Irány a RALLYLEGEND!
Csütörtök reggel fél hétkor indultunk Riminibe a szállásra. A navigátor szerepét én öltöttem magamra az egész hétvége folyamán. Nyolc fős társaságunk egy kisbuszban rótta a kilométereket Szlovénián át Olaszországig. Néhány megálló után délután négy óra körül érkeztünk meg a szállásra, rimini tengerpartjára. A kipakolás után indultunk jövetelünk igazi célja felé San Marinóba, a 13. Rallylegend központjául szolgáló “Rallylegend Village” –be. Míg én az akkreditációmat intéztem, a srácok megvették a hétvégi belépőjüket, ami egy frankó kis karszalag volt. Belépve a Village területére rögtön árusokba botlik az ember, ahol mindenféle rali ereklyéket vásárolhat az erre kiéhezett szurkoló. Beljebb mindenféle raliautó legenda van kiállítva a sátrak alatt. Már javában zajlott a gépátvétel, ahol testközelből veheti először szemügyre az ember a megannyi autócsodát. Azután csak kapkodja az ember a fejét, éppen melyik hírességet látja. Ex-világbajnokok, vb-futam győztesek, és aktuális vb-menők! Fotózkodni is lehet velük, szívesen állnak rendelkezésre. Már sötétedés után kezdődött a rajtceremónia, itt lőttem pár snittet. Latvala, Biasion, Kankkunen és Delecour pár centire gurult el a kamerám előtt! Hatalmas élmény volt. Este még el mentünk Riminibe egy helyi pizzériába vacsorázni. Eredeti olasz pizzát ettünk és helyi sört ittunk.
Péntek délelőtt kilenc órakór indult a shakedown, ami fizetős a versenyzők részére így sajnos nem mindenki indul rajta. A pályabírói szigor most nagyobb volt, mint két évvel ezelőtt mikor itt jártam. Mediás mellényben sem állhatunk akárhová, hiába lett volna ott biztonságos. A shakedown végén beültünk egy kávézóba megbeszélni a további programot. A vár megtekintése mellet döntöttünk. Jó választás volt, aki erre jár ne hagyja ki! A vár tele van szűk kis utcákkal, kis terekkel a régmúltból, maga a történelem. Az utcákon sétálva felfelé mindenféle boltocskák mellet megy el a turista. Itt megannyi magyarral találkoztunk. Otthoni „rali celebjeink” is feltűntek itt nézőként: Varga C. Zoli vagy Turi Tomi - vele fotózkodtunk is itt, köszönjük! Fent a vár fokán elénk tárult a csodálatos panoráma. Nyugat fele a hegyek sokasága, keletre a tenget és a végtelen horizont. Este két szakasz megtekintésére volt lehetőség, mi az első és harmadik gyorsaságit választottuk. A pályához tartva elég hamar útlezárásba futottunk, de sebaj gyalogoltunk egy, másfél km-t. Első megtekintésre egy jobb-bal-jobb kombinációt választottam. Nem volt rossz, de nem az igazi! A második körre egy bal visszafordítót néztem meg. Na ez már adta a látványt, elég jól! A magyar versenyzők is szépen fordultak itt. A szállásra tartva találkoztunk Érdi Tibi bácsival is. (A bácsi nem is a korának szól hanem a legendájának.) Éppen szervizelték a Celicát. Amíg beszélgettünk vele többen dudáltak autóikkal mikor elhaladtak mellettünk, és voltak akik szintén oda is jöttek hozzá fotózkodni, kezet fogi, beszélni. Ő az egyik magyar legenda! Éjjel a szállodában már csak egy gyors zuhany és alvás várt ránk.
Szombaton szakadó esőre ébredtünk, így a városnézős programot hanyagoltuk. A reggeli után még sziesztáztunk a hotelben. Délután kettőkor rajtolt a Piandavello elnevezésű szakasz. Itt volt egy klassz kis ugrató, tavaly előtt már voltam itt. Akkor száraz volt a pálya és igen szépeket ugrottak. Most, hogy esett az eső picivel bátortalanabbak voltak a versenyzők, de azért egy két páros szépet röpült rajta! A második körben végül etap lett ez a szakasz egy számomra teljesen érthetetlen eset miatt. Az előző körben az út szélétől kb. egy méterre lecsúszó Lancia Deltát (ami nem volt látszólag sérült) nem húzták ki a szervezők, és ebben a körben egy Ford Focus WRC megtorpedózta, megsemmisítve a deltát! Így hát elindultunk az autóhoz. A társaság fele már a kisbuszban várta az indulást mire mi oda értünk. Az utakon hatalmas dugó alakult ki a nézők miatt, eközben a versenyzők csak jöttek és jöttek! Hogy ne tartsuk fel őket mindenki félre húzódott, ki jobbra ki balra, hogy középen felszabaduljon egy plusz sáv. Visszaérve a hotelba megbeszéltük a másnapi programot, utána már mindenki csak a pihenésre koncentrált.
Vasárnap nyolc órakor bepakoltunk a kisbuszba, utána reggeli és indultunk a szakaszra. A parkolótól 2,5 km sétával megközelíthető részt néztem ki magamnak. A szakaszról letérve mintegy 600 méter hosszú erdei szakasz volt, (hegynek fel völgynek le) egy patak átkeléssel amin azért volt egy kis híd segítségül. A társaság vegyes összetételű volt, versenyzők, navigátorok, diák, vállalkozó és végül de nem utolsó sorban két tűzoltó! Nem gondoltam volna, hogy mindenki teljesíti ezt a kis hegymenetet! Rossz szó nélkül jöttek utánam. Ezúton is köszönöm a kitartásotokat srácok! Név szerint (találkozási sorrendben) Gábor, Szimi, Andris, Laci, Olivér,Zoli,Karesz! Sajnos ez a szakasz is etap lett a mezőny közepére és emiatt most sem láttuk a magyar versenyzőket. Elindultuk hegyet mászni vissza az autó irányába, hogy a záró szakaszt ott nézzük meg. Itt a gopróval videóztam és emiatt tudtam szabad szemmel követni a verseny történéseit. Újra bebizonyosodott, hogy sokkal nagyobb élmény élőben látni a versenyt mint egy kis keresőn keresztül! Lehet, hogy a jövőben inkább ezt fogom szorgalmazni... A verseny végén még fel mentünk a várba egyet kávézni, hogy minél erőteljesebb emlékeink legyenek eme csodálatos helyről.
Köszönöm, hogy elolvastad ezt a kis élménybeszámolót ! Nem vagyok újságíró, emiatt nem a verseny tényszerű történéseit írtam le, csak egy pár gondolatomat!
Köszönet a RallyeDream blognak, hogy ott lehettem!
Tűzkő Márk Gergő
