Papírforma szerint Sebastien Ogier nyerte a Monte Carlo Rallye-t, de jutott izgalom az utolsó napra. Erről természetesen az időjárás gondoskodott, mert a Turini hágón hirtelen leesett harminc centi hó. Ráadásul a rosszabbik fajtából. A skandináv népek több tucat szót használnak a hóra, függően attól, hogy milyen állagú, ezt a szóban forgó havat magyarul latyaknak hívjuk, mert nem vagyunk skandinávok.

Ma délelőtt szabadfoglalkozás volt a program a Montén, az első gyors csak délután fél háromkor kezdődött. Két pálya teljesítése után vissza a tengerparti szervizbe, majd újra a már ismert pályák következtek, ezúttal sötétben. És ködben. És esőben. És hóban. Az első pálya mindjárt a legendás Col de Turini-t is magában foglaló La Bolléne - Moulinet (23,4 km) volt, amit a vadonatúj Sospel - Breil sur Roya (16,5 km) követett, utóbbin második alkalommal már a Power Stage pontokért is hajtottak a versenyzők.

A kora délutáni indulásnál nem volt nagy variálás a gumikkal, mindenki négy szögessel indult útnak, a csomagtartóban pedig két szögeletlen téli volt betárazva, kivéve Elfyn Evans-t, aki két szuperlágy slickkel vágott neki. A híradások szerint mindkét pályán folyamatosan hullott valamilyen csapadék, a magasabb részeken hó, az alacsonyabbakon pedig eső. Ogier nem sietett túlságosan, de ahhoz eléggé, hogy megnyerje mindkét gyorsaságit és kicsivel tovább növelje az előnyét.

A nagy kérdés az volt, hogy vajon Bouffier vagy Meeke csinál hülyét magából azzal, hogy elesik és veszni hagyja a dobogós helyét, de mindketten túlélték visszaértek a szervizbe, igaz, Bouffier csúnyán odaverte az egyik kerekét, csoda, hogy "maradtak atmoszférák" a gumiban. A többiek is jöttek szépen sorban, különösebb változás nem volt, kivéve egy Hirvonen - Evans helycserét a hatodik hetedik helyen, de ezt előre borítékolni lehetett, amikor Evans betette a két slicket a csomagtartóba, a Sospel gyorsaságin ugyanis bokáig ért a víz, vagyis inkább a hólé, azt meg nem szereti a slick, oda a szögeletlen hógumi a legjobb opció.

Egy könnyű estebéd elköltését követően ismét feldübörögtek a motorok és újra megindult a karaván. Elsőként ma is a szlovák Melichárek rajtolt, amitől már tegnap is a hideg rázta a másodiknak rajtoló Mikkelsent, mert nem győzte kerülgetni a pályákon és folyamatosan zokogott, hogy hadd rajtoljon már három percre. Mivel fent a hágón töretlenül hullott a hó, már az előfutó autóknak is - kétkerék meghajtású Renault Megane-ok voltak szolgálatban - komoly gondot okozott feljutni a hegyre, egyikük el is akadt, így a rajt is csúszott néhány percet. A szlovák versenyző derekasan küzdött, de nem úszta meg. A privát Fordot sikerült úgy elásni, hogy elzárta az utat a mögötte érkezők előtt, így kisebb forgalmi dugó alakult ki. A versenyigazgató végül úgy döntött, hogy kiveszi a gyorsaságit a programból és mindenkinek átlagidőt ad - igen, tudom, hogy tudod, hogy etap lett, de nem csak te olvasod, Rali Matyi! -, mert ha már az összkerekes csúcsgépeknek mélytorkozássá fajult a versenyzés, mi lesz a kétkerekesekkel. Tavaly is elmaradt a második menet a Col de Turinira, akkor a nézők fegyelmezetlensége miatt vették ki.

 Szóval maradt a Power Stage, ahová Mikko Hirvonen késve érkezett és később ki is állt, a Fiesta WRC generátora ugyanis megadta magát, ezek a WRC-k pedig áram nélkül nem mennek egy tapodtat sem. Latvala nagyon végigküldte a Polót, ő és navigátora izgatottan várták, hogy a mögöttük érkezők közül lesz-e bárki is gyorsabb a fontos három pontért zajló versengésben. Elsőként Ostberg érkezett, aki ezen a versenyen inkább a célba érkezésre koncentrált, így ideje jócskán elmaradt Latvalától. Kris Meeke Citroenje volt a következő érkező, kevesebb, mint öt másodperccel maradt el a finn idejétől, de itt volt és a harmadik helynél hátrébb már nem végezhetett. Húszat spájzolt ezen a gyorson Bouffier, de neki is meg lett a hőn áhított második hely, Latvala pulzusa azonban továbbra sem csendesedett, hiszen a világbajnok bármire képes lehet. Jött is Ogier, de ideje két tized(!) másodperccel elmaradt csapattársáétól, így a három pont Latvalához került.

Nagy hiba lenne a Montén látott teljesítményekből következtetni a szezon erőviszonyaira, úgyhogy megteszem. Azt a jóslatomat továbbra is fenntartom, hogy a Volkswagent senki nem verheti meg, és azt is, hogy Ogier könnyű vágtában lesz világbajnok, nagyjából augusztus környékén. Citroenéktől valószínűleg látunk majd kiugró eredményeket. Meeke fantasztikusan autózta végig ezt a nehéz versenyt, annak ellenére, hogy mindenki biztos volt abban, hogy legkésőbb az utolsó gyorson az árokban köt ki, egyértelműen a verseny pozitív meglepetése. Ostbergnek minden bizonnyal kell még egy kis idő, amíg megszokja a csapatot és az autót, ő később érkezett, mint az észak-ír. M-Sport vagy Ford, kinek hogy tetszik. Hirvonen... Nemcsak a sokkal rutintalanabb csapattársa verte a verseny nagy részében, hanem hét és fél percre volt egy privát Fordostól, amikor kiesett. Ezt azért nehéz megmagyarázni. Evansra nincs panaszom, az ő tapasztalatával ez a hatodik hely parádés eredmény. Mikkelsennek össze kell kapnia magát, szerencséjére Svédország következik, ott villanthat valamit. Írnék a Hyundairól is de nem nagyon van mit. Sordo jól ment amíg ment, Neuville lökhárítójára meg lehet licitálni a francia vaterán jófogáson. Bouffier-t is jó lenne látni több versenyen a WRC-ben és le a kalappal a teljesítménye előtt. Javasolnám Malcolm Wilsonnak, hogy aszfalton ültesse be Hirvonen helyére, mert azt simán tudja, mint Mikko.

Ki kell emelni a mezőnyből ezt a Sebastien Chardonnet nevű suhancot is, akinek volt pofája abszolút 11. helyen megérkezni a céldobogóhoz. Egy kétkerekes kocsival, agyonverve nem kevés összkerekest. Valószínűleg nem stimmel valami a fejében a srácnak, mert  a verseny elején autózott abszolút negyedik időt is, de biztosan tud vezetni is, mert most valamelyik monaco-i kocsmában ünnepel és nem a Grace Hercegnő Kórházban lábadozik. Már tavaly is szóltunk, hogy érdemes megjegyezni a nevét. Ha másról nem a borról menni fog az asszociáció.

Folytatás február első hétvégéjén Svédországban.