2016. februárjában, az első Svéd ralinkról hazafelé repülve megfogadtuk barátaimmal, hogy adnunk kell még egy esélyt a Svéd ralinak, hogy legyen HÓ, legyen Historic mezőny, legyen teljes versenytáv! Hiszen csodás környezetben lehet száguldani a végtelenül tempós pályákon!

Január elején megvolt a repülőjegy, az autóbérlésen is túl voltunk, váltottunk Svéd Koronát, bepakoltunk a bőröndökbe, és még a tavalyinál is nagyobb izgalommal vártuk a versenyt!  Új, erősebb WRC-k, visszatérő Toyota, végre megfelelően havas-jeges szakaszok...

Az idén 2 nappal hosszabb kirándulást terveztünk, tehát már hétfőn kora délután kirepültünk Nyköpingbe, átvettük a szöges gumis 4x4 Passat kombit s irány a Rammeni szállás (280km északnyugati irányba).

Út közben bevásároltunk az egy hét ott tartózkodásra.

Ahogy közeledtünk a szállás felé, egyre emelkedett a hó vastagsága az út mellett, az utolsó 50 km-en már havon autóztunk, ami csak növelte az örömmámort.

Mivel az előrejelzések szerint a várható heti csúcshőmérséklet -2 fok, már biztosak voltunk benne: VÉGRE IGAZI SVÉD RALIT LÁTHATUNK !!!

Kedd reggel kényelmes tempóban megnéztük a vasárnapi gyorsaságit, Likenast. Egy tempós, széles ralikrossz pályával kezdődött, és kb. 1,5 km-t lehetett belátni szinte mindenhonnan, így hamar eldőlt hova jövünk vasárnap reggel.
Innen átgurultunk a pénteki gyorsasági szakaszokra, amik Norvégiában futottak.
Útközben láttunk egy fenyő alá lecsúszott rendőr kombi Volvot is egy gonosz úthibát követően. :)

Pénteki napra 3 szakasz volt kijelölve két körben, ráadásul az első (Röjden) és harmadik (Svullrya) 2,5 óra különbséggel rajtolt és csupán 15 km-re voltak egymástól, mindkettőn végiggurultunk, a VB élmezőnyével több alkalommal egyszerre álltunk sorba a rajtnál. Előttünk Evans, mögöttünk Sordo és Latvala! Remegett a lábam, pedig nem is én vezettem, és nem is kellett gyorsan mennünk ... :) Amikor már többször összefutottunk, már olyan természetesnek hat, hogy a Ford csapat Volvoval, a Hyundai BMW-vel, a Citroen Lancer Evo9-el, a Toyota pedig Subaruval írja a pályákat!

Miután végigmentünk mindkét szakaszt, a szervizpark felé vettük az irányt, de előtte mentünk 2 kört a 7 km-es Shakedown pályán, hiszen egész csütörtök délelőtt itt leszünk. Az eleje nagyon kanyargós, nagy emelkedőkkel, majd az elágazástól hihetetlen tempós ívek, dobálós kicsi kanyarok és egyenesek követték egymást fergeteges ritmusban.

Szervizparkban még nem volt kiépítve a nézői parkolók, így a Ford sátortól 20 méterre is sikerült leparkolnunk.

Brutális szörnyek az új WRC-k élőben még inkább. A hatalmas szárnyak, az első lökhárító kinyúlásai, és az autó oldalán lévő oldalszárnyak, szoknyák a küszöbön, a diffúzorok hátul. Már az álló autó látványától is bizsereg az ember.

