A szombati bemelegítést követően vasárnapnap már egy ízig-vérig "dakaros" szakasz várt a mezőnyre: homok és homokdűnék több, mint 250km-en keresztül.
Fotók: Red Bull Content Pool
Az első nap toyotás sikereiért másnap komoly árat fizettek a japán márka versenyzői, hiszen ezúttal - kivételesen - nem a motorosok kezdték a napot, hanem az autósok rajtoltak elsőnek. Nem kis hátrányt jelentett ez az elsőként rajtoló Nassernek, aki közel 15 percet lemaradásba került a szakasz győzteséhez képest.
A bemelegítő szakasz kifejezetten rosszul sikerül a Peugeot pilótáinak, de vasárnapra változott a helyzet és rögtön egy hármas győzelmet produkáltak: Despres, Peterhansel és Loeb sorrendben értek célba a 267 km-es szakasz végén. Sokáig úgy tűnt egyébként de Villiers nyeri a szakaszt Toyotájával, de eddig tisztázatlan okokból módosították eredményét és csak a negyedik legjobb időeredmény került a neve mellé.
A mezőny már a második napon alaposan fogyásnak indult. A legfurcsább balesetet Yazeed Al-Rajhi és Boris Garafulic okozták, akik egyszerűen összeütköztek a sivatagban. Mindkét kocsi olyan mértékben sérült, hogy meg kellett várják a szervizkamionukat.
Fotók: ASO/@World/A.Lavadinho
A szombati gyorsot még negyedik leggyorsabbként kezdő amerikai Dakar-újonc remeklése sem tartott soká, Bryce Menzies ugyanis méreteset bukott Mini bugy-jával és a verseny feladására kényszerült.
Szalayék összetett 41. helye kifejezetten jól cseng, pláne annak tudatában, hogy vasárnap rengeteg problémával és több elakadással is meggyűlt a bajuk. Ha mindez nem lett volna elég, még egy defekt is hátráltatta őket, de mindezt meghallgatjátok, ha IDE kattintotok.
Sajnos a motorosaink közül sincs már mindenki versenyben, Laller ugyanis már a második napon feladta az idei Dakart, az ő mezőnyökről a Totalbike-on találhattok összefoglalót.
A hagyományokhoz híven idén is a Dakar Ralival indul az év, mely immár 40. alkalommal rajtol el január első hétvégéjén. A 2008-as elmaradt afrikai versenyt követően 2018-ban már tizedjére tartják Dél-Amerikában a világ leghíresebb tereprali futamát.
A szombati napon közel 250km összekötő szakasz várt a mezőnyre, melyet követően az idei kiírás legrövidebb, mindössze alig 31 kilométeres gyorsaságija várt az indulókra. A kijelölt pálya rövidsége ellenére nem kis kihívást jelentett, rögvest a lehető legnehezebb terep, azaz a homokdűnék várták a Dakar-résztvevőket.
Fotók: Red Bull Content Pool
Az első szakaszon 92 autós indult el, köztük a Dakarnak tizenharmadik alkalommal nekivágó Szalay Balázs is. Mellette ezúttal is Bunkoczi László diktálja az itinert, akivel eddig hétből hét alkalommal jutottak el a célig. Reméljük ez a statisztika idén sem változik majd.
Fotó: Photo Eric Vargiolu / DPPI
A toyotások kezdtek a legjobban: Nasser Al-Attiyah nyerte a szombatot, így ő rajtol vasárnap elsőként (a kocsik a motorosok előtt rajtolnak ezúttal). Őt 25 másodperces lemaradással követte holland csapattársa, Bernard ten Brinke. Harmadikként a helyiek nagy kedvence, Nicolas Fuchs végzett.
A TOP10-ben még két Toyota (de Villiers és Alvarez), valamint négy Mini (köztük Nani Roma és a buggy-val induló Hirvonen) és a Prokop által vezetett Ford található.
Az idén búcsúzó Peugeot kifejezetten rosszul kezdett: Mr. Dakar csak a 11., Carlos Sainz pedig a 16. helyen ért célba. Lemaradásuk bő két és fél perc. A legszerencsétlenebbül azonban kétségkívül Sebastien Loeb járt, versenyautójában már a harmadik kilométer megtétele után elromlott ugyanis a fék, melynek hiányában közel hat perc hátrányba került.
Határozottan jól kezdett azonban a Szalay-Bunkoczi páros. A magyar csapat az összetett 36. helyen fejezte be a verseny első napját. Az igazi küzdelem holnap veszi kezdetét, amikor is 267 kilométert kell teljesíteniük a perui homokdűnék között.
