A Rallye Évköny 1997-ben jelent meg először. Fotósok és újságírok csapata hozta létre, hogy úgy mutassák be a ralit, ahogy ők látják. Azok, akik minden egyes rali versenyen ott vannak, akik az elzárt helyekre is bejutnak a pályáon, akiket hosszú évek történései kötek össze a rali versenyzőkkel, navigátorokkal, szerelőkkel. Az egész nagy ralis családdal, a nyüzsgő csapatokkal. 

Ha időben rendelsz, egy frankó naptár is jár a könyv mellé!

A fenti leírás a Rallye Évkönyv oldaláról származik, de minden egyes sorát értjük és átéljük mi is. Ha pedig idén is beszerzitek ezt a csodát, ti is átélhetitek ezeket az élményeket, melyeket mi egész évben gyűjtünk a pálya szélén és melyek ebben a könyvben csúcsosodnak ki év végére.

Az idei, a sorban immár a 23. Évkönyv már megjelent, így nem árulunk el nagy titkot, ha néhány részletet veletek is megosztunk róla. A 288 oldalas műben "megszólal" minden abszolútban pontot szerző pilóta. Helyet kapott a historic mezőnye mellett idén először a rali2 bajnoksága is, 12 oldal kifejezetten velük foglalkozik és csak róluk szól. 

Természetesen foglalkozik magyar csapatok külföldi versenyzésével és értelemszerűen mind a hét ORB futamról is részletesen és sok-sok fotóval illusztrálva számol be. 

Az Évköny 5990 forintos áron rendelhető, a postaköltséget pedig személyes átvétel esetén meg is sprórolhatjátok. Minden szükséges információt megtaláltok a www.rallyeevkonyv.hu  oldalon. Ha karácsonyi ajándéknak terveztiek, még teljesen időben vagytok, simán odaér akár a fa alá is :)

A versenyek mellett minden futamról olvashattok egy-egy belső sztorit a necces helyzetekről, beesésekről, balesetekről is. Az Évköny szerzője, Szabó-Jilek Ádám jóvoltából nálunk beleolvashattok a nyíregyházi ERC futamgyőztes Turán-Bagaméri páros kalandjaiba:

"Néha csak centiken múlik egy Eb-futamgyőzelem

Turán Frici és Bagaméri Laci szinte végig hibamentesen és roppant gyorsan autózott Nyíregyházán. A raliban néha csak nüanszok választják el egymástól a győzelmet a kieséstől, így volt ez a friss Eb-futamgyőztesek esetében is, hisz három komoly pillanatuk is akadt a hétvége folyamán.

„Az első ilyen a harmadik gyorsaságin történt” − kezd bele a sztorizásba a navigátor. „A murvás részen leszánkáztunk az útról a bal oldalra, de szinte azonnal visszapattantunk az árokpartról. Frici dugott egy egyest, aztán mentünk is tovább. A számomra legérdekesebb eset az a harmadik nap első gyorsaságiján, a céltól olyan 500 méterre történt. Volt egy lejtő, a végén féktáv és egy bal6. Annyira saras volt az út, hogy álló kerekekkel érkeztünk meg a visszafordítóhoz. Felnéztem és éreztem, hogy négy kerékkel csúszik az autó, tehát nem volt semmi fék. Erre egyszer csak elfordultunk a bal6-ba, szinte 180 fokba bekanyarodtunk. A célban egymásra néztünk Fricivel, de fogalmunk sem volt, hogy miként abszolváltuk azt a fordulót. Akkor volt először olyan érzésem, hogy egy kisebb csoda történt.”

Itt nem volt vége, mert a skodás duó vasárnap még átélt két hasonló szituációt. „Mádon, a vízen egyszerűen megcsúszott a kocsi és balra a rézsűn keresztül kicsúsztunk a mezőre. Ott az volt az iszonyú szerencsénk, hogy a bozótsoron volt egy 10 méteres luk, mi pont azon mentünk át. Azért nem tudtunk egyből visszajönni, mert utána bozót meg fák voltak, úgyhogy csak 100 méterrel odébb, egy bekötőúton tudtunk visszakanyarodni. Az utolsó pedig azon a gyorsaságin történt, amit megnyertünk. 2 kilométere a céltól rendesen nekimentünk egy farönknek. A bal első kerékkel találtuk el, de nem kaptunk defektet, »csak« egy 30 centis fadarab lejött a rönkről és beékelődött a gumi meg a felni közé. Leértünk a pályáról, úgy, hogy mi voltunk a leggyorsabbak és még a kerék sem engedett le. Volt pár komoly helyzetünk és talán nem is szerencsénk volt, hanem Frici édesapja segített nekünk odafentről!”

Hosszú és ínséges, rali nélküli hónapok következnek itthon, egy ilyen alkotás azonban a legjobb megoldást jelentheti erre az időszakra!