Szerdán már egy rövidebb program várt ránk, a szombati pályák felfedezése. Először a szállásunkhoz legközelebbi, a tavalyi Powerstagen, a Hagfors gyorsaságin gurultunk végig, "természetesen" itt is az élmezőny tagjai között. A pálya vége egy sípályán jön lefelé, ami az autóban ülve olyan meredek, hogy önkéntelenül is támaszkodsz magad előtt. A cél előtti épített ugrató pedig egy igazi bátorságpróba belülről nézve, hiszen hiába tudod, hogy van még 150 méter a jobbos kanyarig, a horizonton a kb. 25-30 km-re lévő erdőket látod, nagyon izgi! Itt a beíróban begyűjtöttem a verseny hivatalos térképére Sordo, Latvala, Neuville autogramokat is.

Innen mindössze 22 km-re volt a szombati első, a verseny leghosszabb szakasza: a 31,6 km-es Knon rajtja! Az első nézői pontig mentünk el, addig egy lendületes egysávos a pálya, majd az elágtól következett 3 km kétsávos padlógáz! Egy norvég terepjárós társaság nagy meglepetésünkre már szerdán felverte itt a sátrát!

Innen mindössze 28 km-re volt a verseny talán leghíresebb szakaszának a Vargasennek a rajtja. Azért a leghíresebb, mert a cél előtt található rajta a Colin's Crest ugrató, ahol minden évben különdíjazzák a legnagyobbat ugrató párost. Tavaly nagy meglepetésre a norvég Brynildsen egy R5 Forddal repült legmesszebb, 45 méterre! Itt már szerdán készen állt a menetirány szerinti jobb oldalon 4db 5x5 méteres, fűtött VIP sátor terasszal.

Ha már itt jártunk, felmentünk még egy körre a Shakedown pályára. Plusz egy biztonsági bekötőutat kerestünk a Torsby szakaszra (ha esetleg nem lenne időnk odaérni a célstadionba péntek este, vagy vasárnap délben), melynek végéhez közel találtuk a Rock Arénát. Bejáratánál két Volvo markoló kapaszkodott össze boltívet rajzolva a pálya fölé. Itt a bevállalós csehek a lakóautóikkal rajzoltak kézifékes fordulókat, s nem mellesleg pazar kilátás nyílott az egész szervizparkra.

Gyorsan meglestük a készülődő csapatokat, mi is alaposan felkészültünk, nekünk 700 km volt a pályabejárás, amiből 100 km gyorsaságin tettünk meg. 
Szerda este érkezett a magyar delegáció, köztük szerintem az egész futam legfiatalabb tagja is, az alig 5 hónapos Tomika, aki máris élete 2. VB futamára készült, lévén ott volt Monte Carloban is!

Csütörtök reggel kezdetét vette a koránkelős időszak - cserébe viszont legalább már brümmögtek az erdőben a vadonatúj WRC-k!

4:20-kor keltünk, 5:10-kor indultunk, 97km-t utaztunk, 6:30-ra elsők között megérkeztünk. Felöltöztünk, s irány a 600 méteres, emelkedős erdei csapás a koromsötétben, az utat a fára kötött piros-fehér szalagokkal jelöltek a rendezők. Mi az előttünk haladó svéd csapatot követtük, s naná hogy nem oda értünk, ahova a rendező tervezte, de legalább megérkeztünk a pályának az első felében lévő kanyargósabb részre! A rendezők egy fura elmélet alapján CSAK a szalag mögött engedtek állni (ami nem is baj), viszont nem kötöztek ki valami sokat, sajnos elég spórolósan mérték a nézőknek kijelölt területet.

Egy tempós jobbosból érkeztek, bukkant lefelé, majd egy nagyon nyújtott balosban tűntek el. Első körben az állunk leesett, hihetetlen, amit gyorsulnak az új kocsik, és elképzelhetetlenül könnyedén teszi mindezt. Paddon nagyon bátran tette meg köreit, a balos nyújtottban folyamatos ellenkormányzással ment végig.

Ogier, Tanak, Sordo, Neuville furcsa módon több kört is etapprogramon tett meg. Lehet, hogy kötelező 3 kört megtenniük a Shakedownon ?