1. Nasser Al-Attiyah/Matthieu Baumel Toyota, 21.51 perc 2. Bernard ten Brinke/MichelPerin Toyota, +25 másodperc 3. Nicolas Fuchs/Fernando Mussano Borgward, +34 4. Bryce Menzies/Peter Mortensen Mini Buggy, +38 5. Nani Roma/Alex Haro Bravo Mini All4, +53 6. Giniel de Villiers/ Dirk von Zitzewitz Toyota, +54 7. Lucio Alvarez/Robert Howie Toyota, +1.12 8. Mikko Hirvonen/Andreas Schulz Mini Buggy, +1.36 9. Jakub Przygonski/Tom Colsoul Mini All4, +1.54 10. Martin Prokop/Jan Tomanek Ford, +2.04
Az idei év legnagyobb meglepetése volt, hogy szeptemberben, alig öt nappal a rajt előtt kiderült, elmarad a Budapest Rallye. A versenyzőket és szurkolókat jelentős vagyoni (pl. az autóbérlés, a teszt, és szállás költsége) mellett csaknem helyrehozhatatlan erkölcsi kár is érte. Nem tudni, hogy mi vezetett ide, csak egy dolog biztos: olyan későn kértek környezetvédelmi engedélyt, hogy esélytelen volt, hogy azt a verseny rajtjáig kiadják. Felelős nincs.
Mi, a mai napon a versenyzői gyűlésen megjelentek, aláírásunkkal igazolva kérjük és tanácsoljuk, hogy az MNASz minden olyan Tisztségviselője, aki a kialakult helyzetért és válságért erkölcsileg felelősnek érzi magát, betöltött tisztségéről mondjon le.
Közel 2000 km-t utaztunk, hogy alaposabban is szemügyre vehessük a műhelyt, ahol Norbi szavaival élve: "a csoda történik". Nürtingen városában készíti fel ugyanis a Tankpool24 csapata kétszeres Európa-bajnokunk Kiss Norbert Mercedes versenykamionját.
A magyar versenyző jelenleg az összetett második helyről várja a folytatást a következő, hungaroringi futam előtt, ahol a kamion EB mellett Kamion Fesztivállal is várják a kilátogató nézőket.
Nem is szaporítom tovább a szót, jöjjön videónk a nürtingeni műhelylátogatásól:
A videó mellett természetesen pár képet is lőttünk:
Hetedik alkalommal változott a veterán raliautók találkahelyévé az Eifel-hegységben, a legendás Nürburgring tőszomszédságában megbúvó apró német városka, Daun. Az Eifel Rallye Festival a hírhedt B-csoportos versenyautók egyik utolsó mentsvára, ez az, ami ezt a rendezvényt világszinten is különlegessé teszi és amiért ez a kisváros rajongók tízezreinek vált a zarándokhelyévé az elmúlt években.
A poszt szerzője a Petrolicious magyar újságírója, Boér Máté, a historic raliautók nagy rajingója. Még több képes angol nyelvű beszámolóját az alábbi linken találjátok a versenyről. Ajánljuk figyelmetekbe!
A háromnapos rendezvény jellegét legjobban leíró szó a fesztivál, mint ahogy azt az elnevezése is mutatja, itt nem versenyzésről van szó, nincsenek mért eredmények, ez egy hatalmas buli. A stopperek hiányától eltekintve viszont olyan, mint egy „normál” rali, rendeznek shakedownt, két super speciál szakaszt és összesen hat gyorsaságit. Nem más ez, mint benzingőzbe burkolt múltidézés annak a lehető legtöbb, eredeti vagy korhű kellékét felvonultatva, hogy hűen idézze fel a raliért rajongók egyik kedvenc korszakát, az 1982-1986 közötti időszakot, amikor az FIA B-csoportra vonatkozó szabályrendszere szerint épített versenyautók uralták a gyorsasági szakaszokat. Ahogy a ’84-es világbajnok, Stig Blomqvist mosolyogva mondta az Eifel Rallye nyitóestjén tartott beszélgetésen: „akkoriban, a mai értelemben véve gyakorlatilag nem voltak szabályok, neked kellett lenni a leggyorsabbnak”.
