Látványos szuperspeciál, káoszba fulladt (túl)rendezés, az év legkeményebb szakasza. Ez jellemzi eddig az idei Mexikó Ralit.

Az év első murvás versenye már csütörtökön meglepetéssel kezdődött, elég szokatlan ugyanis, hogy elered az eső a száraz és forró mexikói versenyen. A teszten viszont alaposan megáradt vízátfolyásokon keresztül vezetett a kijelölt szakasz. 

A rövid bemelegítés után kissé szokatlan módon repülőre pattant a mezőny, a versenyautókat pedig 3 nyerges kamionra pakolták és az ország fővárosa, Mexikóváros felé indultak a ralisok. Nem példátlan, hogy akár több száz kilométert is utaztatják a komplett versenyt egy-egy nézőcsalogatónak ígért fővárosi szakaszért, de az eddigi tapasztalatok nem sok jóval kecsegtettek. Délután újra eleredt az eső és alaposan eláztatta a kijelölt nyomvonalat, ráadásul a két nyúlfarnyi szuperspeciális szakaszt az éj leple alatt, sötétben tartották, ami nézői szempontból nem a legszerencsésebb választás. Annak ellenére, hogy az épített rámpákon fejmagasságban repültek a raliautók, a várt 200 ezer ember helyett "csupán" néhány tízezren voltak kíváncsiak a produkcióra.

 Nem is lett volna ezzel semmi gond, a pilóták újra repülőre szálltak, a kocsik szépen visszaálltak a kamionokra és mehetett a menet Leonba. A visszaúton azonban baleset miatt lezárták az autópályát és a konvoj nem ért vissza időben Leon városába. Ennek elég komoly következményei lettek: az első két szakaszt ki kellett venni a programból. Ráadásul ezzel a lépéssel több, mint 70 km-nyi gyorsasági szakaszt törölt a versenyigazgatóság.

Megkésve bár (de törve nem), délután végre megkezdődött az igazi küzdelem a szezon első murvás futamán. Sőt, rögtön az év egyik legkeményebb, 55 km-es gyorsaságija, az El Chocolate várt a mezőnyre. S bizony meg is gyűlt a baja a pilótáknak és a technikának egyaránt ezzel a szokatlanul hosszú pályával. A turbófeltöltős motorok nem igazán kedvelték a 30 fokos meleget és a magaslati hegyi levegő(hiányát), a célban sokan túlmelegedésre panaszkodtak. Latvala világbajnoki elsőségének köszönhetően elsőként rajtolt, ami elég nagy hátrányt jelentett, nem is csoda, hogy csak ezen az egy szakaszon máris bezsebelt másfél percet. 

A gyorsaságit a viszonylag hátulról rajtoló, és már jóval tisztább pályán versenyző citroenes Kris Meeke nyerte, Ogier és Paddon előtt. Az első háromban tehát három különböző márka versenyautója ért célba. A Fordok egységesen szenvedtek, de szinte kivétel nélkül minden versenyző az extrém körülményekre panaszkodott.

A következő, 20km-es pályán már az előző két futamon is a legtöbb szakaszt megnyerő Neuvilee volt a leggyorsabb Hyundai-jal, mögötte a fordos Evans és a szintén hyundaios Sordo következett. 

A napból hátralévő 3 szakasz összesen kevesebb, mint 6 kilométert jelentett, hiszen három szuperspeciális gyors volt. Mint azt Svédországban is láthattuk, itt igazán sokat nyerni nem, bukni azonban jóval többet lehet. Szerencsére ezeket gond nélkül teljesítette a mezőny, Neuville, Meeke és Evans neve mellé került még egy-egy szakaszgyőzelem a nap végére. 

Az első napot követően így Meeke vezeti az összetettet (így holnap ő takarít), 21 másodperccel Ogier és közel egy perccel Neuville előtt.