Az R5-k érkezésére a nyújtott balos utáni jobbos derékszögbe mentünk át, ahol ismét csak alig volt szalagos nézői rész. Itt Evans, Gorban és Henning fordultak felejthetetlent. Henning Solberg meglepetésre Fabia R5-el rajtolt, pedig WRC-vel nevezett. A tesztet meglepetésre Ostberg nyerte, pedig először indult az autóval.

Teszt végén már könnyedén letaláltunk az erdei ösvényen, hiszen most világosba mehettünk át a sűrű erdőn.

Természetesen bementünk a szervizparkba, beszereztük a ralis ereklyéket, már a Historic mezőny is készülődött. Rengeteg Saab és Volvo természetesen. Hazafelé egy vacsora is belefért a tavaly bevált Hagforsi pizzériában.

Felvirradt a verseny napja, amikor már nem lehet kamu tempóban gurulgatni.
Péntek reggel keltünk a legkorábban, hisz ez a nap Norvégiában zajlott. 3:30-kor keltünk, 4:15-kor indultunk -7 fokban, 140 km-t utaztunk, 6:20-ra érkeztünk, s meg igy is csak 600 méterre tudtunk parkolni a pályától! Besétáltunk az elágazásig, majd a szakaszon tovább 2,5 km-t, ahol már rendező és szalagmentes részeken lehettünk a magunk urai. Egy jobbos nyújtottból balos nyújtott kanyarkombinációban a balosban a belső íven álltunk. Itt egy original svéd látványt vártam, amit bőven túlszárnyaltak azzal, hogy Latvala és Tanak is vagányan csipkedte a belső íven lévő hófalat, természetesen bődületes tempóban. Ogier szemre is visszafogottabb volt. Az első négy helyen különböző márkák végeztek, Hyundai - Citroën - Ford - Toyota sorrendben.

Óriási lett a szakadék az R5 kategória és az új WRC-k között, ezért jó lenne ha több tavalyi WRC indulna a WRC Trophy bajnokságban, így csökkentve az űrt.

A teljes mezőny után a rajt irányába sétáltunk 300-400 métert, ahol egy élesebb jobbos kanyarban volt egy 40-50 fos svéd társaság, akik jurtasátorral, aggregátorral, lámpákkal, kanapéval készültek, es nem mellesleg 31 db hómobillal érkeztek. Hihetetlenül hangulatos tábort vertek.

Historic mezőny elején érkeztek az idősebb autók, majd egyre komolyabb, hátulkaparós technikákkal csapattak keresztben rendesen, végén pár 4WD is jött, főleg Mazda es Audi Quattro. Volt egy 323-as, ami tempójával magasan kitűnt a többi közül: azonnal a nevezési listához kaptam: Mats Jonsson volt, aki a '90-es évek elején 2x megnyerte a Svéd VB futamot! Jah, így már érthető volt a tempója ... :)

Második körre visszasétáltunk az elágazó előtti tempós részre. Padlógázon érkeztek egy picit fékes balosból bukkantak ki velünk szemben, majd az 400 egyenesből fordultak egy jobbos padlót. Beálltunk két kisebb szikla mögé, tördeltem a fákon menekülőutat. Vártunk egy órácskát, s jött is az 1-es Ford (még mindig szokatlan ez a rajtszám a kék oválon), bődületes tempóval. Ezek az új WRC-k kis túlzással nem is gurulnak az úton, hanem repülnek felette! Mellettem állt egy helyi szurkoló, akinek a kezében volt kézi radar: magam láttam, hogy 202-vel jött az egyik Toyota, de saját mérése alapján 212 volt a legnagyobb ott az első korban. Az egy nyomsávos, dobálós, két oldalt térdig érő hófalban! Őrület ...

Hanninen picit kiment a nyomból a jobbosban, én már láttam a perecet, de "csupán" nagyobb havat vert fel, és gázelvétel nélkül bömbölt tovább az erdőben.