Az FIA korlátozása ma is érvényes a B-csoportos autókra (sajnos emiatt kerültek pl. 2017-től kizárásra egy másik hasonlóan színvonalas versenyről, a Legend de Spa/Bastogne-ról), de több gyűjtő és egykori versenyző is az eredeti rendeltetésüknek megfelelően kívánta használni ezeket az autókat. Ekkor lépett a színre Reinhard Klein, a világ egyik leghíresebb ralifotósa (1997-ben alapította a McKlein ügynökséget Colin McMasterrel, saját archívumában az ’50-es évekig visszamenőleg találhatóak raliversenyeken készített felvételei), aki összefogta az eredeti vagy az eredetivel közel megegyező raliautók tulajdonosait és megszületett a Slowly Sideways. Ehhez a szervezethez bárki csatlakozhat, aki 1986-os vagy annál öregebb eredeti vagy az eredetivel megegyező raliautóval rendelkezik, illetve gyári A-csoportos versenyautó áll a garázsában és nem félti elővenni. Az Eifel Rallye Festival a szervezet kiemelt programja, de itt nem csak a Slowly Sideways tagok kapnak lehetőséget a száguldásra. Minden évben egy bizonyos tematika köré szerveződik az Eifel Rallye, idén a ralisport hat évtizedét ünnepelték, ugyanis az 1960-as évek közepe óta rendeznek a mai ralik ősének tekinthető, a stopper ellen folytatott küzdelmet, amelynek a végén a leggyorsabbnak jár az első hely. A versenyt megelőző estén Daun főterén a hagyományos Rallye Partyra gyűlnek össze a résztvevők és a nézők, idén mind a hat évtizedből hívtak meg versenyzőket egy beszélgetésre és mind a hat évtizedről vetítettek egy-egy 3-5 perces filmet Helmut Deimel archívumából. Napjaink versenyzőit Thierry Neuville képviselte (idén kiemelt partnerként szerepelt a Hyundai), az Eifel Rallye Rali Nagykövetévé („Rallye Ambassador”) pedig a már említett Stig Blomqvistot választották, aki az elmúlt hat évtized mindegyikében legalább egyszer nyert ralit, legutóbb éppen tavaly, az East African Safari Classicot.
A híres német versenyzők, egykori bajnokok közül idén Armin Schwarz, Wolf-Dieter Ihle, Harald Demuth és Matthias Kahle nyomták tövig a gázt az Eifel-hegység útjain kijelölt vegyes burkolatú gyorsasági szakaszokon. A Škoda németországi képviseletének és a verseny szervezőinek köszönhetően, a hétszeres német bajnok (!!!) Kahle mellé ülhettem be a 130 RS versenyautóba egy gyorsasági szakasz erejéig. Pontosabban megkérdezték, hogy a Fabia R5-be vagy a veterán versenyautóba ülnék-e szívesebben, de ez nekem egy másodpercig sem volt kérdés. Lehet, hogy elsőre bolondnak gondoltok majd egy páran, de nekem a 130 RS különlegesebb. Rendben, ez „csak” 130 lóerő, viszont hátul hajt és farmotoros. Utóbbi adja a játék igazi ízét, egészen más vezetési stílust igényel.
A Škoda 130 RS-t a 110 R Coupé alapjaira építették és 1974-75 között készültek el az első példányok a mlada boleslavi üzemben, a Gr.2-es homologizációra 1976-ban került sor. Az utcai autóhoz képest 10 centiméterrel kiszélesítették, üvegszálas sárhányókat, műanyag oldalüvegeket, alumíniumból készült tetőt, a csomagtértetőt és motorháztetőt kapott, előre került a vízhűtő és átalakították a kettős keresztlengőkaros első futóművet. Remek úttartása, kiemelkedő kanyarsebessége és az ötven-ötven százalékos súlyeloszlásból adódó egyensúlya miatt a könnyű, 800 kg súlyú kupé a jóval erősebb versenyautóknak is komoly kihívójává vált az aszfaltos versenyeken. A típus legnagyobb sikerét a ’77-es Monte Carlo Rally-n aratott kettős kategóriagyőzelem jelentette, a rajongók el is nevezték a „Kelet Porschéjának”.
Volt annyi helyzeti előnyöm a Škoda által meghívott többi vendéghez képest, hogy a fotózás miatt előre „lejártam” a pályákat, így hezitálás nélkül vágtam rá, hogy a második kör első szakaszán szeretnék Matthiassal menni. A kelbergi gyors egy szűk, domboldalra felfutó, kanyargós mezőgazdasági úton indul, majd egy falvacskán átérve visszatér a rajthoz, ezt a részt megismételve a második körben halad tovább egy murvás erdei szakaszon, egy nyílt, kiszélesedő mező felé, hogy aztán egy, a mecseki gyorsokhoz hasonlító aszfaltos részen érjen véget. Már a gyorsasági felé vezető összekötő szakaszon, az új féktárcsák bekoptatásakor kaptam egy kis ízelítőt arról, hogy mit tud a 130 RS. Komolyabb fékezéskor azonnal lehetett érezni, hogy indulna a feneke, de ezt olyan szép átmenettel tette, hogy kis túlzással szinte azt gondoltam, hogy a navigátori ülésből is meg tudnám indítani.
