Nem nagyon tudtam rápörögni az Esztergom GARMIN Rallye-ra. Leginkább azért nem, mert megint a miénk volt az egyetlen kupás Suzuki a mezőnyben, de nagyon zavart az is, hogy az N1 kategóriába megint csak hárman neveztünk. Miénk a legkisebb, legolcsóbb kategória, mégis nálunk vannak a legkevesebben, őszintén mondom, hogy nem értem. Ellenfelek nélkül nem is olyan jó ez a játék.

2 races, 2 wins for Vitor Sá and Pedro Calado that debuted at the Rally of Machico the new developments in engine and suspension of the Peugeot 207 S2000 in order to prepare as best as possible the ERC RALLY VINHO MADEIRA. In Group N was Miguel Nunes who took the best followed by Joao Magalhaes.

Negyven fokot ígérnek Reisz Andrásék hétvégére, úgyhogy nem érdemes vízpartra menni, mert baromi sokan lesznek. Ha ezt az írást olvasod, akkor valamilyen szinten érdekel az autósport, úgyhogy két opciód maradt: Vagy kimész a Hungaroringen zajló Superstarsra és drukkolsz Michelisz Norbinak, vagy a GARMIN Rallye-t választod. Garantálom, hogy egyikkel sem jársz rosszul, de én mégis az utóbbit javaslom.

Ha az Ypres Rali eredménylistájára az elmúlt évek IRC futamainak ismeretében csak egy pillantást vetünk, azt gondolhatjuk, hogy a finn Juho Hanninen 46 másodperces győzelme sétagalopp volt. Errefelé ennél kevesebbel szokás nyerni. Nem, nem egyszerűen arról van szó, hogy a megyekettő ifi ellen kellett versenyezni, és így könnyű volt. Ugyan Kopecky igazoltan volt távol, mert éppen otthon nyert egy versenyt, de itt sem a Pinocchio Club (=fakéz-faláb) adta a mezőny derékhadát, hanem sokat látott, és sokat próbált versenyzők jöttek össze a nyugat-flandriai Ypres-ben egy kis versenyzésre.

Hiába telt el majd' egy hónap az Akropolisz-rali óta, és hiába vándorolt a világ túlsó felére a rali-világbajnokság mezőnye, az erőviszonyok és a menetrend mit sem változtak. 

A forró görög nyárból a hűvös új-zélandi télbe érkeztek a csapatok. A 2010 után a versenynaptárba újfent visszakerült versenyre tizenhárom WRC-s páros nevezett. A rendszeres résztvevők közül ugyan többen nem utaztak el messzi szigetállamra, hogy annak murvás útjain gyűjtsék tovább pontjaikat, az élversenyzők azonban mind itt voltak, és még egy régi ismerős, Manfred Stohl neve is szerepelt az indulók között.

A hétvégén mindkét nagy nemzetközi ralis sorozatban versenyt tartanak: míg a világbajnokság mezőnye a Föld túloldalán, Új-Zélandon száguld, az IRC-sek Európán belül maradtak. Alig egy héttel a sajnálatos tragédiával végződő olasz futam után most Belgiumban versenyeznek.

A Belga pályák a látszat ellenére  - rengeteg egyenest és derékszöget tartalmaz az út vonalvezetése - nagyon trükkösek és technikásak, főleg, ha leesik egy kis eső, és sár borítja az egyébként jó minőségű aszfaltot.
Nem volt ez másképp most sem, már a versenyt megelőző hivatalos teszten is parádés autózás láthattak a futamra kilátogató nézők.

Úgy tűnik, mégsem kell az MNASZ hozzájárulása egy autóversenyhez, sőt kifejezett tiltás ellenére is lehet rendezni . Ez egy jó példa arra, hogy mit sem ér a jogi szabályozás végrehajtás nélkül. 

A futamon történt egy érdekes eset, amit Lepold Sportvideó osztott meg:

Egy élet vége szemben egy ralival, ami – hogyha kivesszük belőle a beleláttatott romantikát  – nem több egy sportversenynél. Bármi is történt idén a Targa Florio-ralin jelentéktelen egy fiatal brit fiú, Gareth Roberts tragikus halála mellett.

Az idei interkontinentális bajnokságot tulajdonképpen csak két skodás, Jan Kopecky és Andreas Mikkelsen veszi komolyan. Ők ketten azok, akik nélkül nincs IRC-futam jó ideje. Pofozgatják egymást az élen, kivéve, amikor Hanninen is úgy gondolja, rajthoz áll. Olyankor nincs kegyelem, de a finn idén az Európa-bajnokságot részesíti előnyben, így Szicíliától távol maradt. Itt volt ellenben Giandomenico Basso, a sorozat hőskorának (2006) veretlen bajnoka, aki egy Fiesta RRC-vel szált szembe a Fabiák és 207-esek tömegével.

