Bár még két igazán jó verseny van hátra, lényegében véget ért a hazai raliszezon. Minden bajnokság befejeződött, több tucat serlegnek lett végül gazdája. De mit üzen nekünk az elmúlt szezon? Azt, hogy jó, hogy vannak újra WRC-k a mezőnyben? De mégsem lett száz meg százezer néző a pályák mellett? Vagy, hogy az S2000-es autók végre nálunk is megverik a Mitsubishiket? 

Nem is tudom. Sírhatnék, hogy tíz (vérmérséklettől függően, tizenöt, vagy húsz) éve a ralikettőben nagyobb mezőny volt, mint a komplett hazai ralisportban, de igazságtalan lennék. Rég nem volt ilyen jó a magyar bajnokság, soha nem volt ekkora a Historic mezőny. Kezemben az idei Rallye Évkönyv, és élvezem. Pedig a képek jelentős részét már láttam korábban, a versenyek sem zárultak más eredménnyel, de valahogy mégis, előveszem, lapozgatom, olvasgatom.

Ez a könyv világbajnoki színvonalú fényképekkel van tele. Felismerhetőek a Szabó-Jilekek, a Kacsándik és a vendégfotók, mégis egységes a színvonal. Csak azt sajnálom, hogy az utolsó oldal kivételével nem bújnak elő a fotográfusok, és nem mutatják meg magukat egy kicsit jobban. Amikor beszélgetünk, mindig szívesen hallgatom a srácok sztorijait arról, hogy is jött össze egyik-másik kép. 

Tévedés azonban azt gondolni, hogy semmi személyes nincs a könyvben. Sokkal inkább azt mondanám, hogy a kötet első kétharmada személyes vallomások, "gyónások" laza füzére. Beszélnek Ferdi régi szerelői arról, hogy milyen is volt minden idők legsikeresebb magyar raliversenyzőjének szerelni, de mesélnek egy szezonnyi élményről az aktív versenyzők is. Közben pedig csaknem mindegyik beszélgetőpartner elárul valami személyeset. Hogy hogyan honorálja a családja a megnyert kupákat, hogy mitől tudott a Mecsek Rallye-n felszabadultan autózni. Van itt titok több is, közte olyan is, amit a könyv megjelenéséig el sem mondhatok. (Már véresre haraptam a nyelvem, de december 4-éig azért fél nyelvvel is kibírom.)

Lelkesen olvasom a Ranga-tesók történetét, Vizin Laci bácsi ERC-s kalandjait, a komplett Historic mezőnyt bemutató anyagot, Wirtmann Feri Közép-Európai Zóna-kupa (CEZ) címvédésének meséjét, vagy hogy Léhiéknél hogyan készülnek a Wirtmann-Escortok, Mégis két radópistis fejezet a kedvencem: az egyikben Tóth Anita újságírót tanítja és versenyezteti Pisti, a másikban egy tíz és egy tizenkét éves kislányt tanít meg a Kakucs Ringen vezetni. 

Természetesen a kötelező sem maradt le: közel kilencven oldalon az idei magyar bajnokság képes összefoglalói, és az éves eredmény-táblák zárják a könyvet. (Pontosabban egy titok is napvilágra kerül, amihez előre is gratulálunk Ádámnak, aki hamarosan - mihelyst járni tud - még egy embert magával fog vinni minden versenyre.)