A jobb1-ből Máté integet nektek :)
A típus egyik gyenge pontja a három helyen csapágyazott főtengely, ami nem bírja jól a 8000-es maximális fordulatot, az egyik szerelő elmondása szerint kb. 500 versenykilométert bír egy motor az autóban. A jobb egybe szíjazva ez persze mit sem érdekelt, annál jobban szórakoztatott, ahogy a pillekönnyű karosszéria mozgásba lendült a két duplatorkú Weber karburátoron át táplált 1,3-as motornak adott legkisebb gázadásra is.
A gyorsasági időellenőrzőjébe érve történt az első „csoda”. Armin Schwarz és Stig álltak az út szélén a rajtidejüket várva, én pedig csak pislogtam egy darabig, hiszen álomban sem gondoltam volna, hogy lesz olyan alkalom az életben, hogy ugyanazt a rajtot várom majd, mint ezek a pilóták. Ráadásul egy percig sem éreztették, hogy nem tartozom oda, persze mindannyian nagyot nevettünk, amikor kezet fogva bemutatkoztunk egymásnak. Armin egy Hyundai i20 WRC-t, Stig pedig egy ex-Sainz Escort WRC-t terelgetett ebben a körben, amiben mi rajtoltunk harmadikként. Ültem már erős hátsókerekes historic raliautóban, de a farmotoros Škoda folyamatos táncolásához semmi sem fogható. Persze olvastam már sok helyen, hogy gázzal lehet irányítani stb., de saját érzékeimmel most tapasztaltam ezt ennyire intenzíven először. Egy pontos, határozott kormánymozdulattal Matthias odaszúrta a Škoda orrát az ívre és onnantól csak - a számomra felfoghatatlan gyorsaságú - lábmunka határozta meg a 130 RS mozgását. Kicsit aggódtam, hogy a brutális váltásoktól szét ne hulljon a négyfokozatú váltó, de szerencsére végig tette a dolgát. A 13-as kerekekre új murvaabroncsok kerültek fel a gyors előtt, Matthias azt mondta azért, „mert így lehet a nézőket szórakoztatni, slickeken betapadna az autó az ívre. Márpedig én most a szórakoztatásért vagyok itt”. Nem véletlenül közönségkedvencek ők a Škodával. Úgy tűnhet, hogy az élmények miatt mondom én is azt, hogy a mezőny egyik legvagányabb autója a 130 RS, de tanúm van rá, hogy már 2015-ben is vigyorogva vártam, hogy feltűnjön a fényképezőgépem keresőjében a piros-fehér-kék kupé. Ez 17,21 kilométer, ami nekem „jutott” belülről az Eifel Rallye Festivalból, ami a hab volt egy olyan tortán, amelynek akár csak a legkisebb morzsájáért is holnap útnak indulnék Daun felé.
Finnországban már-már megszokott, hogy mindig akad egy olyan kanyar egy-egy raliversenyen, ahol egymás után többen is hibáznak. De ami az idei finn világbajnoki futam tegnapi napján történt, az mégiscsak elég ritka.
Hasonlóan látványos videókért és képekért, valamint a legfrissebb információkért kövessetek minket Facebookon is: https://www.facebook.com/RallyeDream
Egy tempós jobbosban ugyanis nem kevesebb, mint 16-an hagyták el a pályát! A legszerencsésebbek csak némi időveszteséget elszenvedve rúgták el kopp keresztben a gépeket, de még azok is bőven szerencséseknek mondhatók, akik túlcsúszás után csak tolatni kényszerültek. Többen azonban nem úszták meg ilyen olcsón ezt a kanyart, sokaknak ugyanis az anyagi kár mellett a verseny végét is jelentette.
Sajnos a videóban feltűnik a magyar csapat, az Eurosol Racing Team 2017-es Skoda Fabia R5-öse is, melyet Szabó Zoltán vezetett. A versenyautót azonban már nem biztos, hogy hazahozzák a srácok, ugyanis törött állapotában már fel is került egy "használt versenyautókat" hirdető oldalra.
