Most értünk haza, mentünk ötszáz kilométert zergeb.szta utakon, minimum vizsgáztam, de maradt még program bőven holnapra is. A mai nap nagy tanulsága, hogy ketten csinálni mindent marha nehéz, mert egyszerre több helyen kellene lennünk, mint ahányan vagyunk. Büki Ernőnek meg helyet követelek egy stand-up színházba és írjon könyvet is!

Tegnap ott hagytam abba, hogy nem is írtam semmit. Pedig nagy volt az elhatározás bennem egy posztra, amikor hajnali egykor befejeződött a matricázás, hogy most aztán írok. Ölembe is vettem a laptopot és elkezdtem gondolkodni, hogy mit is írhatnék azon kívül, hogy kocsit dekorálni szívás olyannak, aki nem ért hozzá. Szerencsére a legnagyobb szívásnak ígérkező oldalsó matricákat még profik csinálták, de a sallang rám maradt. Az eredmény magáért beszél, amit hozzáértők csináltak, az jó lett, az enyém meg nem Remélem a fotókon nem látszik majd a sok kis pukli.

Azt ígérték, hogy a prológon ők is jönnek

Ma reggel az itiner átvételével kezdtem a napot, majd bevágódtunk Lacika Skodájába és megindultunk Lábatlan irányába, hogy letudjuk a szükséges rosszat. A magam részéről egyre jobban utálom a Lábatlan - Bajna gyors mindenféle konfigurációját, de most legalább a kilenc lassító helyett csak négyet kell kerülgetni a pályán, ami ettől máris egy kicsit jobb színben mutatja magát. Mentünk rajta hármat most, meg ezret a közelmúltban, ennyi elég is lesz szerintem. Innen átszenvedtük magunkat Szentendrére, de tényleg, szó szerint szenvedtünk a forgalomban, terelések, útszűkületek, mazsolák meg hasonlók miatt. Itt szerintem az etapidővel is bajok lesznek majd szombaton, de nem akarok előre károgni. VISZONT! A két erdei pálya nagyon komoly! Lobogós, elvállalós részek és technikás részek váltják egymást nagyon sunyin. Csak jobb, csak bal, csak jobb és utána a semmiből előtűnik egy derékszögű vagy még élesebb kanyar. Az út egysávos, helyenként még annyi sem és ároktól a szakadékig, sziklától a hegyoldalig minden van mellette. Hidakon át, sorompókon át, az őszi erdőn át, mindenen át. A lassítók száma nulla, tökélete vébés pályák. Hazudnék, ha azt mondanám, hogy még soha nem jártam erre, de olyankor mindig sötét volt és hó. Így nappal és szép időben egyszerre gyönyörű és ijesztő is, szerintem nincs olyan a mezőnyben, akinek ne tetszene.

Van, amikor a prológ az egyik legnehezebb feladat

Az esti fakultatív program keretében részt vettem a napi liszenszhez kötelező szabályismereti vizsgán, avagy ismertebb nevén: minimum vizsgán. Nagyjából tízen lehettünk, akik éltünk a lehetőséggel, hogy potom összegért meghallgassuk Büki Ernőt ralisport szabályairól, mielőtt kitöltöttük az ötven kérdésből álló tesztlapot. Ernő eleve egy legenda - tegye fel a kezét, aki nem hallotta még, hogy rangabüki -, de olyan legenda, aki szeret és tud is sztorizni. Hiába voltam fáradt, éhes és nyűgös. Hiába kívántam a hátam közepére az egész vizsgát, már csak azért is megérte ott tölteni azt az egy órát, hogy Ernő magyarázatait hallhassam. Mindegyikhez előhúzott egy sztorit, jobbára saját tapasztalataival aláfestve. Tekintve, hogy én akkor kezdtem el versenyekre járni, amikor Janikáék és Rangáék vívtak a bajnoki címekért, egy korrekt és jól eső időutazással töltöttem a csütörtök estét.

Most már befejezem, mert álmos vagyok. Ha ezt éppen a munkahelyeden, munka helyett olvasod, ami teljesen normális, mert pénteken már senki nem szeret dolgozni, elvégre az mégiscsak "kisszombat", akkor meg is találtad a ma délutáni programot. Meg a szombatit.

Hivatalos honlap
Műsorfüzet (nevezési listák, időterv, térképek, minden...)