A 23. HELL Miskolc Rally második napjának 2. szakaszán, Imola település előtt nem sokkal Friedmann Zsolt és dr. Kovács Annamária Mitsubishi Lancer Evo IX-es versenyautója árokba esett. A baleset után a pilótát mentőautóval szállították kórházba. Ez ügyben kerestük őt, egy nappal az eset után, hogy elmondhassa mi történt velük.

Értelemszerűen az lenne az első kérdésem, hogy vagytok/ hogy vagy?

Nagyon köszönöm a kérdést Gábor, meglepően sok idegen embertől is megkaptam ezt, nagyon jól esik. Így utólag már könnyen csinálok viccet az eseményekből, összefoglalva az állapotomat csak annyit mondok ma mindenkinek: azért nem szabadultok ilyen könnyen meg tőlem :)
Az autó jobb oldalában pedig 100%-os egészségnek örvend Annamari, úgy látszik, ő még nálam is elpusztíthatatlanabb!

Nagyon sok pletykát és kitalációt lehetett hallani a pályák szélén a szurkolók között. Kérlek meséld el, mi történt pontosan!

Én is olvastam egészen hajmeresztő verziókat is, a valóság ennél azért kevésbbé drámai. Nagyon jól ébredtem vasárnap, jó hangulatban kezdtük a napot – annak ellenére is, hogy csak reggel szembesültünk vele, hogy az éjszakai időjóváírások és korrekciók után lecsúsztunk a negyedik helyre az összetett sorrendben. Hét másodperc állt közénk és a harmadik helyezés közé, ezt céloztuk meg, és volt egy egész napunk ezt lefaragni. Nem tűnt lehetetlennek, a tempónk meg volt addig a versenyen, a hátrányunkat egy kellemetlen defektnek köszönhetjük. Ezt végigmérve: nem siettünk túlzottan ! A Kánó-Ragály szakaszon kerültünk érdekes helyzetbe, következett a szakasz egy sarkalatos pontja, egy 300 méteres padlógázos ereszkedést követő jobb kanyar, ami koszos volt. Erre készültünk, a féktávot is megtaláltam, viszont a kigyorsításnál még mindig sok kavics volt az úton, és a kanyar sem „fogyott” még el alólunk, így gázadásra az út melletti vizesárokban landoltunk, kb. 50 km/h-val.

 Fotó: Kovács "Pici" Krisztián

Az autóban a kár 10.000 Ft körül mérhető, minden a helyén. Nem borultunk tetőre, nem gyulladtunk ki, és semmi egyéb – ezekhez hasonló – durva formáját nem követtük el a ralibaleseteknek. Mindezen szerencsés körülmények ellenére sikerült nekem valahogyan olyan ütést kapnom alulról, amely – a már elkészült diagnosztika alapján – összekoppintotta a gerinc csigolyáimat. Igen, ilyen szerencsétlenül is csak kevesen tudnak esni – úgy látszik, közéjük tartozom. A derekamban fellépő borzasztó fájdalom, és az elzsibbadt alsó végtagjaim miatt szállítottak – az egyébként fénysebességgel érkező mentők – a BAZ megyei kórházba, gerincsérülés gyanújával. Azért be kell vallani, be voltam szarva rendesen...  A negatív röntgen lelet, és az időközben „visszakapott” lábaim engedtek arra következtetni már tegnap: hamarosan visszatérünk !

A verseny első két szakasza után vezetted az ORC-t, aztán újra lecsapott a "miskolci mumus" és defektet kaptatok. Hogyan értékeled az első napot?

Az első nap teljesítményével elégedett vagyok. Úgy kezdtünk, ahogy terveztem, sőt. Viszont egy defekt miatt elvesztegetett 30-40 másodperc meg tudja pecsételni a versenyünket. Persze, nem adtuk fel, csak nehezen találtam az ideális tempót ahhoz, hogy gyorsan – de lehetőleg még nem túl sok kockázattal faragjam le a hátrányt. Vegyes tempóban, de jó szájízzel autóztunk az első napon.

Hogyan állsz most az ózdi versennyel? Megpróbálsz elindulni vagy kisfiad születését várva abszolút nem is tervezed az indulást?

Az autónkban tényleg nem keletkezett kár, és talán én is hadra fogható leszek 1-2 hét múlva, viszont Ózdon legfeljebb lelkes szurkolóként fogok részt venni. Április hónapban Noel születése mindennél fontosabb a számomra. Az azt követő időszakban szeretnénk a lehető legtöbb bajnoki futamon megnehezíteni az ORC pilótáinak a dolgát – akik között egyébként nagyon jól érezzük magunkat