopta be magát Neuville a szívembe, mert nem érdekelte a második hely, mindent kockára tett, de ezúttal nem volt szerencséje. Lecsúszott az útról és végül örülhetett a második helynek, de emelt fővel veszíthetett, mert tényleg mindent megtett a siker érdekében. Alább a videó, de fogalmam sincs, hogy onnan hogy jött ki fél perc alatt.

Persze azt se felejtsük el, hogy Sordo is első győzelméért harcolt. A spanyol hosszú éveket töltött Loeb árnyékában, néhányszor már nyerhetett volna, de a Citroen főnökök rendszerint utasították, hogy engedje el a franciát. Nem fordult elő gyakran, de volt ilyen, Sordónak már simán lehetne több győzelme is, de mindig szót fogadott. Több, mint száz versenyen indult, és ugyan nem találtam ilyen statisztikát, de fogadni is mernék rá, hogy senkinek nincs annyi második helye, mint neki. Ezúttal egy régi tartozását rendezte felé a sors és meglett az első győzelem. Ez persze nagyon jókor jött számára, mert Finnországban csapnivalóan autózott, ami miatt Ausztráliába inkább Kris Meeke-et viszi el a csapat helyette. Nagyon megérdemelte már ezt a sikert, az egészen biztos. Érdekes adalék, hogy a céldobogó előtti rövidke szervizben a Belga Nagydíjat nézte a tévében és egy arra kószáló riporternek elárulta, hogy kivételesen nem Alonsónak drukkol, mert ha a spanyol nyerne Spa-ban, akkor a hétfőn a teljes spanyol média vele foglalkozna, Sordo első győzelme eltörpülne Alonsóé mellett, pedig Sainz 2004-es sikere az Argentin Ralin volt az utolsó spanyol siker a világbajnokságon. Ja, és a Matador is Citroennel nyert akkor.

A pontversenyben Ogier előnye 75 pont Neuville előtt, 86 pont Latvala előtt, 88 pont Sordo előtt és 96 pont Hirvonen előtt. Ők azok akik a hátralévő négy forduló során még utolérhetik, de esélyük inkább csak matematikai. Négy versenyen a power stage pontokkal együtt 112 pont szerezhető, Ogier akkor is világbajnok, ha nem indul az utolsó négy versenyen, láttunk már hasonlót egy másik Sebastientől 2006-ban. A második helyért viszont nagy csatára számíthatunk.