WRC-k után azonnal indultunk a pálya mellett az elágazás felé, útközben láttuk Ostberget elszáguldani a hátsó szárnyát vesztett WRC-vel, majd sikeresen leestem egy 1,5 méteres szikláról a jobb oldalamra a puha hóba. Próbáltam jobb kezemmel megtámaszkodni, de az csak könyékig eltűnt a hóban. Utána annyira fázott, nem tudtam az ujjaimat bahajlítani, csak a másik kezemmel. :)

Innen gurultunk 42 km-t, és alulról támadtuk be a 7-es gyorsaságit (Svullrya), 800 méterre sikerült parkolni. Egy szűk fák között futó részhez értünk, ahol elég bakhátas volt a jeges út. Itt találkoztunk először magyarokkal a versenyen. Lefebvre nagyot fordult a régi technikával, vastapsot is kapott. Paddon pedig végig húzta az autója elejét az úton, nem volt elég magas. WRC-k után irány a napi záró szakasz, ahol már tavaly is voltunk: Torsby.

• 
• 
• 

45 km-t jöttünk, a szakasz céljánál lévő sípályánál kialakított stadion jellegű résznél akkor parkoltunk, amikor a 4x Világbajnok elrajtolt. Még jó, hogy 16,5 km-es pályáról van szó, futás ... Hála az égnek mindenki a dombok tetején állt, így a szalag mellé tudtunk állni még ilyen kései érkezéssel is.

Mindent jól láttunk, s volt is mit, mert óriásit autóztak a besötétedett szakaszon. Az erdőből felbukkanva egy tempós jobbos, ugrató, féktáv, majd leesős Bal nyújtott visszafordító két oldalt árokkal, amiből egy jobbos beszűkülő kanyar végén volt a fotocella. Ogier a balos kanyar előtt 30 méterrel már az arcunkba világított, s olyan szűken fordult, hogy a balos kerekek nem is érték a talajt. Latvala kicsit túlcsúszott a balosban, de időveszteség nélkül lőtt is ki onnan. Neuville nagyon okosan, gyorsan fordult! Tanak, Sordo, Breen megtisztelték a helyet, míg Meeke egy kicsit túlvállalta. Becsúszott a balosban a külső ívű árokba, de megállás nélkül ment tovább kb 200 métert, de esélye sem volt kijönni. Szerencséjére a jobbos célkanyart mindenki levágta, ezért vissza tudott menni az útra. Így is csak 4 mp-et kapott Ogiertől! Itt megnéztük az egész mezőnyt, Brynildsen megforgott célkanyarban, szerencséjére a fotocella után fejezte be 180 fokos fordulatot, így nem volt miért kapkodnia a megfordulással. A Tommi Makinen Racing két japán pilótája az R5 Fordokkal jégtáncot adtak elő: az elsőnek érkező vállalta, hogy keresztben áll a felfújt boltív alá (ahol a fotocella is volt) úgy, hogy a szorosan mögötte érkező csapattársa nem is tudjon átmenni a célon, kénytelen volt megállni.

Jól jellemzi a Historic mezőny tempóját, hogy a legjobb Historic idő, a 20. helyre lett jó a VB-s mezőnyben!

Innen 90 km-el szállásra is értünk a leghosszabb nap végén.

Szombaton 4:50-kor keltünk, 5:30-kor indultunk -9 fokban és frissen hullott hóban, 60 km-t tettünk meg, 6:15-re ott is voltunk, de már állt a sor az erdőben. Majd álltunk, álltunk, álltunk, alig-alig 4-5 métereket előre gurulva. 25 perc alatt jutottunk el a 200 méterre, pályafutásom leglassabb rendezőihez, akik a parkolójegyet árulták. Szépen, komótosan kiszolgáltak mindenkit, a pénztáros 15 méterre bent ült egy járó motoros autóban, a két jegyárus pedig mindig vitte a pénzt, visszajárót, stb.

1600 méterre tudtunk leparkolni, gyors öltözés és spuri a pályához, a verseny leghosszabb szakaszához, Knon (31,6km).