Mikkelsen siet a sziget aszfaltján

Ezen a hétvégén is volt futama az ír bajnokságnak. Nem hiszek a szememnek. Van mezőny - több is. Van látvány, és persze vannak nézők is. Pedig egy csomó helyen harsogják, hogy szegény írek, náluk is milyen rossz, meg, hogy a görög-spanyol szopórollerre ők is fel fognak szállni. Erről vagy nem tudnak, vagy nem akarnak tudomást venni, és olyant autóznak, mintha holnap már nem lehetne.

Mit lehet mondani egy 24 éves srác halálakor? Azt, hogy a halálos baleset benne van a ralisportban? Vagy azt, hogy sajnos a navigátorokat gyakrabban érheti ilyen baleset, ahogyan 2005-ben Michael Parkot is? Bocs, de ezt akkor sem lehet így megközelíteni, ha azt az IRC manager Jean-Pierre Nicolas mondja.

A baleset 18 kilométerrel a Cefalu gyorsasági rajtja után, egy balosban történt, ahol az autó jobb oldalát a szalagkorlát nyársolta fel. A verseny szervezőinek tájékoztatása szerint Robert Kubica tavalyi esésére hasonlított. A rescue csak mintegy 50 méterre volt a baleset helyszínétől, de gyors beavatkozásuk ellenére sem tudták Roberts életét megmenteni. A pilóta, Craig Breen nem sérült meg a balesetben, de sokkos állapotban szállították kórházba. A versenyt a rendezőség félbeszakította. (Azt nem tudom, hogy milyen állapotban volt a most telibevert szalagkorlát, de abból, ahogyan a balesetet leírták, legalábbis elgondolkodtató, hogy vehették át a gyorsaságit...)

Ilyenkor nincsenek szavak. Mindenki rosszul érzi magát, és szomorú, amiért egy tehetséges és népszerű fiatalnak el kellett mennie. 

Gareth 2004-ben, tinédzserként kezdett a dolgellau-i Elfyn Evansnak navigálni a Fiesta Sport Trophy sorozatban. Craig Breennel 2009-ben ültek össze. Roberts Breen oldalán tavaly egy Ford Fiesta R2-vel megnyerte a WRC Akadémia sorozatot, idén az SWRC-ben egy győzelemmel és egy második hellyel az élen álltak. 

Breen a legutóbbi versenyük, a Korzika Rali után Gareth-et varázslónak nevezte, és azt mondta: "Nélküle nem tudtam volna megcsinálni."

A srácok csak tapasztalatszerzés miatt indultak néhány IRC futamon. (A Targa Florio egyébként a Mecsek Rali helyére ugrott be az idei IRC sorozatba...)

Már a csapból is Ken Block autóinak az utánérzése folyik, és ehhez még csak azonos szponzorokra sincs feltétlenül szükség.

Van magyar VFTS is hasonló ruhában:

A 2001-ben a pécsi Peugeot Autósziget Rallye Team két autóval versenyzett: mindkét autó N-es ("szériaközeli") volt, az egyik egy 306 S16 (Maricsek Miki - Illyés Roland), és egy 106 S16 (Szilágyi Jani - Takács Ági). A 106-ost a szerelők csak Kismacskának hívták. Fényezhetném Szilágyi Janit, hogy mennyire állat módon terelgette, és hogy Mecsek Ralin Camping-Árpádtetőn szakadó esőben ment egy abszolút negyedik időt vele, de - bár az elmondottak teljes mértékben megfelelnek a valóságnak - nem teszem. Nekem a Kismacska az álmaim netovábbja volt, és nagyon örültem, hogy 2003-ban a ralikettőben mi is versenyezhettünk vele egy töredék szezont. Imádtam benne minden másodpercet! (Azt most nem fejtegetném, hogy milyen érzés úgy menni, hogy egy cikisebb féktávon bevillan az alkatrész-árlista, vagy milyen, amikor az autót szezon közben eladják az ember alól, mert az idő mindent megszépít. Eszméletlen jó volt vele menni és pont.)

Az idei svéd kirándulásunk óta a Rallycross EB nyirádi futamát vártam. Igaz, hogy volt közben egy WTCC forduló a Hungaroringen, ami végül simán kiérdemelte a legendás jelzőt, meg néhány RTE futam, ahol indultunk, de Nyirádot nagyon vártam. Hogy mennyire régen voltam a nyirádi katlanban? Legutóbb Ranga László mellett állva néztem versenyt, szóval nem tegnap volt. Nem vagyok naprakész a rallycross-szal kapcsolatban, így meglepett, hogy ott ahonnan annak idején még egy domboldalról néztük a versenyt, most egy profi lelátó díszeleg, de ne szaladjunk ennyire előre.

Nincs ORB-futam Rallye Dream fotópályázat nélkül. Válassz ki három  képet a versenyen lőttek közül, töltsd fel a facebookos oldalunkon található alkalmazáson keresztül! A közönségszavazatok alapján a tíz legjobb között ajándékokat sorsolunk ki, emellett pedig a Rallye Évkönyv zsűrije szakmai I. díjat is kioszt.