Nem csak a kék skodás páros képviselte azonban hazánkat, hiszen a lelkes nézők/szurkolók, alkalmi autómentők között is felbukkannak magyarok, akik ráadásul a rutinosabb fanok közé tartoznak, kesztyűvel a kezükön várták az adandó alkalmat, melyből most bőven kijutott nekik is. Nem véletlen, hogy többen spaniferekkel és kötelekkel is készültek, melyekkel a legnagyobbakat eső raliautókat is hipp-hopp biztonságosabb pozícióba helyezték át.
Fontos megjegyezni, hogy a mutatványokban senki (sem versenyző, sem néző stb.) nem sérült meg. Sajnos ugyanez a raliautókról mér kevésbé állítható...
A poszt végére hagytuk az egyik legkülönlegesebb felvételt, amit egy néző a fejére rögzített kamerával készített. Nem mindennapi videó lett ez sem:
A verseny egyébként kifejezetten izgalmas, vasárnap 4 szakasszal zárul. Jövőhét elején érkezünk a szokásos összefoglaló posztunkkal!
Robert Kubica balesete óta már valószínűleg mindenki tudja mekkora kárt (is) okozhat az út menti szalagkorlát. A múlt hétvégi Veszprém Ralin az is kiderült, hogy a fa korlát sem sokkal jobb megoldás.
A másodosztályban versenyző Godó Tamás - Laboncz László páros Ladájával egy apró hibát vétett a hegyesdi gyorson. Bár a fa korlát a hegyoldaltól ugyan megmentette őket, mégis sikerült olyan szerencsétlenül eltalálniuk, hogy csak a szerencsének köszönhetik, hogy sérülés nélkül megúszták az esetet. A fadarab ugyanis egyenesen a szélvédőbe fúródott.
Lássuk hát hogyan is élhették meg ezt belülről a srácok:
A Rallymedia.tk stábjának köszönhetően kívülről is látható valamennyi az esetből:
Ranga Péter nyerte a múlt hétvégi Veszprém Ralit, a magyar ralibajnokság ötödik futamát.
Immár 7. éve, hogy a kisebbik Ranga-gyermek, Péter is – bátyjához ifjabb Ranga Lászlóhoz hasonlóan – úgy döntött, folytatja a családi hagyományt és édesapja nyomdokain ő is autóversenyző, ralipilóta lesz. Már az első versenyeken is jól látszott, hogy nem esett messze az alma a fájától, hiszen Peti is ügyes kezű pilótának bizonyult. A tavaly, a Topp-Cars Rally Teamnek köszönhetően már egy igazán top autóba ülhetett, és többször is igazán közel került élete abszolút futamgyőzelméhez.
Folyamatosan érkeznek a nevezések a 34. HE-DO Mátrai Hegyiversenyre. A nézők olyan autókat - és versenyzőket - is láthatnak július 15-16-án, amiket, akiket eddig Magyarországon még soha!
Turán Friciék Fiestájába is bekerült a fejlesztés.
Murvás talajon folytatódik a 2017-es Országos Rallye Bajnokság július 8-9-én a 24. Veszprém Rallye-val. A Turán Motorsport párosa számára nem a megszokott ritmusban történt a verseny előtti felkészülés, ugyanis az R5-ös Ford Fiesta motorja csak a verseny hetében érkezett meg a felújításról. Erre nem meghibásodás, hanem az előírt kilométerek megtétele miatt került sor. De ha már az M-Sport hozzányúlt, akkor az új Evo2-es fejlesztési csomagot is beépítették, így néhány lóerővel erősebben tért vissza Magyarországra. Miután a szervizcsapat beépíti az erőforrást, kipróbálására a hivatalos, csütörtöki teszten kerítenek sort Friciék.
A 80-as évek ralija a 21. században reinkarnálódott. Hihetetlen izgalmak, óriási csaták, felejthetetlen látvány. Ez vár, ha élőben nézel meg egy WRC futamot. Hidd el, megéri!
A Szombathely környéki pályákról megint élőben jelentkezünk. A streamet a Rallye Rádiótól, az időeredményeket pedig az androidos alkalmazáson is elérhető a netrally.hu-tól, a képek egy részét pedig tőletek kapjuk.
A Szombathely környéki pályákról megint élőben jelentkezünk. A streamet a Rallye Rádiótól, az időeredményeket pedig az androidos alkalmazáson is elérhető a netrally.hu-tól, a képek egy részét pedig tőletek kapjuk.
Fotók: Red Bull Content Pool
Hasonlóan látványos videókért és képekért, valamint a legfrissebb információkért kövessetek minket Facebookon is: 
A törött raliautóra 
Fotó: 
Utolsó kommentek