10 perccel a rajt előtt értünk oda az elágazáshoz, ami egy jobbos, visszafordítós kifordulás volt a kétsávos útra, ahonnan kezdődött a 3 km-es padlógáz.

Külső ívről nézni mindenhol esélytelen a sűrű erdő miatt, belső részen ellenben kiirtva minden fa, csak 1 - 1,5 méteres sziklák voltak. Kanyartól 150 méterre sikerült beállnunk egy olyan szikla mögé, amiből megdöbbentő módon a tetején nőtt egy picike fenyőfa. Ehhez volt kötve a szalag. Mellettem egy belga és egy francia fotós állt jobbról.

Fordított rajtsorrendnek köszönhetően az ukrán Gorban érkezett először a Mini WRC-vel, s ekkor tőlünk kb. 20 méterre, a kanyarhoz közelebb álló svéd ember, kilépett egy métert a pálya felé megnyújtva a szalagot, miközben őt senki nem akadályozta! Mi hárman egyből rákiabáltunk, hogy HÉÉÉÉÉÉÉ! De ő csak ránk legyintett, s ott maradt! Így szinte semmit nem láttunk abból, hogy megforgott a Mini. Mérgemben azonnal 2 métert húztam a szalagon, s jól rátekertem a kis fenyőre. Persze ez meg neki nem tetszett, és a második autónál a szalag elszakadt. Így már nem csak ez "a szimpatikus", de még további három haverja is elénk állt, így kénytelen voltam megkerülve őket a kanyarhoz közelebb mennem, ahol egy szintén későn érkező négy fiatalhoz (két párhoz) sikerült beállnom. Azt mondjuk nem értettem, a világbajnoki élmezőny érkezésénél miért fontosabb a tábortűz azonnali meggyújtása, hisz hárman azzal foglalkoztak és csak egyikük nézte a versenyt!

A brutálisan erős új kocsik kigyorsításánál rengeteget fogott vissza az elektronika, hogy ne kaparjanak feleslegesen sokat az autók, inkább haladjanak előre.

Távozóban még épp láttuk közvetlen közelről, ahogy Hanninen elrontja a féktávot, és lefulladt motorral fordulja a kézifékest. :)
De 2 mp múlva mint a golyó lőtt ki onnan és a szakasz végére ment teljesen egált Meekevel és Ostberggel ...

Innen megcéloztuk a 45 km-re lévő Colin Crest parkolóját, ahonnan még 1500 méterre volt bent az erdőben az ugrató.

20 perccel a rajtidő előtt meglepve észleltük az álló kocsisort a közúton, hisz még 3800 méterre volt a parkoló. Esélytelen, megfordulás!

Visszamentünk egy 9 km-es, keskeny bekötőúthoz, amit a hivatalos térkép jelölt, de mégsem kapott számot a pályarajzon. Itt is 1500 méterre tudtunk leparkolni, de itt elég vékony volt a kis erdei utacska. Gyorsan szedtük a lábunkat a már parkoló kocsisor mellett, de az út folyamatosan emelkedett, a lábaink mindig elkapartak a friss hóban. Még mindig nem láttuk a szalagot, amikor az első autó, a Mini WRC elment az erdőben. Már láttuk az emelkedő tetején lévő szalagot, amikor a másodiknak rajtoló Lefebvre hangja elszáguldott. De örültem ekkor az idei szabályváltozásnak, s nem a pontverseny sorrendjében jöttek szombaton is! :)

Balos - jobbos erősebb kanyarhoz értünk, szépeket csúszkáltak, Bergkvist becsúszott a külső ívre az árokba, de gázelvétel nélkül ment is tovább.

Ahogy mi is ...

