Az idei év legnagyobb meglepetése volt, hogy szeptemberben, alig öt nappal a rajt előtt kiderült, elmarad a Budapest Rallye. A versenyzőket és szurkolókat jelentős vagyoni (pl. az autóbérlés, a teszt, és szállás költsége) mellett csaknem helyrehozhatatlan erkölcsi kár is érte. Nem tudni, hogy mi vezetett ide, csak egy dolog biztos: olyan későn kértek környezetvédelmi engedélyt, hogy esélytelen volt, hogy azt a verseny rajtjáig kiadják. Felelős nincs.
A versenyzők fórumot tartottak, amelyen az elmaradt futam szervezője és a rali szakág vezetője is megjelentek. Világossá vált, hogy a versenyzők fellázadtak, és mivel senki sem mondott le, visszahívták a szakágvezetőt, ezért újat kellett jelölni. Több mint tíz nappal a jelölési határidő után a magyar ralinak továbbra sincs kinevezett vezetője. Úgy tűnik, máshogy érvényesülnek a matematika törvényei az autósportban, ezért a kevesebb jelölést kapott, korábban visszahívott jelöltet akarták kinevezni, a szövetség pedig azt sem tudja, kik jogosultak tagjaik képviseletére.
Legyen tiszta, hogy ahogyan a Budapest Rallye elmaradása, úgy a raliszakág vezetőjének kinevezés körüli méltatlan kutyakomédia, vagy az, hogy azt sem tudni melyik tagot ki képviseli, nem más, mint tünet! Az nekem (nézőnek, de blog-szerkesztőnek is) rohadtul mindegy, hogy ki rendez versenyt. Nem tudom, hogy ki a rendezője egy-egy VB- vagy ERC-futamnak. És megkockáztatom, hogy a versenyzők sem. De mondok mást: elég sokat jártam versenyre úgy, hogy tudtam volna, ki a MAMSZ/MNASZ elnöke, főtitkára, hogy egyáltalán van RSB. Sőt, azt sem tudom, hogy FIA-szinten kik fújják a rali passzátszelét. És egyáltalán nem is érdekel.
Csak annyit szeretnék, hogy legyen professzionálisan megszervezett, a nézők és a média számára egyaránt érdekes és fair a bajnokság. Olyan, amihez már előző év novemberében tudom a szabadságot, és a családi programokat igazítani. Ami olyan nagy durranás, hogy a sporthírekben minden versenynap után van összefoglaló. És azt is szeretném, hogy legyenek olyan élmények, amik függővé teszik a mai ötéveseket, mint engem tett életem első Mecsek Rallye-ja, ahol még csak gyorsasági szakaszon sem voltam.
Ha működik, pont magasról teszek rá, kik a sportvezetők, rendezők, sajtósok. Viszont fosul, pitiáner, személyeskedő, amatőr módon csinálva, egók háborújában ennek semmi értelme, akkor inkább engedjük el. Legfeljebb negyvenkét évesen megsiratom a magyar ralisportot, és majd járok külföldre versenyt nézni. És akkor lehet majd tovább panaszkodni, hogy nincs néző…
Hogy milyen messze vagyunk ettől, remekül szemléltetik az elmúlt hetekben történtek. A főtitkár kiadott egy tájékoztatót, amely a 2017. november 15-i határidőig beérkezett jelöléseket összesítette. Eszerint Berényi Ákosra 47 jelölés érkezett, melyből – az alapszabály kizáró rendelkezése hiányában – ötöt visszavontak, Pryma Zoltánt pedig 44-en jelölték. Emellett volt három olyan tagszervezet, amely mindkét jelöltet támogatta. Ebből a matek viszonylag egyszerűnek tűnt: a meccset két jelöléssel Pryma Zoltán nyerte, hiszen a különbség szempontjából mindegy, hogy a többes jelölést érvényesnek, vagy érvénytelennek tekintjük.
Ehhez képest az Elnökség 66/6/2017.11.22. számú határozata szerint Berényi Ákosra 43, míg Pryma Zoltánra 41 jelölés érkezett. A főtitkári tájékoztató és az elnökségi határozatban megjelenő számok közötti eltérés indoka ismeretlen. UPDATE: van magyarázat az elnökség számaira, de az eltérés okaira azonban továbbra sincs. Úgy tudjuk, a határidő után érkeztek olyan dokumentumok, amelyek a jelölés eredményét befolyásolhatták. Az elnökség végül egyik jelöltet sem nevezte ki szakágvezetőnek, így a korábban visszahívott sporttárs ma a megbízott ralifőnök. Az MNASZ Alapszabálya szerint ilyenkor új jelölést kellene kiírni, de ennek egyelőre nyoma sincs.
Azt már említettem, hogy csak a jelölés után vették észre, hogy azt sem tudják, kik a tagjaik ki a törvényes képviselői. Annak ellenére, hogy hiányzó elnökségi tagokat, a sporttanács vezetőjét, és hiányzó tagját is meg kellene választani, egyelőre nem sikerül összehívni a közgyűlést. (Olyan aprósággal, hogy a határozatképtelenség miatt megismételt közgyűlés tervezett időpontja alapszabály sértő módon volna meghatározva, jobb, ha nem is foglalkozunk!) Azok után viszont, hogy a főtitkár csak kéthetes késéssel adott a honlapon tájékoztatást arról, hogy egy elnökségi tag lemondott, szerintem csodálkozni már semmin sem lehet. Azért bírom ki az egészet röhögés nélkül, mert ez csak komoly lehet, viccnek ugyanis durva volna.