Kis Béres, Európa-bajnok autókrosszosaink, Janika, WRC-k, Historic autók és még sok minden más, ami kell. Azt hiszem, hogy Budapest belvárosában ennél látványosabb autósport eseményt ma nem lehet összehozni, Kicsit a reklámra kellene még áldozni és akkor még több laikus venné a fáradságot, hogy a ralival ismerkedjen. Jó volt, tetszett, de nagyon várom a holnapot.
Lacikát már letettem aludni, de nagyon késő van, holnap korán kelünk, ezért most nem leszek hosszú. Reggel az átvételekkel kezdtünk, sokkal simábban ment, mint azt remélni mertük. Mindenre fel voltam készülve a technikai gépátvétellel kapcsolatban, hiszen annyi rémtörténetet hallottam az utóbbi időben az MNASZ versenyeken zajló kukacoskodásról. Mindenre kész válaszom volt, jó előre hergeltem magam, de semmi. Odamentünk, köszöntünk, visszaköszöntek, megnézték kérdeztek, válaszoltam, elköszöntek, elköszöntünk és ennyi. Jókedvűen és mosolyogva fogadtak minket, megmérték a kipufogónk zajszintjét (80db/4000ford) betoltuk a sátorba, ott megnézték tükörrel a csövet és még pár dolgot, majd utunkra engedtek. Rohantunk is pályát járni, mentünk még kettőt a hosszabbikon, és egyet a rövidebbiken, aztán vissza a Műjégre.
Ez a szett, így ahogy van, kéne!
Mire odaértünk már zajlott a szponzorautóztatás, ifj. Érdi vitte a támogatóit egy Mitsuval, szigorúan csak lapjával közlekedett. Majd a streetfighter motorosok gyakorlatoztak, végül Béres jr. érkezett a rettenetes rövid Audi Quattro-val. Na, az versenyautó! A hangjával szerintem gyilkolni is lehet, ráadásul úgy tűnt, hogy le van kötve az első hajtása is. A versenyautóknak a Vajdahunyad várnál egy rajtdobogón kellett átgurulni és onnan visszaautózni a műjégre, majd leküzdeni három kört a pályán. Szép volt a rajtdobogó, de néhány lézengő turistán kívül ott nem sokan voltak, amikor odaértünk, de a fordított rajtoltatás miatt még nagyon az eleje voltunk.
A prológoktól általában tartok, nem volt ez másként most sem, de alighogy elrajtoltunk, kiderült, hogy a beton olyan, mintha szappanozták volna. Még a mi kézifékünk is működött - bovdenes dobfék, ugye -, és tudtunk kicsit csúszkálni. Aki kint volt és látott minket, az higgye el, mi mindent megtettünk, de ez a kocsi ezt tudja. Aki nem látott minket, az nem veszített semmit. Lényeg a lényeg: szombaton támadunk! Ti meg integessetek!