Gondoltam másodszorra kihagynánk a lassú jegykezelőket, ezért megcéloztuk a Knon rajtját, ami 38 km-re volt. Odaértünk a bekötőúthoz, s meglepve láttuk, hogy nem őrzi senki és semmi (se tábla, se kerítés, se rendezői autó, se rendező), gyorsan nyomás befelé! Hmmm, itt kell legyen az időellenőrző: SEMMI! Mindjárt itt a rajt: SEMMI! Csak a hóra festett piros csík, és az első kör nyomai ... Ejha! Itt nem lesz szakasz 30 perc múlva, de vajon miért nem?!

Visszamentünk a főútra, ott megkérdeztük a lengyel mikrobuszosokat, akik épp indultak volna a szakaszhoz: Miért törölték a szakaszt? Mire a válasz: Miért? Törölték a szakaszt? :O

Pár kanyarral odébb egy svéd kombiban egyedül üldögélő, bajszos helyi nyugdíjas bácsika tudta a választ: túl gyorsan mennek az új kocsik, túl nagy volt az átlagsebesség a reggeli első körben! (Később megnéztük: 137,8 km/h átlagsebességet ért el a szakaszt megnyerő Tanak!)

Innen nem próbáltuk meg újra a Colin Crestet 45 km-re, hanem inkább a szállás irányába lévő Hagfors gyorsaságihoz gurultunk 26 km-t. Jegyellenőrzés után egyenesen felfelé mentünk az erdőnek, hogy tempós részt nézzünk, de erről hamar letettünk, amikor már a pályától 4000 méterre parkoltattak minket. Így visszamentünk a célhoz, ahol a sípályán jön meredeken lefelé a pálya és ott az épített ugrató, közel lehet parkolni, kivetítő is van - zizi, bambi, körhinta!

Sok időnk volt még, ezért kényelmesen felsétáltunk, oldalról láttuk az ugratót, nem állt előttünk senki, sütött a nap, szólt a zene, kivetítőn megnéztük az előző nap összefoglalóját! Profi volt ...

Elsőnek persze a Mini jött, s akkorát ugratott a bátor ukrán, hogy úgy tűnt soha nem esik le, 31 méter. Hihetetlen volt, hogy utána el tudta fordulni a jobbos visszafordítót! Ogier óvatos volt, Neuville, Latvala, Tanak pedig hihetetlenül bátor a padlógázas repüléssel. Tanak 35 méterrel nyerte itt a távolugrási versenyt. (Colin Cresten idén Ostberg nyert, 44 méterrel!)

Megnéztük az egész mezőnyt, s kényelmesen hazacsorogtunk 32 km-t.

Este otthon beszélgettünk, nevetgéltünk, iszogattunk, sztorizgattunk, 2016 rali VB összefoglalót néztünk, amikor jött egy barátomtól egy sms: Neuville áll a gyorson!

Addig 43 mp-el vezetett Latvala előtt! Mindössze 60 km gyorsasági volt vissza, amikor a szombat esti Karlstadi 1,9 km-es szuperspeciálon kiütötte mindkét első futóművét!

Nem hittük el, hogy újra megtörténik vele, ami az idei Montén ... (Ott szintén a szombati utolsó szakaszon hibázott 51 mp-es előnye birtokában!)
ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ !!!

Ezzel a hihetetlen fordulattal nagyon szoros lett az élmezőny: 1.Latvala (Toyota), 2.Tanak (Ford) +3,8mp , 3.Ogier (Ford) +16,6mp

Vasárnap hajnalban 3:30-kor keltünk, 4:15-kor indultunk -11 fokban, északabbra mentünk 95 km-t a Likenas szakaszra (21,19km), 6 órára oda is értünk a ralikrosszpályához, a parkoló felé lassan gurulva átbaktatott előttünk 80-100 méterre egy jávorszarvas! Óriási volt ...

Szépen gyűlt a tömeg, de mi itt is első sorból néztük, ahogy Ogier biztosan rá akart rontani az előtte állókra, de a rajt utáni első jobbos ívben túl szűken ment, és a hófal megfordította a Fiesta WRC-t. Ezzel ő kiszállt a győzelemért csatázók köréből!

Mindenki beleadott apait-anyait, kivéve Neuvillet, aki valószínűleg a szöges gumikkal spórolt az utolsó powerstage-re, hisz lépésben haladt.

Itt is volt kivetítő, szpíker, aki egyszer csak elkezdi üvölteni Latvala nevét! Húúúúha, mi történhetett?

Jah, csak lazán odapirított 7,1 mp-et Tanaknak, így 10,9 mp-re növelve előnyét.

1 órás szünetben körbesétáltunk a pályát, ettünk egy pár hot-dog lightot (kifli, virsli, ketchup).

Második körben a rendezők nem voltak túl szigorúak, így sikerült a mellényes fotósok mellől videóznom azon a ponton, ahol kilépett a katlanból a szakasz.

Latvala újfent osztott egy 9,1 mp-et Tanaknak, így kerek 20 mp előnnyel várta az utolsó, Powerstage szakaszt, ahol az idéntől "átvették" a magyar bajnokságban alkalmazott 5-4-3-2-1 plusz pontozásos rendszert.

WRC-k után mindenki elindult Torsby irányába, nekünk sikerült egy picit (+12km) hosszabb úton elkerülni a tömeget és 60 km-t kényelmesen megtéve értünk a péntek este, sötétben már megismert sípályás stadionhoz a rajt előtt 30 perccel.

Sajnos a szakaszt élőben adta a TV, ami nagyon örvendetes, amikor otthon nézed, de sajnos roppant vontatott a helyszínen. Kb. 4 percenként rajtoltak az autók, nagyon szétszabdalta a mezőnyt. Neuville repült a pályán, de csupán egy 3. idővel tudott pontokat menteni magának, mert Ogier egy picivel, viszont Latvala megállíthatatlan volt és életében először megnyerte a Powerstaget is!

A hivatalos fotósok nagy meglepetésére NEM állt meg a beíróban, nem adta ki a menetlevelet, nem ünnepelt, hanem azonnal a 2 km-re lévő szervizpark elejében felállított hivatalos céldobogóra kellett mennie! Biztos a TV közvetítés miatt, de hogy erről pont a sajtó emberei nem tudtak, érdekes!

A szombat esti szoros állásból egy nagyobb csatára számítottam, bevallom!

De, a lényeg: A TOYOTA VISSZATÉRT A VB-re !!!
Kíváncsi leszek mit tud a Yaris murván, hiszen ha szerencsével is, de vezeti a VB-t egy 2. és 1. hellyel!

S mint tudjuk a VB a murván fog eldőlni ...

Mi még megnéztük a teljes mezőnyt, Lukyanuk rövid féktávja miatt mind a 4 kerekével lecsúszott a balosban, de el nem vette a gázt, ment is tovább. Most Bergkvist ment át forgás közben a fotocellán, majd a büfés mamiktól elkéregettük a Svéd Ralis sapkájukat.

Hazafelé megjutalmaztuk magunkat egy pizzával. S otthon kezdődhetett az ereszd el a hajam ... :)

Hétfőn 8 órakor keltünk, 10 órakor indultunk a repülőtérre, 14 órakor leadtuk a bérautónkat, amivel a 167 óra alatt 2340 km-t mentünk, és pontosan 2340 Svéd koronáért tankoltunk bele.

15:40-kor szálltunk fel, 17:35-kor már Ferihegyen voltunk az érzéssel, hogy egy ízig-vérig klasszikus, havas VB futamot láthattunk!

Volt ott minden: tempós rész, nyújtott kanyar, visszafordító, ugrató! A látvány pazar volt, a magyar csapatban a hangulat kiváló!

Úgy érzem, ebből többet nem lehetett volna kihozni ...

... már csak az a kérdés, hogy a fél éves Tomika hogy fogja elfogadni, hogy szüleivel nem mennek az idei harmadik futamra, MEXICO RALIRA !!!